Az Ujság, 1923. január (21. évfolyam, 1-23. szám)
1923-01-03 / 1. szám
Budapest, 1028. Ara 29 koronáit' AjSSf évfolyam: 1..&s4?& ..J/. |^JP^ánuáiTsS.^ Előfizetési árak: Jfc,. VT SZERKESZTŐSÉG: ROVÁS. Petőfinek szól ez idén minden ujesztendei gondolatunk s ezért az év evő ujságlapjának első szava hadd illessem Rákosi Jenőt, aki a Petőfi ünnepek során a nemzet szívét és lelkét szólaltatta meg Petőfi-beszédében. A száz éve született halott mellett ez az élő nagy tollforgató tanúsága, hogy a magyar géniusz termékenysége népi merült ki egyetlen csodaszülöttel. Végig e századon a nagyok között is nagyok sora ragyog történelmünkön keresztül s Rákosi teren látjuk, hogy a sor nem szakadt meg, hanem belendülik majd a huszadik század ismeretlenségébe is- Amíg an f él. És azután? Ne kételkedjünk csak azért, mert nem látunk.* A jóraváltozás, a rendbetérülés külpolitikai fecskéjének tekintettük az európai diplomáciának újévi üdvözlésre megjelenését a kormányzó előtt. Sima szavakat hallottunk, melyeknek hiszünk, mert melegek is voltak. S rokonszenvet éreztünk ki belőlük, melyekben, amennyire diplomáciától várható, biztatást is találtunk. . Megindul az újabb esztendő s talán mégis csak jót jelent, hogy velünk szemben is kötelezővé vált az udvariassági szokások és formák betartása.* Ha Sipőcz Jenő mondja, nekünk el kell hinnünk, hogy Nándorfehérvárt a keresztény községi párt tartotta meg. S ahogy megtartotta Nándorfehérvárt, azonképpen fenn fogja tartani Budapestet is. Ahogy Nándorfehérvárt megtartotta! Ebben a kapcsolatban szent igazat mondott, nagy árnyék. Fekete volt az idei Szilveszter, nemcsak kinn a te meszel bir .u tem. belül is, a magyar lelkekben. 'z . ■ . . -Az ünnepének hangulata nem dió ondokat és aggodalmak!., mononts árnyait vetítik előre. A felbé-kevésbé ügyeimet érdemlőenajévi nyilatkozatoknak különösen kéttémájában sűrűsödek sötét ködökké a súlyos töprengések. Az egyik kividről gomolyog fenyegetően felénk, a másik belülről sötétíti el a látóhatárt. Az egyik a reparáció problémája, a másik a rendtörvény. Mindkettő emésztő kételyekkel szorongatja a lelkeket, mert mindkettő mögött sorsunk és jövőnk létkérdései lappanganak. Ma ült össze Parisban a konferencia, melyen Európa urai dönteni akarnak a német jóvátétel kérdésében.. Ennek a döntésnek a módja és mikéntje fogja nekünk megmutatni, mit várhatunk attól a testülettől, mely a magyar jóvátételről lesz hivatva határozni. Ma még alig látunk valami konkrétumot, amiből akár jóra, akár rosszra következtethetünk. Tudjuk azt, hogy adataink és bizonyítékaink ott fekszenek már az illetékesek előtt , hogy komolylépések történtek alapos informálásukra. Az egyetlen pozitívum, ami eddig kialakult: az egész magyar közvélemény egységes tudatas egységes frontja bármiféle reparációs terhek ellen. Jártak itt nálunk és szétnézhettek közöttünk minden rendű és rangú külföknek, akik tanúságot tehetnek amellett, hogy a megcsonkított és kifosztott Magyarország népeinaszakadtáig dolgozik azon, hogy puszta, létét megmenthesse jövendő jobb sorsa reményében. Nem állunk az európai utszélekre koldulni, amig egy csöpp erőt érzünk dolgos kezeinkben s míg önérzetünket ki nem kezdi a gonoszság és rosszindulat. De amily bizonyos, hogy a végsőig megfeszítjük erőinket saját létünk fentartására és biztositányuk épp oly bizonyos, hogy létünk gyökereit támadják meg, ha rajtunk újabb hadisarcokat akarnak behajtani. Nem az akarat kérdése ez hanem a tehetőhségé. Már amit elvettek tőlünk, is sokkal több annál, amit bármely más nemzet kibírt volna. Amit meg elvennének, az egyenes tönkretételünket jelentené. A magyar nemzet ma még, megcsonkítva bár, életképes, ezeréves múltja, nemzeti tradíciói, geográfiai, helyzete, kétségbevonhatlan európai kultúrája hangosan követelik számára azt a hivatást, amelyet a kelet és nyugat védbástyájaként, az európai civilizáció végvára gyanánt eddig betöltött. Formai adása és életképessége európai szükség, elbukása európai katasztrófa. A bizonytalanságot pedig nem bírjuk soká. Ez a bizonytalanság lidércként nehezedik, egész életünk elzavarja munkálkodásunkat, megbénítja szárnyainkat Mert tudjuk, hogy hiábavaló minden fáradozásunk, meddő minden törekvésünk, ha ellenünk, döntenek. Ettől