Az Ujság, 1922. december (20. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-31 / 297. szám
«/ / U - V r «K«10 8lf?/ r / \ Hírt fa /\w 'X % I Budapest, 1922. Ara 20*feororca. XX. évfolyam. 297. szám. 8S sT* Tasárnaft, december 31. J Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: f / Negyedévre........... 1150 K — I eu* KDBSBSSSW mm mm —m ^eSKEBk Budapest, Rakoczi-ut 54. M. Egy hóra.................... 100 „ — „ signSi fp| isis !||f| Telefon: József 13-38, József 122-59. Külföldre az előfizetési ir két &SmSSH |fg| fifr01*** aWr , * szeresét számítjuk. öfc MW fn Hjf pj? |g$ Ws Mf ______ KIADÓHIVATAL: Egyes síimára Budapesten, vidé- $W Jff 81 |$Sf M? Wk fW fSSH Budapest, Rákóczi-út 54. U. ken és pályaudvarokon 20 korona. |E |§ H 8§| Telefon: József 15-3S, József 1S-2S, Ausztriában hétköznap és vasár- WBSÜbBL SS? ® a ||S| _«|S József 122-56. nap 1200 osztrák korona. mi ’Offl ® -----0 W W Wl .réamycyvaiAi.: kivételével minden nap. i® «»*«#« mim Budapest, Erzsébet-korut 43. gHBtgg!B»BgE!»Hnej'^;".jjnwrinfTnmg»e—in m mi i ,—jiumbm—arw w« WMBBBBW—BcawBHa—bwmmhbbobbbii jumimw1—sacmiWMumiBi.iw—nairag—nwaHin hwwr^aacw——bbbhb—wh—i lM PETŐFI nálunk s ezt megtudjuk onnan, ha úgy mutathat rá a maga géniuszának olyan egyetemes inkarnációjára, amilyen Petőfi. Száz év előtt egy sárba fulladozó elmaradt sivatagország szülte őt. Negyedszázaddal később egy vér- és lángtenger nagyszerű borzalmában hamvad fel s már tudta az egész világ, hogy ez az ország van és erényeivel egy világgal szemben kivivja magának a szabad életet a nagy és haladó nemzetek sorában. Feljebb, mind feljebb jutottunk, mig elbuktunk. S halálra ítéltek bennünket bűnökért, miket minden nemzet minden lantosa halhatatlanitott: a vitézségért, mellyel hazánkat védtük s a becsületességért, mellyel a bajtársat az utolsó pillanatig el nem hagytuk. Petőfi nemzetéhez méltó bűnök.S csak olyan nemzet lakolhat értük, mely Petőül tudott szülni. A százéves ünnepet ne tekintsük irodalmi, ünnepnek, ne a nemzeti jogos büszkeség hiú pompásakénak. Nehéz az életünk és megalázottság a sorsunk. Mindent, mindent ehhez a volt, mint nemzete. S amit benne szentnek és szépnek imádtok, azt nemzetiben megbünteti- tek. A dal nektek isteni és forrása, a valósága annak, amit megénekel, megtoroljátok. A dal, mely nem a valóságot zengi, hazugság s ti Petőfi dalától azt várjátok, hogy hazug legyen? Íme, akit fölénk rendeltek, mint különb nemzetet, mely nagyobb kultúrát és több emberséget biztosítana az elszakított Kárpátok fenyvesekkel vadregényes tájának, csak úgy mutathat fel Petőfit, ha a magáénak hazudja őt is, ahogy hegyeinket a magáévá tette. A szláv Petőfi? Hát hol van költészetében hang, melyre a világ szláv lélekre ismerne? Hol benna szó, mely nem magyarnak vallanai mindent, amit e földön szépnek, nagynak és hazafiasnak zeng? A magyar róna látta bölcsőjét, a magyar folyó vize csillogott a lelkében, magyar délibáb, magyar szőlő nedve bevitette a lelkét , magyar akarat és magyar küldetés pecsételte meg sorsát. A magyar földet vissza kell kainnunk, a magyar fiút pedig nem engedjük elsége, melyet magyarnak kell mondaniuk. S most nyomorultabbal a legnyomorultabbaknál rákényszerítjük a világ szemét erre a mi szülöttünkre: mutasson ilyenre az a más, akinek javára halálra ítélték