Az Ujság, 1922. október (20. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-31 / 248. szám

g Gárdonyi Géza. 1863-1922. . Gárdonyi Gézától több mesét, verset nem hal­lnak. Az egri bástya klasszikus magyar remetéje bevonult a teljességébe annak, aminek a kívánásá­ban határtalan volt a vágya: a magánosságba. Az­­élet lármájától, nyugtalanságától pár nap múlva a legtökéletesebb páncél óvja: a koporsófedél és Vastag földréteg. Olvastuk: Budapestre akarták ho­zni a nagybeteg írót és olvastuk: ő maga nem kívánta, ellenezte. Nem óhajtott elmozdulni Eger­ből, amelynek csendjét még mindig túlságos zaj­nak érezte. Budapest lármájától jobban irtózott,­­mint a veszedelemtől, amely kórágya fölött lebe­gett Most már övé a csend és a nyugodalom és a magánosság­ ötvenkilenc évet élt meg belépihent. Származása szerint nem volt »fajmagyar«:­­Ziegler Gézának született. de lelkében, gondolko­dásában, tulajdonságaiban, képzeletében, szavá­ban, humorában a tiszta, tökéletes, ősi és külön­váló magyarság élt és ragyogott mint­ akár Jókai Mórban vagy Arany Jánosban. Magyar tehetség volt, a nemzeti irodalom legjobb és leg­maradan­dóbb értékei közül való. A szegénységből indult a néptanítói oklevél volt a szerzett diplomája. De rövid ideig élt a falusi tanító kenyerén. Nagyobb katedrára volt rendeltetése és ennek a rendeltetés­nek az újságírás adott érlelő levegőt Huszonkét­­éves korában már szerkesztőségben dolgozott és új­ságot írt vagy másfél évtizedig, előbb vidéken — Szegeden — azután a fővárosban. Figurákat ter­melt amelyek kinőttek az újság h­uszonnégyórás­­életéből és arra sarkalták a megteremtőjüket, hogy alkotásainak más,, megfelelőbb, nagyobb életű for­mát keressen. Kiváltották Gárdonyi Gézát a hír­­lapjáróságból és megszerezték neki a tiszta írói élet lehetőségét Ezt az életet Gárdonyi a maga temperamen­tuma szerint való berendezéssel, példátlan áhí­tatban élte. Egész lélekkel annak adta magát, amit a világ mindenekfelett való értékének és minden­­szentségek szentségének érzett. A könyvnek. Amelyet olvasni a legszentebb gyönyörűség: írni a legszentebb munka. Jó sorsa megadta neki, hogy főtt, ahol lakni szeretett, a maga házának falai kö­zött élhessen a könyvnek, az olvasásnak, az írás­nak, egészen a maga lelke törvényei szerint. — Nagy népszerűség, nagy megbecsülés, elismerés és tisztelet övezte, de­­ ezzel se hagyta zavartatni magát. A tapsok zaja se érhetett el kedves és gaz­dag magánya csendjébe. Rendkívüli gonddal alkotó, pedánsul lelkiisme­retes, de munkás és termékeny író volt. Képzelet­ben és hangban széles skálájú. Formákban is gaz­dag. Irt tréfás apróságokat, verset, novellát, szín­darabot, regényt. Göre Gábor és egész vidám frek­venciája az ő éltető erejét, tiszta és fényes humo­rát őrzi. A kor egészen friss, sajátos és különálló terméke a magyar színpadi irodalomnak. A Lát­hatatlan ember, az Egri csillagok, A­­kékszemű pávidkáné a legszebb és legsúlyosabb magyar könyvek sorában maradnak. — A Petőfi-Tár­saság, a Kisfaludy-Társaság, a Magyar Tudományos­­Akadémia mind megékesítették magukat Gárdonyi Gézával, aki azonban nemcsak az ő halottjuk, de halhatatlanja a magyar nemzeti irodalomnak. (Élet­e.) Gárdonyi Géza Apárárm született Fejérmegyében 1863-ban. Fiatal éveiben néptanító volt, majd­­újságíró lett s mint ilyen dolgozott a győri Hazánknál, a szegedi Híradónál, a Szegedi Naplónál, az Arad és Vidékénél és végül Pestre jött, ahol a Magyar Hírlap belső munka­társa lett. Pesti tartózkodása után egymásután jelentek meg szépirodalmi munkái, a Göre Gábor könyve, Az én falum, A kékszemű Pávidkáné. 