A Közlekedés, 1937 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
4( A KÖZLEKEDÉS 1937 március hó. „Mateosz tag magyar MAVAG autót, autórúgót és alkatrészt használ! Műszaki leírás, felvilágosítás díjtalan. MÁVAG Budapest, X., Kőbányai út 21." számvitelnek szerves alkotó részeivé állandósulhattak s melybe nemcsak a vállalkozók, de maguk a hatóságok is, mint megváltozhatatlanba belenyugodtak. Valósággal foltja már közlekedésügyünknek ez az unalomig ismételt téma, amely a maga jelentéktelennek látszó mivoltában a leghatalmasabb kerékkötője a magyar földfelszíni szárazföldi forgalom belső rendezésének, a legnagyobb akadálya a magyar modern közlekedési programm megvalósításának és korlátozó béklyója a belső tarifális rend, az állampénzügyi szempontok és a legális ipar érdekei kielégítésének. Ezt mindenki belátja a rendezés szükségességét mindenki követeli, történni azonban nem történik semmi. A vasút, autó kérdés terén Magyarország első volt a világon, amely gyakorlatilag használható szervezetet valósított meg. bíz a szervezet négy évi műkövesepen az alüzemi ivarozás rendezetlensége miatt abban a mértékben, — ami hivatása lett volna, — előbbre jutni nem tudott. A külföldi államok, amelyek a kérdést magyar mintára rendezték, már a valódi üzemi fuvarozás elé emeltek olyan korlátokat, amelyek a modern közforgalmi berendezkedés elvi alapjaiba beilleszthetők, mi még az álüzemi kérdés rendezéséig sem jutottunk el. Motorizálni kell országunkat. Szaporítani kell teherkocsijaink létszámát. A mai helyzet mellett az alüzemi kérdés rendezése nélkül a teherkocsik létszámának szaporítása egyet jelent a vasút-autó kérdés teljes erejében való újból felmerülésével, a bizonyos korlátok közé szorított versenynek „üsd, ahol éred" alapon való teljes elfajulásával és a már ma is alig tűrhető és nemcsak a közlekedési vállalatokra, de magában a gazdasági életre is ólomsúllyal nehezedő tarifális dezoláció teljes kimélyítésével. Mert honnan vegye a forgalmat, amely a teherautó fenntartásához szükséges, mondjuk csak ki0 darab teherautó is, amelynek beállítására inkább tegnap, mint ma szükségünk van, az álüzemi fuvarozás kérdésének rendezése nélküli Az államvasutak meglévő forgalmából! Hiszen ez annyit jelent, hogy olyan forgalmakat kellene a vonatról erőszakos módon lehúzni, amit a forgalmi igényeknek minden irányban kielégítően, sokszor talán az autónál is megfelelőbben bonyolít s így ez nemcsak minden józan közlekedéspolitikai és gazdasági, hanem állampénzügyi szempontok negligálását s végeredményében a közlekedésügy teljes dezolációját s magának a legális iparnak is végét jelentené. . Ez nem lehet cél, ilyen irányba egyetlen felelős tényező sem mehet, mert ez a szándékos rombolással volna egyértelmű az ország eminens érdekeinek rovására. Az álüzemi kérdést tehát halasztást nem tűrőleg rendezni kell. Hiszen végeredményében másról, mint az érvényben álló törvényes rendelkezések végrehajtásáról nincsen szó s ez az állami végrehajtó hatalomnak nemcsak joga, de kötelesége is. Ha a fenálló törvényes rendelkezésnek hézagai vannak, melyek ezt az abusust lehetővé teszik, meg kell változtatni azokat, oly világos megfogalmazásban és intézkedésekben, melyek kibúvót nem hagynak, melyek különféle magyarázatokat nem engednek meg s amelyek félreértést nem tűrnek. A kérdés mikénti rendezésére vonatkozó javaslatunkat lapunk 1935. évi 11. számában az „Egységes közlekedéspolitika akadályai“ című cikkünkben tettük meg. Ebben a javaslatunkban mindenekelőtt arra mutattunk rá, hogy az üzemi fuvarozás fogalmát kell precízen és pontosan megállapítani. Az 1930. évi XVI. t.