Alföldi Iparlap, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-03 / 1. szám
Uj évfolyam. IV-ik év. 1891-ső szám. Szeged, január 3-án. Egyes szám ára 8 kr. Kapható a kiadóhivatalban.Alföldi Iparlap. Mejfjelen : minden szombaton. —•*·— Előfizetési föltételek: Szegeden házhoz hordva, vagyvidékre postán. Egész évre ...I frt. Félévre .... 2 B Évnegyedre . . . I „ A lapot illető szellemi közlemények : ifj. Szmollény Nándor szerkesztőhöz, polg. isk. tanár (reáliskola-épület), az előfizetési pénzek Priváry Pál pénztárnokhoz intézendők. Munka és tudomány. Hirdetéseket a kiadóhivatal jutányos árjegyzék szerint számit. Hirdetéseket lapunk számára elfogad B u d a p es t e n : Ilaasenstein és Vogler, Neuberger és Braun, fürdőutca 4. lt é e «ben: G. L. Daube & C. (le. Knolly), Rudolf Mosser Dukes M., Herudl Alajos, Stern M , Dannebere J. TS. rádathivatal, Tamasy György ellenőr, iiskola-utca), hova a hirdetések, hirdetési díjak, és az esetleges felszólamlások küldendők. Előfizetési fölhívás. Lapunk az új évvel a IV-ik évfolyamba lépett, mely tény eléggé igazolja fönnállásának jogosultságát Hogy mindig jobbat és mindig többet iparkodott adni az „Alföldi Iparlap arról ”. olvasóink meggyőződhettek. S iparkodunk ezentúl is megfelelni a kor követelményeinek, úgyszintén t. olvasóink igényeinek , miért is bizalommal kérjük t. előfizetőinket, előfizetéseik mielőbbi megújítására. Az előfizetési árak lapunk homlokzatán olvashatók. Tisztelettel: A kiadóhivatal. Egy ünnepély. Szeged, 1885. jan. 2. Lélekemelő ünnepély folyt le múlt hó 28-án a szegedi ipartársulat házában. A társulat érdemes elnökének, Rainer Ferencnek, az iparügyek terén tett érdemei elismeréséül arcképét leplezte le. Növelte az ünnepélyt azon körülmény, hogy azon városunk szeretett főispánja, polgármestere, helyettes polgármestere, főjegyzője, az ünnepelt fia mint városi tanácsnok, több köztörvényhatósági tag, díszes nőkoszorú, az ünnepeltnek számos pályatársa , a helybeli iparos-ifjúsági egylet jelent meg. Hat órára már zsúfolva volt a diszterem V 47-kor az ünnepélyt rendező elnök, Lemle Miklós, diszmagyarban üdvözölte az egybegyűlteket s megnyitottnak jelenti ki az ünnepélyt. Erre a polg. dalárda énekelte szép precizitással Kölcsey örökszép kyrahoszát, mely után az ünnepeltért egy kéttagú küldöttség ment el. Mig ezek odajártak, Priváry Pál úr fölolvasta az ünnepelt férfin életrajzát, melyet alább közlünk Hatalmas vonásokkal ecsetelte nemcsak az egyént, de a kort is, melyben működött. A tetszéssel fogadott fölolvasás alatt lehullt a lepel az arcképről s előttünk állott az ünnepelt, a szivjóságokban gazdag férfin hű ábrázolással. Hatalmas éljen rezegtette meg a kis termet, melynek zúgásai még hangosabbakká lettek, midőn belépett az ünnepelt. Lemle Miklós üdvözölte, mire az érdemekben gazdag férfin a meghatottságtól alig tudott szólani. Végül a polg. dalárda Vörösmarty szózatát énekelte, mire az ünnepély első része véget ért Ezután következett a több mint kétszáz teritékli lakoma, melyen több felköszöntő mondatott. Az elsőt Lemle Miklós egyleti alelnök mondá az ünnepeltre, a másodikat Juhász György az összes iparosokra, azután az ünnepelt pályatársaira, Bódvai Pál az 1976. évi kiállítás férfiaira, ifj. Szmollény Nándor a magyar ipar jövőjére, Tóth Béla a jelen levő