Az Ujság, 1922. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-14 / 11. szám
Á m : Titokzatos izgalom és autózás 48 óra óta! Friedrich bejelenti tizenharmadik mentelmi sérelmét. Olyan délelőttje nem lehet a nemzetgyűlésnek, amelyik elmúlnék valami izgalom, valami botrány nélkül. Az a bomba, amely ma robbant fel, Friedrich István felszólalása volt Friedrich bejelentette legújabb sérelmét Ismét detektívek és más titokzatos emberek kerülgetik alakttsát, de nemcsak az övét hanem minden exponált legittimista politikus szállását. Beszéde nyomán heves háborgás keletkezik és mi tanúi lehetünk annak a dísztelen látványnak, hogy ezt a kérdést amelyet csak egyféleképpen szabad elbírálni, ismét pártszenvedélyek és személyes gyűlölégek martalékául dobják oda a jobboldaliak. És Kuna P. András bácsi, meg Hentzer István gazda uram már megint belebeszéltek a mentelmi jogba! Rassay Károly beszéde után Friedrich István bejelenti mentelmi jogának megsértését. Budapesten negyvenyolcr óra óta izgalmi hangulat van. El van terjedve a híre, hogy új pucs van készülőben. — Éhes disznó puccsal álmodik! — szól közbe Lingauer. Az a hír járja, hogy Sopronba akarják hozni a királynét és a trónörököst Ennek a következménye, hogy Huszár Elemér lakását is detektívek őrzik. (Kinek vannak detektivjei?) Hiába mosolyog bájosan a belügyminiszter úr! A detektíveket megkérdezték, hogy a belügyminiszter küldte-e őket Azt mondták, hogy egy másik hatóság! — Egy másik államhatalom! — állapítja meg óriási zajban Dinich Vidor. Andrássy lakása körül szintén ilyenoszlopok tartózkodnak és aztdják a járókelőknek, hogy pites készül, azért vannak itt. Sigray lakását is őrzik, Pallavicinit pedig, mikor látogatóba ment, még ott is molesztálták. Beszél arról, hogy agent povocateurök toboroznak egy Károly-brigád számára. Nála van az esküminta is, amelyet nem olvas fel és a magasrangu tisztek névsorát sem olvassa fel, mert nem tudja, hogy a listából ki a* rutént vrovre"terr ét k' azttagi lenit******** AZ ÚJSÁG Szombat, 1922 január 14 fi nemzetgyűlés hibáit, sikertelenségeit megőrzi a történelem! Rassay Károly nagy beszéde a nemzetgyülésen. — Félnek a munkapárttól. — Csontos bácsinak nem kellenek a grófok. — Aranyásók vitája Titérakor megnyitják az ülést és azonnal fel is függesztik. A teremben tudniillik csak három képviselővan. Rövid szilét után, amikor nem sokkal többen vannak ugyan a teremben, de senki sem feszegeti a határozatképességet, Rassay Károly mondja ei nagyszabású beszédét, az indemnitás vitájában. Beszéde elején nyájasan Sancho Pankának nevezi Budavárit. Kijelenti, hogy a nemzetgyűlés fizikai lét© meg fog szűnni néhány nap múlva, de hibái, mulasztásai, sikertelenségei meg fognak mamdni a történelemben. Részletesen foglalkozik ezután a nemzetgyűlés által megalkotott törvények csődjével, beszél a költségvetésiről » az Iránt érdeklődik, mennyibe került a spionage? A meglevő minisztereken kívül még két minisztere lett ez országnak, Valkó Lajos és Keslta Kálmán. (s Kánia ezt megbánta!*) — Kánia, ezt megbánta! — fenyegetődzik Hornyánszky Zoltán. Az 1920:1. t-cz.-et ideiglenes törvénynek nevezi, mert amikor alkották, mindenki azt hitte, hogy rövidesen végleg rendezik az államfő kérdését. Az ideiglenes törény megváltozhatatlan alaptörvénynyé avanzsált. Javításra szorult a törvény és a javítást úgy csinálták, hogy az államfő hatalmát kiterjesztették. Az 1920. évi XVII. t.