Buchinger Manó: Gestapo-banditák bűnhalmazata. Tizennégy hónap a hitleri koncentrációs táborban (Budapest, 1945)
T i>Mm&fjfgyiSkf»ssúgoBi «Szerencsétek, hogy nem két évvel ezelőtt jöttetek Mauthausenba, mert különben már mind a krematóriumkéményen mentetek volna át» .. . Ez volt a blokköregek és a közlékenyebb SS-ek rendes szavajárása, amikor bizonyítani akarták, hogy a foglyoknak mennyivel jobb dolguk van ma már Mauthausenban, mint amilyent megérdemelnek. «3000 hollandiból 8 nap alatt elpusztult több mint 2500», így tudta és beszélte az egyik. 2000 lengyelből egy hónappal később már száz sem volt itt — mondta a másik. Emlegették Mauthausenhoz tartozó kisebb táborok neveit: Guzent, Melket és más helyeket, emlegették a tömeges öngyilkosságokat, a megfagyásokat stb. stb. Lehet, hogy túloztak vagy csak fecsegtek ezekről a lezajlott tömegborzalmakról, talán csak azért, hogy minket szóval tartsanak és szelídebbekké tegyenek. De okom van rá, hogy ezúttal igenis higgyek abban, ami rémmesét a múltra vonatkozóan előadtak, mert magam előtt láttam a mauthaitseni jelent. Például ott állunk a 19-es blokk udvarán. Sétálunk vagy sorakozunk. Mögöttünk a 20-as blokk. A 20-as blokkot büntetőblokknak nevezték. Hallhattuk a parancsszavakat, amelyek a 20-asban még éjjel sem szüneteltek. Vagyis a 20-asban lévő szerencsétlen foglyokat éjjel és nappal szüntelenül egzecíroztatták és mint hallottuk, fél- és negyedporció kenyéren éltek, gyakori böjttel súlyosbítva. mellé, mondjon ítéletet a becsületes emberek világa a becstelen gonosztevőkről.