1900-as évek elején már országos neve volt, ekkor írta egymásután következő években legnagyobb és leghíresebb regényeit, 1901-ben az Egri csillagokat, 1902-ben A láthatatlan embert, majd az Isten rabjait. Innen kezdve egy tucat regény és no­vellakötet jelzi útját. Fiatal korában írt verseket is: Ál­­nyis, Fűzfalevél, Nyárfalevél. Színpad számára is dol­gozott, több darabját adták a Nemzeti Színházban, így a Bort­ Annuskát, a Falusi verebeket, A karácsonyi álom cimü pásztorjátékát, a Király­ Színházban pedig Fehér Anna cimü népszínművét Utolsó nagy regény­eikére a Szunyoghy miatyánk­ javai volt. (Betegsége és utolsó órái.) Gárdonyi Gézát érelmeszesedés ölte meg. Már a nyár óta betegeskedett és azóta a különben is nagy visszavo­­nultságban élő k­ő alig hagyta el a szobáját. Mikor az utóbbi napokban betegsége igen súlyosra fordult, hozzá­tartozói Budapestre akarták hozni. A beteg azonban el­lenszegült. — Nem érdemes, — mondta. — így is eljön, aminek el kell jönnie. Hétfőn hajnali három órakor halt meg. Egyik na, Gárdonyi József, földmivelésügyi minisztériumi tisztvi­selő és nyolcvankét éves édesanyja volt mellette, akivel együtt él egri házában. Gárdonyi betegsége utolsó napjaiban elvesztette látó­képességét. Állandóan transcendentális érzései voltak. A­­ falon, a takarón, virágokat látott. Egyre mondogatta : házvezetőnőjének, Mátékovics Józsefnénak, aki egy­­ percre sem hagyta el betegágyát: — Nézze, milyen szép virágok ezek! Milyen hosszú levelük van. És csodálkozott, hogy a házvezetőnő nem látott vi­rágokat. Jakab József hírlapírónak elmondta, hogy kik láto­gatták meg a hét folyamán. A felsoroltak között számos­­ olyan név is volt, amelyeknek tulajdonosai már régen­­ nincsenek az élők sorában.­­ Többször mondogatta: — Én nem fogok meghalni, én majd felülről vigyá­­­­zok rátok. Tegnap délután megjelent a nagybeteg ágyánál Petro József dr. teológiai tanár, aki meg akarta gyón­- * *.................... ......................... .­ AZ ÚJSÁG Kedd, 1922 október 31. — Az én szivemben lakik az Isten — mondotta a nagybeteg és nem gyónt. ] Két óra tájban éjfél után kezdődött az agónia. — Jó éjszakát kedveseim — mondotta a körülötte állóknak, ezek voltak utolsó szavai. Néhány perc múlva utolsót lélegzett. » Gárdonyi József és Jakab József ma délelőtt felnyi­tották íróasztalát. Megtalálták lezárt végrendeletét, mel­lette egy papírlapon a következő írás: Sírfeliratom ne legyen más, mint egy kereszt, alatta a két név és az évszám, jóval lejebb ez a három szó,­­Csak a teste!n (Temetése.) Gárdonyi Gézát Eger város a maga halottjának te­kinti és temetését a város rendezi. A temetés november elsején délelőtt lesz. A főváros felállással áldozott Gárdonyi Géza emlékének. A főváros mai közgyűlésén Folkusházy Lajos elnöklő alpolgármester meghatott szavakban emlékezett meg Gárdonyi Géza elhunytáról. Az elnöki bejelentések során a következő beszédet intézte a közgyűléshez, melyet a városatyák