-cz. nem sok dicsőséget szerzett a nemzetgyűlésnek, mert itt ismét szolgalelkűnek bizonyult. A detronizáló törvény csak korcs törvény, amely tág teret enged mindkét ellenséges felfogás érvényesülésének, ő, mint szabad királyválasztó, azt kívánja, hogy küzdjünk a mi álláspontunkért, de tiszteljük a másikat is, hogy legyen egy veze ír-álláspont, mert ha úgy látnák a jövőben, hogy a másik felfogás vihetni diadalra a nemeseti eszmét, senki sem ellenkeznék. Szerinte, ha Bethlen lemondott volna a királylátogatás után, az országnak haszna lett volna a tetronizálásból. Ha az entente-hatalmmzaknak joguk van beleszólni a magyar trón betöltésébe, hol van itt a szabad királyválasztás? Egyébként a detronizácziós törvény következményeit nem vonták le. A királyi család tagjainak fokozottabb büntetőjogi védelme fennáll és van egy főudvarnagyi bíróság, nem tudni, kinek és miért? (Csontos bács! detronizálja a grófokat.) — A grófi czimeket is vegyék el! — kivánja Csontos Imre. — Tessék — mondja elegánsan Andrácey. — Akkor is érek annyit, mint önt Milyen szerénytelen ember ez az Andrássyi Rassay ezután határozati javaslatot nyújt be. A kormány terjeszszen elő törvényjavaslatot arról, hogy az egész Habsburg dinasztiát kizárják a trón betöltésénél, a királyi család tagjainak előjogait megszüntetik és feloszlatják a főudvarnagyi bíróságot. (Az a kedves, gyöngéd Rassay!) Egy kis disputa keletkezik most, amelyben Ernst Sándor vékony hangja is megszólal. Rassay mindjárt ki is fejezi azt az örömét, hogy Ernst képviselőtársát ilyen jó színben látja a nemzetgyűlésen. A királylátogatás napjaiban súlyos aggodalommal hallotta, hogy nagyon beteg és ezért nem lehetett sehol megtalálni. Azóta látja, hogy jó egészségnek örvend! Mikor az egységes pártról folytak a tárgyalások, azt mondta Ernst, hogy a királykérdésben nem enged, inkább meghal a királyáért! Hát ő azért volt olyan nyugtalan a királylátogatás idején, mert attól félt, hogy ha bejönne Ernst a Házba, még valami baja történnék. Rassaynak ez az érdeklődése Ernst Sándor egészségügyi állapota iránt nagyon meghatja a képviselőket Láthatólag tetszik nekik. Mosolyognak örömükben, hogy ez a Rassay ilyen jószivül Még nevetnek is! Az államformát bírálja ezután és azt mondja, hogy a mai államforma hibrid. Azt viszont nem lehet írásisokkal eldönteni, hogy kell-e a köztársaság a magyar embernek, vagy nem. Kérdezzék meg a népet, hogy milyen államformát akar? (A mai államforma.) A mai államformát királyi köztársaságnak nevezi. "A nemzetgyűlés kötelessége akaratát magyarázni és kijelenteni azt hogy nem életfogytiglani konzult választott! A hátralévő négy-öt hét alatt az államfői hatalom gyakorlásának határidejét kell rendezni. Ilyen értelemben be is nyújt egy határozati javaslatot. Rassay beszél arról, hogy a nemzet legnagyobb java, az igazságszolgáltatás függetlensége és a tekintélyek tisztelete is sülyedt. Mikor a király hazaérkezésekor kritikus volt a helyzet a tömegek úgy érezték, hogy inkább jöjjön akármilyen uralom, mint a mai aksralisztikus, antidemokratikus hatalom. Ezért alkudo- zott azután a kormány a munkássággal, amelyet nem régen még hazaárulónak jelentett ki. Beszél az egyoldalú amnesztiáról. Beszél arról, hogy az országban egy olyan hatalom van, amely ellensége az egész országnak. — Rendeleti oktrojjal akarnak választatni? — mondja Grieger. — Kormányzói abszolutizmus! — kiált Szilágyi nagy zajban. De mindjárt elnöki rendreutasítást is kap. (»Akkor a munkapárt fog bejönni!*) A felsőház reformja után a választásokról szólva azt a gyanúját fejezi ki, hogy az 1917. évi választójogot léptetik életbe, Rassay úgy véli, hogy az ilyen játék forradalomra vezet. Egy közbeszóló szerint pedig akkor a munkapárt fog bejönni a választásokon. Határozati javaslatot terjeszt be, amely szerint abban az esetben, ha a nemzetgyűlést hamarabb oszlatnák fel, semhogy a választójogi törvényt megalkotnák, csak a mostani nemzetgyűlés által törvényerőre emelt választóson alaphívható össze ae ui orzsánatiűlés (Modern aranyásók.) A kiviteli panamák ügyet is a nemzetgyűlés becsületbeli ügyének tartja. Vallomások vannak, amelyek szerint a miniszterelnök a kormány egyes tagjainak kiviteli engedélyeket protezsált, és ennek jövedelme az egységes középpárt számára kellett volna. -r- Ez a színarany! — szól