agondtól, ettől az aggodalomtól nem tudott lelkünkbe szállni az új esztendő ünnepi hangulata, mert ezt a sötét árnyékot látjuk lebegni fejünk fölött. És ezt az árnyékot még inkább sötétítik az aggodalmak, amiket a rendtörvény kelt bennünk. Nem tudjuk elgondolni, mily megfontolások érlel- ték meg a kormánytpin azokat a szörnyűségeket, amelyek a javaslóban foglaltatnak? A konszolidáció, amelyre oly gyakran hivatkoznak a kormány oldaláról, vagy igazán megvan s akkor nincs értelme az alkotmányos és polgári jogok oly mérvű felfüggesztésének, amin őket terveznek; vagy nincs meg s akkor a kormányzatban s a rendszerben, van a hiba, amely nem tudott tűrhető rendet teremteni s ez esetben nem a nemzetnek kell bűnhődnie, hanem a rendszernek. Mert rettentőbb büntetés nem érhet egy nemzetet, mintha legelemibb jogait egyéni hajjlamok és indulatok kockajátékává teszik s minden polgár minden lépését, sőt’gondolatát is a rendőrállaadékáiba verik. Elképzelhető-e a munkakedv feléledése, az áldozatkészség maximuma, a fejlődésnek és haladásnak csak egy csekélyke vonala is, ha nem a törvény világos betűje s a független bíró szava dönt sorsunkon, hanem a rendőr és a szolgalom egyéni felfogása? Vájjon mivel érdemelte meg ez a nemzet, hogy az önkény és az egyéni indulatok bilincseit rakják rá és rácsos kapuk mögül nézhesse csak a szabadság éltető napját? A megkötött kezek nem tudnak dolgozni, a bilincsre vert gondolat nem tud szárnyat adni. Pedig szabad kezekre s szabad gondolatokra van szüksége annak, akinek, mint mindnyájunknak, új életet’s boldogabb jövőt kell teremtenünk. A rendtörvény árnyékában nem tenyésznek az élet virágai. Ezért volt borús a mi Szilveszterünk s ezért nézünk sötéten az uj esztendő elé. f Ilwif |awasiat®i tSrgyQS a párisi MegSiezdfócSisStt n párisii konferencia. & rsraaszásiős gyérsiés kikapcsolásával hajiaddákSavstétet??. P©iw®&ré vagy © konferenciáiti Az a nemzetközi konferencia, mely hivatva lesz a pepirációk kérdésében s ezzel Németország sorsáról dönteni, ma ült össze Parisban. Ezena konferencián a Londonban megszakadt tárgyalásokat folytatják, de eddig a pillanatig egyetlenoldalról sem érkeztek oly konkrét tervek és indítványok, amelyekből az értekezlet lefolyására és eredményére következtetni lehet. Franciaország még mindig ragaszkodik a zálogvételeken alapuló moratóriumhoz, míg Anglia ezidőszerint a zálogolásokkal szemben ellenlárást tanúsít. A döntés ugy látszik Amerikán - fordult meg, főleg a tekintetben, hogy az Egyesült Államok a nemzetközi adósságok dolgában milyen állást foglal el s hogy befolyásával képes lesz-e a német -jóvátételi tartozásokat tűrhető mértékben leszállíttatni. (S négy javasEssé, Paris, január 2. (Az ifjúsg bécsi szerkesztőségének telefon jelentése.) Most vált ismeretessé, hogy a párisi konferencián négy különböző előterjesztést fognak tárgyalni. A franciák előterjesztése kizárólag a moratórium kérdését és Né-metország financiális ügyeinek rendezését foglalja magában, az angol javaslat már a szövetségesek adósságának ügyeit is felöleli és ezenkívül a németeknek nyújtandó moratóriummal van összefüggésben. Az olaszok javaslata a harmadik előterjesztés. Ez nem más, mint az ismert Mussolini-féle javaslat. Végül a konferencia elé kerül a német javaslat is, mely a követelések törlesztéséről szól és azok csökkentését irányozza elő. 4 ffiie. asíg©S Csrweseí. London, január 2. (Reuter.) Az angol tervezet a jóvátétel rendezésére a következő: Németországnak négy évi moratórium adandó. Ezután Németország négy éven át évi kétmilliárd aranymárkát fizessen. További két éven át évi két és félmilliárd aranymárkát, ez idő után pedig évi három és fél milliárd aranymárkát vagy ennél esetleg kisebb összeget, mely azonban nem lehet kevesebb, mint két és fél milliárd aranymárka és amelyet pártatlan nemzetközi döntőbíróság állapít meg. NignyatoMéli a Ei®etf®í-- aR«fát« Paris, január 2. (Havas.) Át. koncit.. ..