Parvus, Alexander: Állam, ipar, szocializmus (Budapest, 1924)
a rendelések halomra gyűlnek — és egyszerre csak minden megakad és részeire hull: a munkás munka nélkül van, a gyár munkás nélkül, a nyersanyag fölhasználatlanul torlódik össze, a termelés társadalmi összefüggései föloldódnak — mert hiány van fizetési eszközökben, mert a kapitalista számításban valahol hiba van!... * így hánykolódik még az ipari föllendülés is a tőke és a termelés egymásba ütköző hullámain. Ezek az összeütközések nem enyhülnek a kapitalizmus fejlődése révén, sőt ellenkezően, még élesebbekké válnak. Minél nagyobb arányokat ölt a tőke fölhalmozódása, tehát a tőkés osztály gazdagsága, annál nagyobbakká válnak a készletek munkaerőben, termelési eszközökben és pénztőkében, amelyeket az ipari föllendülés mozgósít. Ezek tömegétől függ a lendülete. A termelés növekedése maga is megnöveli az áruszükségletet. Szükség van nyersanyagra, gépekre, vasra, szénre, de élelmiszerekre és egyéb szükségleti cikkekre is, a munkások részére, akiket újabban munkába állítanak vagy túlóráztatnak. Nagy tőketömegeket, amelyek egyébként az ipar területén kívül — állami vagy községi kölcsönökben, vagy jelzálogpapírokban — keresték gyümölcsözésüket, átterelődnek az iparba. A tőke minden korlátot szétvet. Ugyanazok a tőketömegek, amelyek az imént még lenyomták a kamatlábat és emelték az államkölcsönök kurzusát, most fölemelik az iparban az árucikkek árát. Ha hiány áll be nyersanyagban és termelőeszközökben, akkor az árak emelkedése még nagyobb méreteket ölt. Senki sem vonhatja ki magát ez alól. Még a bankok is kénytelenek magasabb kamatot fizetni, különben a betevők kivennék betétjeiket, de hogy megkeressék a magas kamatokat, még fokozottabb mértékben helyezik el tőkéiket az iparban, egyidejűen fölemelik a leszámítolási kamatlábat, ami által arra kényszerítik a vállalkozókat, hogy mindenáron magasabb profitot csiholjanak ki, azaz egyenesen belehajszolják őket a szélhámosságba. Ilyen körülmények között még béremelést is el kell tűrnie a tőkének, hogy tovább termelhessen. De különösen túlhajtott mértékben fajul el a spekulációs árfelhajtás a nyersanyagok piacán. A tőkés ármozgás visszájára fordul, hanyatló irányzata emelkedő irányzattá válik, a kapitalista verseny azonos törvényeinél fogva. A tőkés föllendülés ilyenformán maga ássa alá létezésének föltételeit. És ez még egyáltalán nem túltermelés; sőt ellenkezően, ez fogyatékos termelés, minthogy az ipar egyáltalán nem képes .