mély részvétük jeléül állva hallgattak végig: — Gárdonyi Géza halála mérhetetlen vesztesége a magyar irodalomnak, melynek egyik leghivatottabb, leg­­magyarabb és legtermékenyebb művelője volt, akinek nemes és szépérzésű lelke annyi felbecsülhetetlen értékű irodalmi kincsen tükröződik vissza, amelyeket ő adott nemzetének. — Javasolom, hogy a megboldogult nagy író emlé­két a mai ülés jegyzőkönyvében örökítsük meg és mély­séges fájdalmunknak a megboldogult családjához inté­zett részvétiratban adjunk kifejezést. Minthogy arról ér­tesülünk, hogy Eger város tanácsa a város halottjának tekinti s temetéséről is gondoskodik, javasolom, hogy Eger város tanácsánál is fejezzük ki mélységes részvé­tünket. — Javasolom továbbá, hogy a magyar irodalom nagy halottjának temetésén a székesfőváros képviseltesse ma­gát és a ravatalra koszorút helyezzen. Végül bejelentem, hogy annak a kapcsolatnak kifejezéséül, amelyben Gárdonyi lelke a magyar ifjúság lelkével állott, a szé­kesfőváros összes iskolaépületeire a gyászlobogót kitü­­zettem. A közgyűlés a polgármester bejelentéseihez egyhan­gúlag hozzájárult, majd Pákots József emlékezett meg Gárdonyi Gézáról: — Az egri csillagok írója megszaporította az egri csillagok számát. Bibliai egyszerűségű egyéniség volt. Néptanító volt, a gyermeknevelés apostola, hogy belőle később az irodalom halhatatlanná váljék. A népneve­lésre sohasem volt olyan nagy szükség, mint ma. Ezért indítványozta, hogy a főváros Gárdonyi Géza-alapít­­ványt létesítsen, amelyből azokat a tanítókat jutakna,­­hogy annak a kapcsolatnak a bejelentéséül, amelyben szerezték. Egyben indítványozta, hogy a főváros hasonló alapítványok létesítése céljából keresse meg a vármegyei és városi törvényhatóságokat is. A keresztény községi párt nevében Joannovits Pál szólalt fel és kijelentette, hogy pártja részéről szinel­­lélekkel csatlakozik az indítványhoz. Gárdonyi Gézát azért parentálja különös fájdalommal, mert, úgyszólván, ő volt a legmagyarabb ízó. Minden sorából az izzó haza­­fiság áradt. Pakote indítványát azzal toldotta meg, hogy keressék meg a közmunkák tanácsát, hogy Budapesten egy méltó utcát Gárdonyi nevéről nevezzenek el. A köz­gyűlés ezt az indítványt is egyhangúlag elfogadta. Véget ért a főváros közgyűlése. Indítványok és interpellációk napja. A főváros mai folytatólagos közgyűlésén tovább tár­gyalták a villamos tarifa felemelésére vonatkozó előter­jesztést. Fayer Sándor a villamos-társaság tarifapoliti­káját bírálta. A villamosjegy az egyetlen papiros, amely egyre emelkedik. Nem szavazza meg a viteldíjemelést. Rényi Dezső alpolgármester visszautasítja azt a vádat, mintha a hatóság árdrágító volna. Tal Antal tanácsnok pedig beszédében kimutatta, hogy a szén a békebeli áraknak négyszázszorosára, a sin ötszázötvenszeresére, a talpfa négyszázszorosára, az üveg pedig hétszázszorosára drágult, ami a­ legnagyobb mértékben befolyásolja a­ vil­lamos viteldíj­­ emelését. A díjemelést végül is elfogad­ták. Ugyancsak hozzájárultak az autotaxi és a bérkocsi korábbi díjtétel-emeléséhez, amely időközben újból meg­drágult. Körmöczy Zoltán indítványozza, hogy addig is, míg az új egységes bérkocsitarifa életbe lép, kérjék a ke­reskedelmi minisztert, hogy az éjjeli viteldíj ne este hat­kor, hanem télen