Diniek. *- Modern aranyásók! — mondja Somogyi István. Bemutat egy nyugtát, amely szerint Tisza György gróf, a miniszterelnök összekötő tisztje kilenczszázezer koronát vett fel. Ő protezsálja a Szabadforgalmi Irodát a kiviteli engedélyeknél. Óriási zajban követeli Rassay, hogy számoljanak el ezekkel a pénzekkel, különben azt kell hinni, hogy a nemzettől elvont milliókkal fognak választani! Ezután Kőváry arról beszél, a tatai rémes éjszaka bőrkabátosáról, akit a miniszterelnökhöz közelálló személyiség protezsált kiviteli engedélyükre. — Meg akarta ölni a királyt! — hallatszik a középről. Egyébként neki azt a tanácsot adták, — mondja Rassay — hogy ne hozza elő ezeket a dolgokat, mert nagy kellemetlensége támadhat. Kivételes hatalommal választatni nem lehet. A kellemetlen jelölteket és főkorteseket egyszerűen internálják és a többit ezzel megfélemlítik. (Idegen védelem alatt!) Szóvá teszi azt, hogy a király ittjártakor a miniszterelnök Hohler angol követ védelmével dicsekedett. Ez a bejelentés nagy szenzácziót és élénk derültséget kelt a baloldalon. — Hát még fel tette ezt? — érdeklődik Somogyi István. — Majd megmondja Balla Aladár! — felel neki Friedrich. — .)Mi van a monitorral — kíváncsiskodnak a balközépről. Rassay beszéde igen nagy hatást kelt az egész nemzetgyűlésben. A több órás beszéd után Friedrich István tette meg mentelmi bejelentését, melyet lapunk más helyén ismertetünk. Ezután újabb névsorolvasás következik. Felolvassák a legújabb ívet, amelyen az a bizonyos ötvennél több képviselő nyolcórás üléseket kér. Mivel ezúttal tényleg jelen vannak az aláírók, a kérdés holnap szavazásra kerül. (Sréter nem lesz legitimista!) Sréter István beszél most és tiltakozik az ellen, mintha a felekezeti kérdést bevitték volna a vitézi telkek adományozásába. A királylátogatáskor előállott külpolitikai helyzet katonai részét is magyarázza és azt mondja, hogy nem voltunk felkészülve az ellenállásra. Kérdés, ha sikereink lettek volna is, megtudtuk volna-e tartani, amit visszaszereztünk! Minden bajnak oka a viszálykodás! Ha a király látogatása alkalmával egységes nemzet áll a király mellé, odaállt volna ő is, így nem volt hajlandó odaállni és nem is fog! Különböző folyó ügyek és a holnapi napirend megállapítása után Rakovszky István sürgős interpellációja következett, amelyről lapunk más helyén számolunk be. (Friedrich felszólal, még mielőtt elvitatnék.) Az elnöktől tudta meg, hogy a parlament épületébe is nagyszámú detektívet rendeltek be. Ő furcsa összefüggést lát a külső izgalmak és a detektívek berendelése közt. Tudja, hogy az igazságügyminiszter hogyan szokott elbánni vele. Ezért felszólalt, mielőtt még ők vitetnék, mert bárhol csinálnak mapucsot, őket tartóztatják le. A viszonyok megint nagyon furcsán alakulnak Bűnesten. A negyvennyolc óra óta olyanok járnak ismét autón és olyanok szerepelnek különböző laktanyákban mint parancsnokok, hogy ő el van telve a legnagyobb aggodalommal. Hát azt tudja-e a belügyminiszter, hogy Nyugat Magyarországba megint csapatokat szállítanak? Látsz a belügyminiszter arcán, hogy csodálkozik. Ha ő volna belügyminiszter, ő is nagyon csodálkoznék! Az elnök mostan figyelmezteti Friedrichet, ne foglalkozzék nyugatmagyarországi ügyekkel, mert ez nem mentelmi kérdés. — Mert kellemetlen! — mondja Friedrich István azután folytatja. (Mit mondtak Friedrichnel a folyosón?) Az előbb kihívták a folyosóra, ahol egy volt munkapárti képviselő elmesélte a következőket: A hadseregfőparancsnok vezérkari főnöke kijelentette, hogy semmi kifogása nem volna a hadseregfőparancsnoknak az Olló-féle megoldás ellen és ez esetben szívesen vállalna régensséget. Óriási zaj kerekedik. A legitimisták körében élénk derültség észlelhető, míg a kisgazdák idegesen tiltakoznak és azt kiabálják, hogy ez nem tartozik ide. Friedrich ezután, mivel az ő lakását is állandóan