a magyarságot. "Aki uralkodni akar rajtunk, legyen különb balsorshoz kell főznünk. Nem lehet helyzetünktől elvonatkoztatott semmi megnyotkozásunk, igenis, Petőfi Sándorra irányítjuk, a nemzetek figyelmét s egy esztendő során át nem engedjük róla elterelni. Íme, a költő, akit ti megbámultok s nekünk körnitefenyit olyan rabolni tőlünk, még trianonilag sem. A mai nap kezdete Petőfi szelleme idézésének. de idézni fogjuk az igazság diadaláig , akkor kell csak igazán olyan örök tüzet gyújtani neki, mely bevilágít avilág mindenségéba az idők végéig. Kóbor Tamás: Száz évvel ezelőtt kis falusi viskó taposottföldi szobácskájában született. Sem úr, sem jobbágy. Horoszkópot sem állíthatott neki a süveges jós, mert ilyen jelentéktelen újszülöttnek nincs külön csillaga. S negyedszázad alatt üstökös lett belőle, mely lefutott az égről. Ragyogása most is megvan, mint ama távol égitesteké, amelyek már régen megsemmisültek, mire fényük a földet éri. Ez a ragyogó csoda ma az egész világé s nekünk magyaroknak nem külön büszkeségünk, mint a franciáké Pasteur, mint az angoloké Shakespeare, a németeké Goethe. Nekünk Petőfi Sándor beigazolása jogunknak az élethez. Felmutatjuk a világnak s mondhatjuk: Ilyenek vagyunk mi. Ez a magyar ész, ez a magyar szív, ez a magyar lelkesség, a magyar harag, a magyar jóság, a magyar életkedv s s a magyar halál sejtelme. így gyűlölünk, igy Szeretünk s amit az idegen költészetében világnagyságnak elfogad és hódol neki, az a lelkivilágnak és emberi képességeknek az az összeg ( aizért hogy reszkessek. Irta Erdős Renée. rAzért, hogy reszkessek? Rogy torkomra fúljon a szó? S nyugodt, hús szivem zakatoljon? , S arcomból elfusson a vér? (Csak ezért? Csak ezért?, Rogy lásd, mennyivel gyöngébb vagyok, *„ mint te? Mennyivel ingadozóbb és gyávább? Mennyire önző, mennyire asszony? Még most is mennyire asszony? Hát a néma távolság nem elég? Elfordított fej s elsiető léptek? Forró dac és a ragyogó gőg? Megint itt állok minden szemmel készen, hogy hozzád rohanjak? Én, én, én, aki mosolygó hittel Állok a csapkodó árral szemben , kormányzom a hajót, Amelyen minden kincsem: Két gyermekem nyugodtan álmodik, Játszik, dalol, nevet Mert érzik anyjuk erős kezét Éber szemét és vigyázó gondját Fejük fölötti. Én, én, én? Kinek halántékát Beczüstözte a kora dér? S kinek keze nyomán a munka nő! Az épitő, az alkotó, én, én — Ők, mekkora szégyen! Torlaszokat, torlaszokat elém! Magasabbakat a magas hegyeknél! A mély vizeknél mélyebbeket! Bilincseket lábamra és kezemre! Isten, a régi bilincseket, , Melyekkel ifjúságom megkötötted! Bilincseket! Bilincseket! Mert ima, rohanni akarok — S mert az alázat kicsordul szivemből Mint méz a tele tálból — '' És puha, meleg szavak árja Ellepi ajkamat — oh — Édesség, puhaság, alázat! Amit sohase tudtam, Amire te tanítottál Elkésve, — későn. — Nem akarom! Nem, nem, nem akarom! Csak azért, hogy reszkessek! Hogy torkomra fúljon a szó! S nyugodt, hüs szivem zakatoljon — S arcomból elfusson a vér. — Nem megyek! Nem megyek! Sziliszter éjszakája, 1822—23. Petőfi születése. Irta Várady Antal. Ezen a nagy éjszakán, amikor egy világra szóló lángelme pattant ki az ismeretlenség homályából, a kiskőrösi mészáros szerény és szegény kunyhójából, egész Magyarországnak ünnepe van. Mikor a jubileumi ünnepségeket