hölgyekre, Somogyi ifj. Szmollény Nándorra, ifj. Szmollény Lemle Miklósra, stb. A mai korban, midőn úgyszólván mindenki önmagának él, valóban adóznunk kell elismerést az oly férfiúnak, ki évek hosszú során át a közügyek terén nemcsak babért, de tövist is aratott. Mi is teljes szívünkből kívánjuk, hogy a derék férfiút az Isten sokáig éltesse a haza, az iparügyek, a társadalom jövei számára! — ny. TÁRCA. Emlékbeszéd Rainer Ferenc arcképleleplezési ünnepélye alkalmával dec. hó 28-án. tartotta: Priváry Pál. Mélyen tisztelt vendégkoszoru! Ma az iparos osztály egyik szerény munkájának tiszteletére ünnepet rendezett, melyre Szeged város érdemes közönségét, polgárságát, tisztelettel meghívta. Tisztelt vendégkoszoru rá évében fekszik már, s mintegy vele született városunk iparosainak azon tulajdonsága, hogy örömét, baját s bánatát, a körülményekhez képest, mindenkor kész megosztani azokéval s azokkal, kik örömeikben boldogságukat, bú- és bánatukban részvétüket s vigasztalásukat nyújtani készek. Csak a legközelebbi években voltak azon idők, a midőn osztályrészesei voltunk a bú- és bánatoknak, osztályrészesei azon örömöknek, melyeket Szeged város krónikájának megírója bizonyára „nagy napoknak“ fog nevezni annak lapjain! De ezeket, t. vendégkoszorú, csak bevezetésül használtam föl azon okból, hogy nyilváníthassam , miszerint telve vagyunk ez alkalommal azon örömmel, hogy a mai napra rendezett ünnepélyre ily szép é s nagyszámban jelentek meg szerény iparcsaládi körünkben, hol egyik legüvékenyebb, legfáradhatlanabb tagtársunk iránt rójuk le azon kötelességet, melyet lankadatlan munkássága által részünkre már rég méltán kiérdemelt. Ipari éltünkben mindezideig — amennyire az én korlátolt látköröm kiterjed — úgy tapasztaltam, ritkán volt, még reá eset, hogy egy kézműiparodnak, ki még, hála istennek, jó egészségnek örvend, ilyszerű ünnepély rendeztessék és saját társai részéről ily megkülönböztetett személylyé minősíttessék. De mert az általános tisztelet és szeretet, mely a derék férfiú félreismerhetlen érdemei iránt minden elfogulatlan iparos keblében honol, ez által jutalmazza s róhatja le hálás elismerését azon önzetlenségért, melyeket mi magunk legjobban ismertünk föl benne. Az összes emberiség, az egész társadalom ha összevéve egy testet, képez is mégis az össztársadalom kebelében különböző népcsaládok és osztályok léteznek és ezek egy-egy úgynevezett tényezői az össztársadalomnak. Ily önálló közreható tényezők egyike az iparos-osztag is.* Minden s valamennyi osztálynak meg van saját kedvelt, saját szeretett és tisztelt egyénei, és minden s valamennyi osztály igyekszik saját tisztelte egyéneit mindazzal kiemelni, kitüntetni, ami által nem csak az illető kiválasztottat, de az által egyszersmind önmagát is megtiszteli. Manapság, midőn a legcivilizáltabb államokkal lépést tartunk, midőn a szaktudomány, a mezőgazdaság, a kereskedelem s az ipar terén versenyre kelünk az előbbre haladottabb államokkal szemben ; ma, midőn minden egyes társadalmi osztály saját jelesleteit az elismerés folytán hatványozott ösztönre sarkalja, akinek vezérkedése után bátran tör elő a sokaság, az egész erő; ma, midőn kulturális állapotaink számba vesz, számon kér minden tényezőt: nekünk iparosoknak is életjelt kell adnunk lépten-nyomon. A kipróbált s tapasztalásokban