-c. a törvény rendelkezése alá tartozó, tehát közhasználatú fuvarozás kritériumául a „keresetszerűséget“ és a „bárki által való igénybevehetőséget“ jelöli meg (1. §.). Az 57.000/31. K. M. rendelet 1. §-ának (1) és (2) bekezdése a „keresetszerűséget“ közelebbről is megmagyarázza és eléggé kimeríti annak különböző lehetőségeit. Ezek szerint a törvény hatálya alá nem tartozó úgynevezett „üzemi fuvarozás“ akkor van, ha az ismétlődő keresetszerűség esete nem forog fenn, vagyis, ha a fuvarozás ellenérték nélkül történik, tekintet nélkül arra, hogy saját, vagy harmadik személyek részére saját vagy idegen áruval történik-e a fuvarozás, sőt az se számít, hogy valaki saját vagy idegen tulajdonban álló kocsival végzi-e az ellenérték felszámítása nélkül való fuvarozásukat. Ez alól kivételeket állapít meg, a végrehajtási utasítás, tehát az ellenérték felszámítását megengedi az üzemi fuvarozásnál: 1. mindenki részére az 57.000/931. K. M. rendelet I. Fejezet 1. § (3) bekezdése a gépjárműveknek hoszabb időre csupán egy személy vagy vállalat részére való bérbeadása esetén. 2. főüzemek részére „a főüzem érdekeinek előmozdítására alakított“, tehát melléküzemként folytatott gépjárómű fuvarozásoknál (2. 1. bek.) 3. a közforgalmi közlekedési vállalatok részére saját áruiknak és személyforgalmuknak bizonyos korlátok között való szállítása esetéig (2. §. 2. bek.) 4. őstermelő, bánya,, ipari és „egyéb" kereskedelmi vállalatok részére, azok alkalmazottai, podgyászai, valamint természetbeni járandóságainak szállítása esetén, 5- a vállalatok részére saját áruknak üzletfeleik részére való szállítása esetén. Ez utóbbi két esetben (2. 3. bek.) nincs ugyan expressis verbis kimondva az ellenérték felszámításának lehetősége. Minthogy azonban az ellenérték felszámítása nélkül történő fuvarozás ipso jure, nem tartozik a törvény hatálya alá, a különös felsorolás következtében az ellenérték felszámításának lehetősége implicite bennfoglaltatik. 6. a vendégfogadó, vagy szálloda részére, ha az ellenérték felszámítása a „szobaszámlán“ történik (2. §. 5. bek.), 7. a mentőegyesületek, gyógyintézetek, kórházak, és szanatóriumok részére a betegeknek szállításánál s végül 8. nyilvános tanintézetek számára, a tanulóknak a lakásukról az iskolába és vissza való szállítása esetén-A végrehajtási utasítás tehát a keresetszerűség tekintetében a törvénnyel szemben messze túlmegy s csupán a közhasználatú fuvarozás második kritériumát, „a mindenki által való igénybevehetőséget“’ tekinti a kivételek megállapításánál irányadóul. Tekintettel azonban arra, hogy a fuvarozási kényszer a közhasználatú járóműveknél részben megállapítva sincs, részben pedig a dolog természeténél fogva sem valósítható meg teljesen, mai jogállapotunk mellett a közhasználatú fuvarozások a szó közönséges értelmében vett bizonyos részét az üzemi fuvarozás legálisan végezheti, anélkül, hogy annak terheiben részt kellene vennie. A törvény és végrehajtási utasításának életbelépte óta letelt idő alatt az e téren szerzett tapasztalatok és fejlődés már egymagában véve is, felétlenül szükségessé teszik az 57.000/1931. K. M. rendelet I. Fejezetének módosítását. Ezzel a módosítással azonban nemcsak a valódi üzemi fuvarozásnak a közforgalmi berendezkedés fejlődése folytán megkövetelt korlátozása válik szükségessé, még inkább azonban a mai helytelen szabályozás következtében beállott jogbizonytalanság miatt a törvény gyakorlati végrehajtásában naprólnapra tapasztalt visszaéléseknek és kihágásoknak végleges kiirtása is-A rendezésnek a törvény szelleméből kell kiindulnia- A törvény a közforgalom lebonyolításában részt