kilenc, nyáron tíz órakor lépjen életbe. A telekbérbeadási ügyek tárgyalásánál Gáspár Fü­­­­löp kifogásolta a főváros adakozó készségét és kimutatta,­­ hogy a javasolt árak mellett a békebeli árakhoz viszo­­nyítva csupán 17 fillért kap a telkek négyszögöléért. Sza­­­­vazással mégis csak a tanács javaslatát fogadták el. Miután hozzájárultak az ortodox izraelita szentegy­­­­let által kért temető­ terület átengedéséhez, sor került­­ az interpellációkra. Bársony Elemér dr. megható szavakban fejtegette a gyermeknyomort és a gyermekhalandóságot, amelynek enyhítésére követeli, hogy kérlelhetetlenül adózzák meg a­­›maszkottokat›t és i›greleket›,›, valamint azokat is, akik milliós értékű briliánsokat és bundákat vásárolnak, ha­sonlóképpen a luxuslakásokat is. Bukovszky Viktor tanácsnok nyomban válaszolt az interpellációra. — A nyomor a közelgő télben még csak fokozódni fog — mondotta. — Mihelyt a külföldi missziók Buda­pestről eltávoznak, a tanács nyomban hozzáfog a nyo­mor leküzdéséhez. Tízezer szoptatós anya, tízezer iskolás­gyermek és tízezer önhibáján kívül munkaképtelenné lett ember kap meleg ebédet a népkonyhákban. Stadler Nándor interpellációjában azt kérdezte, gon­doskodott-e a főváros a burgonyaszükségletről? Bérczes Jenő tanácsnok: A burgonyavásárlás idejé­ben megtörtént. Amikor a szabolcsi burgonya nagyon is,ejig rágortt, foglalkozni kezdtek a burgonyaimport gon­dolatával. Ezer vagyon behozatalára adtak engedélyt, cseh megszállt területről. Bár a cseh importburgonyát szokosban kell kifizetni, mégis olcsóbb, mint a szabolcsi burgonya. Áttérve az indítványokra, Kazay László indítványozta, hogy a török győzelem al­kalmából a főváros üdvözölje Kemal basát és számára diszkardot ajánljon fel. Zala Zsigmond: Kemal szabadkőműves! Az indítványt kiadták a tanácsnak. Szakmándy Já­nos szárszabó nagy derültség közben a Aoutya-kérdésről mondott hosszabb beszédet, amelyben azt fejtegette, hogy a kutyák túlzott módon elszaporodtak és a beteg­ségeket a kutyák »nyalakodása« terjeszti. Végül beter­jeszti indítványát, mely szerint a város belterületén az ebadót a legmagasabb összegben állapítsák meg, a járda beszennyezéséért a kutyák vezetőit szigorúan büntessék és a főkapitányt keressék meg a­­kutyáknak" a kávé­házakban és vendéglőkben való tartózkodása" ügyében. Kazay László szakbizottság kiküldését javasolta, mely próbasütések útján állapítaná meg, mennyiben indokoltak a mai horribilis kenyérárak. Az indítványt sürgős javaslattétel céljából kiadták a tanácsnak. Elek Mór (pártonkívüli) a zsidó diákok különválasz­tása ügyében tette meg ismeretes indítványát, amelynek tárgyalása alatt az ellenzék tüntetőleg eltávozott a köz­gyűlés terméből. Elek dr. kérte, hogy ez ügyben felter­jesztéssel forduljanak a kormányhoz, de a különös in­dítvány tárgyalását még a kereszténypárt sem kívánta. Bihar Jenő kérte, hogy a gáz és villany árát ne az albizottság és a tanács állapítsa meg, hanem a köz­­gyűlés döntsön e kérdésben. Oremusz Ödön a Rózsadom­bon lévő Eszter-út rendezését és a budai hegyeknek be­épített részében a vadászás eltiltását követelte. Gáspár Fülöp indítvány formájában kérte, hogy betekinthes­sen a főváros szén- és favásárlásainak ügyébe. Kifej­tette, hogy itt sok százmillióról van szó és