edzett férfiainkat nekünk is előtérbe kell juttatnunk, kiket követve kitűzött célunkhoz előbb-utóbb el kell hogy jussunk. Nagy idők szülik a nagy reformokat, a reformok teremtik meg embereiket, minden téren. A legközelebbi időben az ipar terén is nagy reformok történtek s nagy újítások előtt áll az iparos osztály. — Nekünk is megvannak embereink, kiket követve a nagyszabású alkotások elé nyugodt lélekkel nézhetünk. De kell is, hogy a nagy idők követelményeivel szemben az ipar terén legalább mi is megálljuk helyünket. De bocsánatot kérek, t.. vendégkoszorú, ha talán rövid pár percre elvontam nagyrabecsült figyelmüket s magamnak némi kitérést megengedtem, mert hisz azért kéretett a t. vendégkoszoru e falak közé, hogy tanúi lehessenek azon tiszteletadásnak, melyet a szegedi ipartársulat tagjai szeretett elnöküknek rendeznek. Igen, a szegedi ipartársulat folyó évi november helyén tartott népes választmányi ülésében, indítványomra, egyhangúlag kimondatott, miszerint hűségesen, fáradhatatlanul s önzetlenül 12 nehéz éven át szolgáló szeretve kedvelt elnökünknek arcképét akkor, midőn az 1884-ik évi új ipartörvény az ipartestületek szervezésit rendeli el s az ipartársulat működésének mintegy hatályát veszi, s annak élethű arcképe vászonra festve adassák át az ipartestületnek, következéskép a jövő generációnak, hogy tudja, lássa, ki volt az, ki az ipartársulat alakulásától kezdve mindvégig mint elnök vezette az ipartársulat, ügyeit.* Következnék az ünnepelt férfiú életrajzának leírása, illetve elmondása, de én, ki az iparműhelyben nevekedvén, korlátolt tehetségemnél fogva azt csak vázlatosan, hézagosan, más szóval: hiányosan tehetem. Mindazonáltal a beszerezhetett adatok nyomán, a t. vendégkoszoru méltányos elnézése reményében, a következőkben igyekszem föladatomnak megfelelni : Az ünnepelt férfiú az 1822-ik évben Szegeden született. Polgári szülőktől származván, Ferenc fiukat a kádármesterségre taníttatták, ki is mint jól megtermett fiú mesterének teljes megelégedésére hűséges szorgalommal töltvén be tanoncéveit, a kádáripar szakkörében elegendőn jártas ifjú a céh elöljárósága által fölszabadittatván, jó bizonyítványok kiadása kíséretével segéddé avattatott föl. Fölszabadulván, mint segéd a negyvenes években bejárta a haza s külföld nevezetesebb városait, hol előbbkelő műhelyekben szorgalommal dolgozván, kitűnő bizonyítványokkal szeretett szülővárosába 1846-ban haza érkezett, a mely időben mint remekes kádár mesterember a céhnek érdemes tagjává lett. Öt éven keresztül át mint szolid ifjú s önálló iparos, ki páratlan szakértelménél fogva lett feltűnővé, s ki munkássága által szaktársai köréből is a közfigyelmet vonta magára,— 1851 ik évben, tehát már 21 éves korában a kádár céhnek elnökévé általános közbizalommal választatott meg, s mint ilyen hosszú évek során át e tisztet tagtársai megelégedésére hűségesen viselte. Önállósága ideje kezdetén, szaktársai körén kivül is, már több oldalról figyelmet keltett a szolid s jó ifjú iparos. Szeged város közönsége méltányolván szorgalmát, józanságát, de legkivált szigorú pontosságát, méltó támogatására, pártfogására méltatta, miáltal anyagi önállósága biztos alapot, nyert. Rövid néhány év leforgása után önszorgalma által tekintélyt szerzett magának, a minek becsületes után tett megőrzéséért