terveztük, azt az indítványt tettem a Petőfi Társaság ülésén, hogy zúgjanak ebben az ünnepélyes órában a megmaradt Magyarország összes harangjai, ünnepi éjszakája van Árpád megcsonkított, kirabolt országának, amelynek kireneve mégis elhat az egész világra! Magyarország világhírét Petőfi nagy szelleme vette szárnyra. A legenda mondja, hogy azon az éjszakán, amikor pont az éjfél ütésére felsikoltott először a Petrovicsék kis hajlékában a csecsemő, egy fényes csillag indult lángfutással a téli éjszakában az ég ivén. Szikrázó útja lekanyarodott a földre, és — bár csodálatos világa ellángolt, volt az égen — fénye itt maradt, egy kis gyermeklélek mélyében, és onnét világított tovább, egy egész országra. És világít még ma is. És nem fog kialudni soha. Az apa szegény mészároslegény volt Aszódon, amikor az aszódi luteránus pap cselédje, Hruz Mária, járogatott a mészárszékbe s el-elbeszélgetett a székálló legénnyel,akinek kedvére volt a munkás, szorgalmas leányzó. El is vette feleségül s a kettejük gyermeke az 1822—1823 Szilveszter éjszakáján világra jött gyermek, akinek érkezését nem is várták erre a napra, erre az órára. Nem is volt segítsége a szegény anyának, csak az áldott jó tiszteletesné futott át, hogy ápolja s ne hagyja egyedül szorongattatásában, így jött a világra a kis Sándor, akit apja a pitvarban fel - alá járva várt, mígnem karjaira vehette és felfohászkodván, hálát adott az Istennek, hogy első gyermekét ölelheti! A gyermek nem volt valami erős, tagbaszakadt, de egészséges, szívós természetű, amit bizonyít az is, hogy annyi nyomorúságon, hányattatáson át épségben érte el férfikorát. De addig nagy út vola még! A Petőfi-ház egyszerű parasztszobájában, melyet egy szegényes ágy, egy tulipános láda, egy asztal és néhány szék ékesít, mindig mély áhítattal járok és szeretném aranyos betűkkel íratni a bejárata fölé ezeket a szent verssorokat: » — Oh szent a szalmakunyhók küszöbe. Mert itt születnek a nagyok, s az ég A megváltókat ide küldi be...” Az éjfél pisla mécsvilága volt a gyermek szemecskéinek első látománya, mert a szegény, halálsánadt anya a fal felé fordulva kimerülten szenvedett, a tiszteletesné pólyáit, de a kis újonnan érkezettet, s első álmára az ujesztendei reggel ébredése következett. Ez az ujesztendő Magyarországnak is áldott ujesztendeje volt. Kölcsey Ferenc, a nagy szónok és jeles költő 1822 január 22-ikén irt egy költeményt, amelyet mindent magyar ismer és im . . . - gal mond el. A költemény igy kezdődik: nisten, áldd meg a magyart...«s ezt a szép imádságot, mely azóta a magyar nemzet imádsága lett — meghallgatta a magyarok istene, mert, íme, 1823-ban született, Petőfi! Azóta évsorok születtek, évsorok haltak meg. Nagy események, világot, rengető dolgok történtek. Az 1823-iki nevezetes esztendőre- mely a nemzeti újjászületés egyik szép tényének az esztendeje — következtek csapások, szomorúságok, gyászos esztendők. És elkövetkezett negyvennyolc. Ennek a nagy esztendőnek a pacsirtája Petőfi. A március 10-ike nagy lantosa, aki már előre, mintha érezte volna ennek a napnak a nagy jelentőségét, megírta a költeményt, melynek a refrainje: «Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk!.. .« És mialatt ez a fogadalom az égbe szállt: sötét végzet viharfelhői borultak alá erre a szegény