indítvá­nyozta, hogy két évre visszamenően, valamint a jövő­ben mi­,idén egymillión felüli beszerzési ügyet terjesz­­szenek a közgyűlés elé. Hosszas ügyrendi vita után, amelyben az inkompatibilitás kérdését is fejtegették, az indítványt elejtették. Néhány kisebb indítvány után­ az elnök az ülést berekesztette s igy a háromnapos közgyű­lés véget ért. A szultán elismeri az angolai nemzetgyűlést. Konstantinápoly, október 30. (Havas.) A ket­tős kormány megszüntetése, úgy látszik, közvetlen küszöbön áll. A szultán valószí­nűleg elismeri az angorai nemzetgyűl-­l­é­s­t, amely azután az egyedüli hatalom lesz Törökországban. Laussnaebsn tesz a ixSSieücsnferencia. Konstantinápoly, október 10. Az angorai kormány elfogadta Lausacuet a keleti konferencia színhelyéül. Czernin levele Jindrássyról. — Készülődés a Tisza-emlékünnepre. — Czernin Ottokár gróf volt közös külügyminiszter egyik érdekes levele került nyilvánosságra ma este. Lé­nyege az, hogy Andrássy­ Gyula gróf ellenszegült Tisza István gróffal és Czernin Ottokár gróffal szemben, ami­kor a két államférfi azzal a gondolattal foglalkozott, hogy Károlyi Mihály grófot el kellene fogatni. Andrássy kezességet vállalt vejének, Károlyi Mihály grófnak po­litikai magatartásáért. Károlyit a király állandóan fo­gadta, nyilvánvalóan azért, mert Andrássy ajánlotta kihallgatásra. Andrássy Gyula gróf még nem reagált Czernin le­velére." Méltó érdeklő­dés előzi meg a holnapi, keddi Tisza­­emlékünnepet. Információnk szerint Bethlen István gróf miniszterelnök, fogja képviselni a kormányt a Nemzeti Kaszinó előcsarnokában ékeskedő emléktábla leleplezési ünnepségén. Az aktus délután 5 órakor kezdődik. Hat órakor, a Nemzeti Társaskör helyiségeiben kezdődik a másik emlékünnep a Tisza-bizottság rendezésével. A­ Heinrich-párt drágasági vitája. A nemzeti polgári párt ma délután folytatta a múlt héten megkezdett drágasági vitáját. Eörsi Balogh Brúnó volt az első szónok. Hangsúlyozta, hogy okos gazdasági politikát kell folytatnunk. A magyar koronába vetett bizalmat csak egy módon lehet helyreállítani: a repa­­rációs kérdés elintézésével. Minden alkalommal hangoz­tatni kellene, hogy Magyarország jóvátételt nem fizet­het, hiszen eléggé megfizette az elszakadott területekkel és elrablott javakkal. Dobránszky Béla felszólalásában ezeket fejtegette: gazdasági téren azért nem tudunk eredményt elérni, mert a győzők visszaéltek hatalmukkal. A maguk jószántá­ból sohasem fognak rajtunk segíteni és különösen a kis­­entente nem, amely pióca módjára akar elbánni a jóvá­tétel kérdésében. Stabilizálni kell gazdasági politikán­kat, mert a termelőknek tudni kell, milyen feltételek várnak rájuk. A vitában még Kemény Jenő dr., Rad­ Ványi László és He­in János vettek részt, majd Lakatos Gyula előadó reflektált az elhangzottakra. Heinrich Ferenc elnök záróbeszédében sajnálkozá­sát fejezte ki, hogy a vita során nem terjeszkedtek ki­­­ szónokok arra, miként lehetne a drágaság kihívó­ tüne­tein segíteni. Az államnak valamilyen kivételes intézke­déssel segítenie kellene azokon, akik nyugdíjból vagy já­radékból élnek. Országunk most olyan, mint a keres­kedő, aki önhibáján kívül jutott csődbe. Amíg a repa­­ráció-kérdésben nem látunk tisztán, addig komoly, nagy kérdésekkel nem foglalkozhatunk.

Next