testével,, lelkével munkálkodott. A hetvenes évek legelején az ünnepeltet már mint családapát, mint tekintélyes iparos polgárt ismert személyében. Ifj. Szellény Nándor beszéde. Tartotta a „Szegedi ipartársulat" elnökének, Rainer Ferencnek arcképe leleplezése alkalmával a szegedi ipartársulat helyiségében. Uraim! Engedjék meg, hogy itt, a jelen alkalommal, mint legalkalmasabb helyen és időben, beszélgessek egy kissé Magyarország iparáról, ennek jelen állásáról, múltjáról és jövőjéről. Volt egy angol király, ki mindent megvetett a többek közt megvetette az ipart és iparost is. Egykor meglátogatta a gőz és gőzgép föltalálóját s egész gúnyosan kérdezte : ugyan hát tulajdonképpen mit is árul ön ? — Olyat árulok, fölsége — felelt a gőzgépárus — e mit királyok és népek óhajtanak egyaránt : hatalmat. És tökéletesen igazat mondott; hatalmat árult, mert látjuk : ma már azon állam hatalmas, melynek ipara és kereskedelme, e két ikertestvér, hódít. Valamely állam hatalmát nem a szuronyok és ágyuk százezrei teszik, hanem az ipar és kereskedelem. Elég példa rá Oroszország s vele szemben Angolország. Mi magyarok már a legrégibb időktől fogva nem voltunk iparos, hanem földiműveiő állam. "A középkorban, mikor Magyarország ipara aranykorszakát élte, értem t. i. Mátyás király korszakát, idegen bevándorlónak, nagyobbrészt németek űzték az ipart.; elég bizonyság erre nézve az, hogy szerszámaink s műszavaink, mindennemű elnevezéseink ma is németek. E német iparosok képezték akkor az u. n. polgári rendet. A tulajdonképeni magyarok vagy jobbágyok voltak, kik mint rabszolgák azok földjeit művelték, vagy köznemesek és főnemesek, kik politizáltak és hadakoztak. Ezen korszakban az ipar oly magas fokra emelkedett, hogy azt ma sem értük utol. Különösen áll ez a könyvkötő-, a fegyver- és műszerkovács-, a bőr-, különösen pedig az ötvös iparra, valamint a címerfestészetre. A későbbi időkben, különösen a török háborúk korában, a mohácsi vésztől egészen a Rákóczi-féle fölkelésig, valamint Mária Terézia koráig a magyar ipar tengődött, örökös háborúskodás lévén e magyar hazában. De ettől — i. i. 1760-tól, vagyis mintegy 100 éve — kezdve a magyar ipar is emelkedett, bár régi tényét meg sem közelíté. Az állam, Magyarország fő- ereje még mindig mezőgazdaságában rejlett. A föld, ez az áldott föld, bőven termett, a munkáskéz meg olcsó volt, amennyiben a parasztság még mindig lekötött rabszolgája volt a németnek. A harmincas években, t. i. a reformok idejében, Széchenyi eszméi folytán nagy lendületet vett mind az ipar, mind a kereskedelem. A dunagőzhajózási társaság megalapítása, a folyamszabályozások, műutak építése, az al-dunai szirtek lerombolása, a gazdasági egyletek alapítása mind kereskedelmünk s így iparunknak is érdekében történtek. Egy évtizeddel későbben, 1841. végén, Budapesten már „honi iparegyesü let” keletkezett, mely a magyar ipar támogatását tűzte ki főcéljául. Ugyanezen férfiak — kik közt ott voltak Kossuth Lajos, gr. Batthyány Lajos s több nagyjaink — 1842-ben már Pesten iparműkiállitást is rendeztek, melyen 213 kiállító jelent meg, s ez abban az időben fényes eredménynek mondható. Ezen első kiállítás sikerén felbuzdulva, csakhamer létrejött a második iparműkiállítás 1843-ban ugyancsak Pesten a vigadóban. Ekkor már 244 kiállító jelentkezett.