Mejlah, Boris Solomonovic: Lenin és az orosz irodalom kérdései a XIX. század végén és a XX. század elején (Budapest, 1954)
Előszó a magyar kiadáshoz
1* ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ Ezzel a könyvvel igen jelentős mű kerül a magyar olvasó, íróink, irodalomkutatóink, kritikusaink kezébe. Mejlah hatalmas felkészültséggel és meggyőző erővel foglalta össze és fejtette ki Lenin tanításait az irodalomról. A könyv szerzője példamutató szerénységgel figyelmezteti az olvasót, hogy a könyvben taglalt problémakört „egész terjedelmében csak sok kutató vállvetett munkával dolgozhatja ki”. De kötelességünk megmondani, hogy a mű magas irodalmi színvonala, szenvedélyes pártossága és mélyenjáró elemző ereje, Mejlah nagy érdemeinek elismerésére készteti az olvasót. Mejlah műve Sztálin-díjat nyert; semmi kétség abban, hogy a magyar irodalom, a magyar olvasó is örömmel fog csatlakozni a könyv nagy és soknyelvű olvasótáborához. Összefoglalva és kifejtve Lenin irodalmi nézeteit, Mejlah korunk szellemi életének egyik nagy, égető kérdését veti fel marxi-leniai élességgel. Ezt a kérdést Engels a nemzetközi szocialista mozgalom kezdetén egy levelében így fogalmazta meg: „A munkásosztály lázadó szembefordulása az őt körülvevő elnyomással, görcsös, félig vagy egészen tudatos kísérletei, hogy ismét emberi lényhez méltó helyzetbe jusson, hozzátartoznak a történelemhez és ezért helyet kell követelniük maguknak a realizmus birodalmában.” Marx és Engels, koruk, a kapitalizmus kifejlődése korának irodalmát elemezve, ennek legmagasabb formáját a kritikai realizmus műveiben látták. Ismeretes, hogy milyen nagyra becsülték — például — Marx és Engels Balzac-ot, hogy többször rámutattak: Balzac egyik-másik könyve a tudományos művek egész soránál jobban és élesebben világítja meg kora társadalmának kérdéseit. A kritikai realizmus ezért fejlődött éppen a kapitalizmus korában legmagasabb színvonalára, mert az igazi művészek, az élet igazságát keresve mindenütt a kizsákmányolás, embertelen kapzsiság, pénzimádás jelenségeibe ütköztek, a társadalom felszínre került fekélyeibe, és kirívó ellentmondásaiba. Ez nem jelenti azt, hogy a kritikai realizmus nagy mesterei nem alkottak szeretetreméltó, 3