Az Ujság, 1924. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1924-02-01 / 27. szám
’ i !■ rv TiU^ Budapest, 1924. Ára 500 kft vegj. XXIl. é\io!yafti! Péntek, február 1. Előfizetési árak: ____ ________ " UF SZERKESZTŐSÉG Negzyedévre....................«Mj|K EgBjgjBBf/m gg gg ^VifSS IS KIADÓHIVATAL: KMIBldrTM« .‘élőket* 'kéremel JelÉ ’ H B B BT*8* jHft iÉP8®* V, Vamos CSáSBDMK 34 SS, Egyes számára Budapesten. JBf B .8®$' S,i jK? ^Se«|&w Jjfv 8&V* jR®V ___ Telefon 154—38, 154—31, 154—SV vidéken és pályaudvaron hét- a®* váci Áesfi Dk’ fi®! rxzír MM IBSSt 154- 27. lömap 59# E, vasárnap 698 K. fipSL.,J*R JSgf'' aga g3f. asoH Nyomdai telefon r (ceak este Ausztriában héU6*nap 31*4. Mt W, n W dk ' W H * **** k!V'rel Ut~^L vasárnap S5**.-owrtrak korona. JB M& 'fe Jf 1§A .g' WL. Jm! |f| FIÓKKIADÓHIVATAL: Mee.“Irni'» ünnep utáni napol mm iafcáéOggy |l SöRTDAPEST, Erzsébet-körtest kivételével minden nap. '-HHasiv- a5E® UiHHJW Telefon: József IS—28. -------zzzrz- 1 ■ —i——aaas'a-j^Yi=siisrsi------------------------------------------------'Taiiirüariiüírrri’i----——■■--------------------------------....... - -------------- ----- ROVÁS. Amikor Peidl szocialista vezet Bethlen Istvánnal való tanácskozás után Londonba utazik a külföldi kölcsön ügyében, aligha tehető föl, hogy a kormány akarata ellen s a kormány törekvéseivel szemben akarna érintkezni elvtársával, Rarisay Macdonalddal Nagy-Britannia miniszterelnökével. Talán mégis kényszerülünk elismerni, hogy amikor az országnak kifelé szüksége van a szocialistákra, azok rendelkezésre állanak s ennélfogva mégsem lehet őket külön kategóriakép kiközösíteni a nemzet egyeteméből, mint a helyettes miniszterelnök tette szóval és a belügyminiszter teszi állandóan cselekedettel. Meg voltunk róla győződve, hogy a fővárosi választótörvény dolgában neki hangzott el az utolsó szó azzal, amit a belügyminiszter mondott: többet nem enged. Mégis csak Bethlen István gróf elé is kellett a kérdésnek kerülnie, akinek mai politikájával és politikai, törekvéseivel súlyos ellentétben állna egy javaslat, mely fogásokkal és fondorlatokkal fönn akarja tartani azt a rendszert, melyet a polgárság le akar rázni s amely a kormány politikáját egyenesen diszkreditálja. Nem lep meg a miniszterelnök tárgyalása a liberális képviselőkkel s nagyon is meglepne, ha ezek után a belügyminiszter javaslata úgy maradna, ahogy van. Azért, hogy valaki képviselő, nem járhat roszszabbul, mint a nem képviselő? Pesti szólás szerint: nevetni fog nagyatádi Szabó István, ha azt mondjuk, hogy de igen. Sőt muszáj rosszabbul járnia, mert elneveztetik inkompatibilitásnak. Az a nem képviselő szegény ember ha máp ha nem kap, nem tehet semmit ahhoz, hogy földet egyáltalán kapni lehessen. A képviselő ellenben gondolhatja: megszavazom a földreformot, mert akkor nekem is int belőle. Hát elemi erkölcs dolga, hogy ha megszavazza, szavazza meg abban a tudatban, hogy neki magának ebből egészen biztosan nem lesz haszna, a munkabéreket és a fizetéseket. Hiszi-e valaki, hogy az Átvizsgáló Bizottság, ha utána kalkulálja az önköltségek drágulását, nem koncedálná az iparcikkek magasabb árát is? S hiszi-e valaki, hogy amikor a Devizaközpont számba veszi a zürichi kurzus esését s fölemeli a devizák árát, az importált cikkek nem drágulnak? Az importigények enélkül is hallgatólag a zugforgalomra vannak utalva. Hiszi e valaki, hogy amikor a Devizaközpont árfolyamot emel, amely mellett az igény nem kap kielégítést, a zugforgalom megmarad az eddigi árak mellett? Mindent egybevetve: ki hiszi, hogy ilyen körülmények között a korona csakugyan temészetszerűen stabilizálható volna azon a nívón, melyet a pénzügyminiszter kontempiál? Megint az a szörnyű elvakultság, mely azt hiszi, hogy az állam a maga igényei szerint cselekedhetik anélkül, hogy a társadalomban a folytatás be nem következnék. Megint ott tartunk, ahol tartottunk sokkal kedvezőbb körülmények között: az állam több bevételt szerez, ezzel drágít mindent, ezzel fizetés és béremeléseket indít meg, lesülyeszti ily módon a pénz értékét — újból nem tud megélni, újból drágít, stb. • Ki hiszi, hogy ami eddig kérlelhetetlen következetességgel mindig