(1.nearé miniszterelnök elnöklésével acíiliú,. órakor nyitották meg. A konferencián Poincaré, Bonar Law és Bella Torretta márki olasz nagykövet előterjesztették kormányaik javaslatát. Az évközepévi ülés holnap lesz, hogy a szakértőknek alkalmat adjanak a különböző nézetek alapos áttanulmányozására. EPuIstsará ©5©Rcg®«i§s®teSS©ssss@k tartsa a lévét éleit. Paris, január 2. A Havas-iroda közli: Poincaré ma délután bemutatta programmját. Az az őszinte kívánság vezérli, hogy szövetségeseivel való teljes egyetértésben közreműködjék a békeszerződések végrehajtásánál, a béke megszilárdításánál és valamennyi ország talpraállításánál, amelyeket a legutóbbi, évek eseményei életerejükben támadtak meg. Franciaország azonban nem felejtheti el, hogy Németország volt az, amely neki hadat üzent és amely tíz francia megyébe betört és azokat tervszerűen elpusztította. Franciaországnak az a nézete, hogy a károk jóvátétele, amelyet a versailesi szerződés elrendel, az igazság legelemibb következménye. Meggyőződése továbbá, hogy ez a jóvátétel a francia pénzügyek helyreállításának elengedhetetlen előfeltétele és Európa gazdasági talpraállításának egyetlen szervi előkészítése. Ebben az értelemben Franciaország szövetségesei elé terjeszti munkaprogrammját, amely a jóvátételek és a szövetségközi adósságok kérdését rendezi, megoldja a márka stabilizálását, a német pénzügyek reorganizálását, és a Németország részéről kért indítványt, és, azoknak azálogoknak a megjelölését tartalmazza, amelyeknek lefoglalását a francia kormány elengedhetetlennek tartja. A francia kormány kijelenti, hogy nem fogadja el azoknak a fizetéseknek a leszállítást, amelyeket Németország a statútum értelmében teljesítni tartozik A leszállításról csak akkor lehet szó, ha egyes szövetségesek Németországgal szemben fennálló követeléseiknek a reájuk eső rész megváltoztatásával való leszállításába és az elpusztított teri'de- rek újjáépítésének,elsőbbségébe beleegyeznek. Anglia kijelenti, hogy bizonyos körülmények között, amelyek a szövetségközi tartozások kérdésére vonatkoznndó, hajlandó -a Németországgal szemben - fennálló■ követeléseiről lemondani, vagy azokat igszállítni. A francia kormány hangsúlyozza, hogy a szövet-.eszközi adósságokat a közös győzelem érdekében vállalták, azok háborús költségeket jelentenek és a versaillesi szerződés értelmében megelőzik, a jóvátételi követeléseket. A francia kormány ezeknek az adósságoknak sem tőkéjét, sem kamatait meg nem fizetheti,, amíg a német fizetésekkel nem talál fedezetet az elpusztítottterületek újjáépítésére nydített és ezután teendő kiadásokra és ezek a kiadások hozzávetőleg megfelelnek az A. és B. sorozatú kötelezvények francia részének. Ha Franciaország egyes hitelezői elfogadják ezt az eljárást, a francia kormány késznek nyilatkozik arra, hogy a C. sorozatú kötelezvények reá eső részéből saját tartozása névértékének megfelelő tőkét ad át, neki. A tartozó, kiég., ciöllésére szolgáló C. kötelezvényeket Franciaország és a hitelező államok meg fogják semmisíteni. Ami a német jóvátételi tartozás megszelésének módozatait illeti, a tartozás megfizetésének rövidebb idő alatt kell történnie, mint az .v. és B. kötelezvények törlesztésének. A francia kormány ennek folytán beleegyezik abba, hogy azok az előzetes fizetések, amelyeket Németország bizonyos, ezután megállapítandó határidőig teljesíteni fog, Németország részére olcsó kamatláb mellett leszámítoltassanak. Miután Németország ilyen fizetéseket most csak valamely külső kölcsön arányában felesüthet, ezt a kölcsönt a szövetséges kormányoknak teljes erejükkel támogatniok kell. A francia kormány egyébként úgy véli, hogy ilyen kölcsönök a közeljövőben lehetségesek lesznek és Németországban a korlátolt kölcsönszolgálat biztosítékait már most is meg lehet találni. VéraisSoc’sxats ssafc szándékait is jassfteti. Hága, január 2. (Havas.) Bergmann dr. volt államtitkár Parisba utazott. Bergmann: nem fog javaslatokat terjeszteni a konferencia elé, hanemengedelmet fog kérni, hogy Németország szándékait kifejthesse. Paris, január 2.Bergmann dr. volt államtitkár ma délután Párisba érkezett. Holnapra várják Melchior ur.-t, aki Hamburgból érkezik Párisba. A Amerika hajlandó a külvetésre, Washington, január 2. Az itteni körök véleménye szerint, ha a párisi konferencia nem járna eredménnyel, akkor megnyílik a lehetőség Amerika közbelépésére. Ez esetben a Hughes és Harding-féle tervek kerülnének előtérbe, amely szerint Amerika anélkül, hogy beavatkoznék a reparációs kérdésbe, hajlandó a közvetítő szerepre vállalkozni.1