őrzik, bejelenti immár tizenharmadszor mentelmi jogának megsértését. Abban a tudatban teszi ezt, hogy úgy sem kap orvoslást. A bejelentést vita nélkül átteszik a mentelmi bizottsághoz. Szabad-e a miniszternek kanonoki stallumot vállalni? A miniszter nem ad határozott választ. A mai ülés végén Rakovszky István sürgős interpellácziót terjeszt elő egy veszprémi kanonoki állás betöltése ügyében, ő mindig ellenezte, hogy bármiféle pap miniszteri állást vállaljon. A papi állás miatt olyan helyzetek adódhatnak elő, amelyek kellemetlenek. Most az a hír terjedt el, hogy egy veszprémi kanonnoki stallumot a kultuszminiszterrel töltenek be. A kinevezésnek előfeltétele az, hogy a jelölt alaposan ismerje az egyházmegyét. A stallumnak különben az a czélja, hogy az egyházmegyében kifejtett lelkészi ténykedések elismeréséül előrehaladott korban nyerjék el az érdemes papok a kanonoki stallumot. — Én sohasem leszek kanonok — sóhajt Grieger Miklós. A kultuszminiszter más egyházmegyébe tartozik és nem a veszprémibe; azonkívül politikai szempontból is megengedhetetlen, hogy addig, amig valaki miniszteri állást tölt be, bármilyen egyházi javadalomban részesüljön. Előterjeszti interpellációját, amelyben azt kérdi, összeegyeztethetőnek tartja-e a kultuszminiszter ■politikai erkölcseivel, hogy minisztersége alatt bármilyen egyházi javadalmazásban részesítsék. Mikor Vasa József kultuszminiszter felemelkedik helyéről, hogy válaszoljon, a kisgazdák lelkes éljenzéssel ünneplik. A miniszter a kereszténypárt tagja egyébként és ezekben az éljenzésekben is a királykérdés bujkál. A kisgazdák azért szeretik újabban, amiért saját pártfelei nem szeretik újabban. A miniszter azzal kezdi, hogy amint látja, a nemzetgyűlés tekintélyes többsége bizalommal van iránta. Azért marad a helyén. És úgy tudja, hogy a kormányzó úr sem vonta meg tőle a bizalmát. — Jól viselte magát! — mondja Rupert Rezső. A miniszter nem tud arról, hogy a veszprémi püspök neki javadalmat adna. Ez legfeljebb kombináczió lehet, vagy az objektivitás látszatába burkolt ellene irányuló támadás. Beszél ezután a király főkegyúri jogáról és az új modus vivendiről, hogy tudniillik a kanonokságokat a püspök ajándékozza, a káptalan megkérdezésével. Előzetesen: az ügyet felterjesztik a kultuszminiszterhez, akinek jóváhagyását kieszközlik. A püspök nem fordult hozzá ilyen kérdéssel, de ha ez megtörténik, megadná ráá a konkrét választ. Nem bizonyos, hogy ha a kultuszminiszter elfogadja a javadalmat, miniszter marad-e? Ezután azt bizonyítgatja, hogy volt már arra példa, hogy más egyházmegyéből neveztek ki kanonokat. Ezután önérzetesen hivatkozik a miniszter saját szegénységére és azt mondja, hogy az édesanyja, hogy hat koronával olcsóbban kapja a húst, nem a szomszédos mészároshoz megy, hanem a vásárcsarnokba. Neki a képviselőség nem sport és a miniszterség rettentő teher. Amit a közélelmezésnél oly kedvesen elvállalt — mondja Rassay folytonos nagy zajban. — Rassay is vállalt államtitkárságot — felel vissza a miniszter. — Csakhogy és nem gáncsoltam el a vezéremet, mint a miniszter úrt Stromfot Rassay. Ezután a közbeszólások egész sora igyekszik tisztázni, hogy elgáncsolta-e Vass a vezérét, vagy nem gáncsolta? Végül a miniszter kijelenti, hogy ői a saját maga vezére. Egyébként mindenesetre úgy tesz, hogy vagy kilép a pártból, vagy mások fognak kilépni. A kisgazdák folytonosan tapsolják a kereszténypárti minisztert, aki azzal az önérzetes kijelentéssel fejezi be beszédét: nem hiszi, hogy akadna Magyarországon káptalan, amely szégyennek tartaná, hogy Vass József dr. tagja lehet. Rakovszky viszonválaszában kijelenti, hogy ő nem akarta gyanúsítani a minisztert, csak mint Veszprém városának képviselője, az ottani körök megnyugtatására mondta el interpelláczióját. Egyébként a választ tudomásul veszi. Ezzel ért véget az ülés egynegyed négykor