bekövetkezett, most nem fog bekövetkezni, mivel a kormány stabilizációt mond, de akadályozza a stabilizációt? S ki hiszi e következményeknek ezúttal elmaradását, mikor a bőrén tapasztalja, hogy már be is következtek? Ki hiszi? Hiszi-e valaki, hogy amikor Budapesten ugyanannyi magyar koronáiba kerül valami, mint Bécsben osztrák koronába, hogy a magyar korona kétszer annyit érne, mint az osztrák ? Hhszi-e valaki, hogy amikor így vásárlóképesség dolgában a magyar korona paritásos az osztrák kal, a magyar koronát stabilizálni lehetne azon az árfolyamon, amelyen a pénzügyi kormány akarja, körülbelül száz százalékkal az osztrák korona kurzusa fölött? Ezt a kérdést nemcsak a mostani drágulásokkal kapcsolatban vetjük föl, hanem kapcsolatban Kállay Tibor miniszter elképzelésével, ő ugyanis úgy képzelte, hogy a zürichi kurzust engedi annyira sülyedni, hogy a külföldi és belföldi korona közötti különbözet elenyésszen. Gondolja pedig ezt azért, mert a gazdasági élet szerinte úgyis csak a belföldi értékkel számított, ha tehát a külföldi ennek nívójára leszáll, akkor gazdaságilag semmi sem változik. Ebben elvégre van logika. De ugyan egy füst alatt természetesnek mondotta a mezőgazdasági cikkek drágulását s az ipari cikkek olcsóbbodását. Hátha mégis drágul valami, akkor hogyan számíthat arra, hogy a korona értéke megmarad? A belföldi korona értékét megszabja, mennyi vásárlóképessége van itthon. Ha akármi drágul, a vásárlóképesség csökken. Ha csökken, a kurzus kint és bent megint nem maradhat egyenlő, ha pedig mégis egyengetik, akkor a külföldi kurzus csökken a belső korona nívójára, ami megint nem jelent stabilizációt. S hiszi-e valaki, hogy amikor az élelmiszerek és mezőgazdasági nyersanyagok drágulnak, az ipar a régi költségek mellett tudna termelni s nem követné a drágulást a maga cikkeinél? A száz százalékkal drágább zsír, a hatóságilag drágított cukor 97 exporttal drágított hús drágítja Megsemmisítik a debreceni választást. Technikai hibák történtek. — Egészen új választás lesz. Debrecen, január 31. 4-Újság tudósítójának telefonjelentése. Ismeretes, hogy hétfőre tűzték ki a harmadik kerületben a pótválasztást Haendel Vilmos és Nagy Vince között. A pótválasztás azonban valószínűleg egyelőre elmarad, mert váratlan körülmény jött közbe. A választási elnök ugyanis a most lezajlott választásoknál — amint teljesen megbízható forrásból értesülök több technikai hibát követett el. A központi választmánynál már szóbakerültek ezek a technikai hibák és a legrövidebb idő alatt hivatalból is foglalkozni fognak a kérdéssel. A technikai hibák miatt. . .központi választyisifiu . hivatalból fog intézkedni & az. Intézkedés következménye az lesz, hogy megsemmisítik az alapválasztást. Hogy a központi választmány hétfőig elintézi-e ezt a kérdést, azt még nem lehet tudni. Természetesen, ha az első választásnak hivatalból való megsemmisítése hétfőig nem történik meg, akkor megtartják a pótválasztást, ami azonban nem jelenti azt, hogy az alapválasztás megsemmisítése be ne következzék. A helyzet tehát az, hogy tekintet nélkül még a hétfői pótválasztás eredményére is, teljesen új választást kell tartani Debrecenben még február hó folyamán. j Éles parlamenti harcokat jósol Bethlen. Reálig kritika kalandok nélkül. Kállay a kölcsönös megbecsülést hirdeti: Az egységes párt vacsorája. Az egységes párt ma este párt vacsorát tartott, amelyen a külföldi útjáról visszatért pártvezért ünnepelte. Pekár Gyula köszöntötte fel Bethlen gróf miniszterelnököt, akit minisztertársával együtt az argonautákhoz hasonlított, hogy külföldről meghozták az aranygyapjut. Pereikig tartó lelkes ünneplés közepette állott fel Bethlen István gróf miniszterelnök. — Én is Pekár Gyula barátom hasonlatából indulok ki, de hozzáteszem, ne igyunk a medve bőrére. Hátra van meg a fekete leves, a jóvátétel!bizottság. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy mi nem kaptunk egy nemzetközi ígérvényt, mert igenis kaptunk, hogy honorálni fogják ügyünket és én bízom is ebben. Mert ha nem honorálnák, akkor újabb lépést kellene tenni.. Nekünk meg kell mutatni, hogy akadályok előtt meg nem hátrálunk és diadalra visszük azt az ügyet, amelytől Magyarország feltámadását várjuk. (Zajos helyeslés.). Nálunk ugyanaz a helyzet, mint volt Ausztriában. Amíg az ígérvény nem volt a kezükben, addig nem igen volt senki a kölcsön ellen, de amely percben azellenzék látta, hogy sikerül -a kormány akciója, akkor szembefordult azzal. Nem mondom, hogy a magyar ellenzék ezt a taktikát fogja követni, de el kell készülnünk olyan pillanatokra, amikor erőellenzéki fronttal fogunk szembetalálkozni egyikmásik kérdésben. Ezek már most előrevetik árnyékokat. Ellenvetéseket hallunk, hogy a kormány elmulasztotta azt az időt, amikor saját erőnkből talpraállíthattuk volna az országot. Azt is halljuk, hogy nem készítette elő a külpolitikailag kellőleg a talajt. Ezek nem állanak meg. A saját erőnkből való talpraálláshoz a termelés fokozása kellett volna s ugyanakkor nagy adóemelések, ami viszont a termelést rontja le. Ami ezt illeti, hogy nem volt kellőleg előkészítve a külpolitikai talaj, erre nézve az egyik magyar lapban érdekes cikket olvastam. Ez három lehetőséget állított oda s azokat tényként elfogadta. Az egyik, hogy új hatalmi csoportosulást kellett volna létesíteni. De kérdezett, kivel? A legyőzött államokkal? Hiszen éppen a nagyhatalmak azok, amelyek nem kívánnak visszatérni az európai egyensúlynak háborúelőtti politikájához, hanem azt akarják megkísérelni, hogy a népszövetség segítségével folytassanak igazi békepolitikát, a leszerelés politikáját. Hiszen azok a nagyhatalmak, amelyek a legyőzöttekkel szemben emberséges bánásmódot hirdetnek, nem a háború előtti egyensúly politikájára akarják építeni a jövőt. A másik lehetőség az volt a cikkszerint, hogy a kis-entente-államokat kellett volna megosztani. Könnyű ezt mondani Hiszen a körülöttünk lévő kis-entente-államok minden érdekelt megkötött szerződések fentartása mellett van. Ők mindenesetre ezt a politikát fogják feltétlenül követni, tekintet nélkül az esetleges későbbi veszélyekre. A cikk harmadik tétele az volt, hogy a nagyhatalmakat kellett volna megnyerni, hogy minket kivonva a kis-entente szférájából, egyhangúlag a kölcsön ügyét diadalra vigyük. Se ez megint nem állhat meg, Juszék éppen a legyőzött nemzetekkel való bánásmód tekintetében van eltérés a nagyhatalmak között. Ha éppen Angliának, egy Baldwinnak, egy lord Curzonnak nem sikerült meggyőzni az összes nagyhatalmakat, hogy a legyőzött nemzetekkel szemben folytatott eljárás más kell, hogy legyen mint amilyen ma, hogyan sikerült volna egy épp Bethlennek. Ne látszunk a tételekkel. Nem az a feladatunk, hogy vezető szerepet játsszunk, mint legyőzött nemzet, Európa politikájában. Csakis az a hivatásunk, hogy alkalmazkodva azokhoz az irányokhoz, amelyek reánk nézve előnyöseknek mutatkoznak, az európai nemzetközi politikában igyekezzünk igazságainkat és érdekeinket megvédeni. Mi azt az utat követjük, hogy azokat a hatalmakat igyekezünk megnyerni a magyar ügynek, melyeknek európai politikája Közép-Európa gazdasági és pénzügyi rekonstrukciója. Azt hiszem, ez sikerülni is fog. Azt az utat követjük, hogy meggyőzzük szomszédainkat arról, hogy reálpolitikát követünk, hogy kalandokra nem vágyunk, hogy saját érdekeinkből kiindulva követünk reálpolitikát, érdekeink érvényesítésére. Meggyőzzék őket, hogy a nemzetet nem visszük kalandokba és nem visszük neki a falnak. " Nem lehet mondani, hogy ez a politika a kis-entente államok, diktatúrájára vezet Magyarországra nézve. Ez nem oda vezet, hanem ahhoz vezet, hogy gazdasági erőinket szabaddá tegyük és a gazdasági szabadság révén viszszanyerjük politikai szabadságunkat is, mert nincs politikai szabadság gazdasági önállóság nélkül. Az európai konszernben csak akkor leszünk képesek újból szerepet játszani, ha ezt a nemzetet gazdaságilag újból annnyira megerősítjük, hogy önállóan, a saját lábán megállhat a nemzetek viharai között. Ez nem a kisentente diktatúrájára, hanem a nemzet felszabadulására vezet politikai és gazdasági értelemben. A parlamentben kell megvívnunk a harcot, amelynek előestéjén állunk, mert ne áltassuk magunkat: harcok lesznek ebben a kérdésben, bármikér is intéződnek el a kölcsönügy részletei. Kérem a pártot, egységesen tartson ki, ínert!