Ásványolaj, 1937 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-15 / 1. szám
A román exportár változásai és a magyar fogyasztói árak A román államkincstár egyik legnagyobb jövedelme az a kb. 1 millió tonna nyersolaj, amit a termelők a mintegy 8 és 10 millió tonna évi termelésből leadni kötelesek. A román állam tehát évenként egymaga annyi nyersolaj fölött rendelkezik, mint amely elegendő volna pl. Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia és Jugoszlávia egy egész évi szükségletének fedezésére. A román állam óriási devizaszükségletére mi sem jellemzőbb, mint az a megállapodás, amelyet az ország két nagy termelő konszernjével, az Astra Romana (Shell) és a Romano Americana (Standard Oil N. J.)-val még 1935 márciusában létesített. Az e megállapodásra vonatkozó szerződés értelmében, nevezett konszern-vállalatok, a termelésükre eső állami leadást 5 évre előre megváltották és annak ellenértékét font sterlingekben kifizették, ami nem kis teljesítmény lehetett, ha figyelembe vesszük, hogy ezen vállalatok évi termelése együttvéve kb. 2 és 12 millió nyersolajra rúg. De úgy látszik, hogy a román fegyverkezés is az államnak járó nyersolajleadás (redevencia) terhére történik, legalább is erre vall az a szerződés, amelyet a román állam az elmúlt év májusában a francia hitelezők, a francia hadiipar képviselőjével, a Petrofina Francaise-zel kötött. Ezen megállapodás értelmében a román állam a Petrofina Francaise-nek 12 éven át évi 750.000 tonna ásványolajterméket és pedig ennek egyharmadát nyersolaj alakjában tartozik szállítani, aminek biztosítékául a redevencia még fennmaradt részét 12 évre lekötötte. A termelési leadáson kívül az ásványolajtermékek belső forgalmát és exportját is igen súlyos adók és illetékek terhelik, amelyek pl. 1935- ben a könnyűbenzin f.o.b.-árát mintegy 30%-kal növelték. 1935 december 1-e óta ezekhez a terhekhez még a 12%-os kiviteli illeték (exporttaxa) is hozzájárul, az elmúlt év közepe táján pedig a kiviteli illeték és a forgalmi adó alapját képező alapárakat emelték és az ú. n. kikötői illeték is 1,5%-kal növekedett. Mindezek betetőzéséül — körülbelül egy évvel ezelőtt — bevezették az ú. n. 38%-os prémium rendszert. A 38%-os prémium A Román Nemzeti Bank már 1935-ben mindent elkövetett, hogy ásványolaj exportját inkább az erős devizájú államok felé irányítsa, hogy ily módon az állam képes legyen a külföldi, különösen a francia hitelezőivel szemben fennálló kötelezettségeinek eleget tenni. Ennek a célnak az érdekében azután 1935 végén bevezette az ú. n. prémium rendszert, amelynek értelmében a Román Nemzeti Bank erős devizák ellenében történő eladásoknál az exportőrnek 38% prémiumot fizet, vagyis az elszámolást 38%-os felárral ejti meg. Igaz ugyan, hogy a prémium egy részét maga az exportőr fizeti, hiszen azt a Román Nemzeti Bank az egész exportot terhelő 12%-os arany Shilling Exportárak f.o.b. Ramadan, tonnánként arany Shillingben