Ásványolaj, 1938 (8. évfolyam, 1-21. szám)

1938-01-15 / 1-2. szám

Az ásvány­olaj kutatás és -termelés néhány kérdéséről Schilling és 10 mérnököt, geológust, 20 tisztvi­selőt és kb. 70 munkást foglalkoztat. Az Erdöl­­produktionsgesellschaft m.b.H. termelése 4 fú­rásból kb. napi kilenc vágón. A Steinberg Naphta A.-G. és a Gewerkschaft Baky Danubia egyen­ként mintegy napi Vz vágón olajat termelnek Zistersdorfnál. Itt van végül székhelye a jelen­leg kizáróan nálunk működő European Gas and Electric Сотрапупак, amelynek alaptőkéje 1 ,7 millió dollár. A társaság elnöke Ralph­ P. Bol­ton, Newyork, alelnökei P. Ruedemann, Buda­pest és C. Taussig, Wien. A felügyelőbizottság tagjai: H. J. Fierce, H. G. Scott, L. E. Esta­­brook, E. Hollmann, mindnyájan New York. Ausztriában, ahol csak az utóbbi három év­ben fejtettek ki számottevő fúrási tevékenységet, az elmúlt esztendőben kb. 7.500 folyómétert fúr­tak és 7 produktív szondából, amelyek közül 1 eruptív volt, valamivel több mint 3.000 vágón nyersolajat termeltek. Ez az eredmény annál is inkább kedvezőnek mondható, mert hiszen 1935- ben, illetőleg 1936-ban, amikor is kb. 3000, illet­e­tőleg 5000 folyómétert fúrtak, még csak 650, illetőleg 750 vágón nyersolaj volt az eredmény. Németországban, ahol már 1873 óta termel­nek ásványolajat, de ahol csak az utolsó öt év­ben vett a termelés nagyobb lendületet, 1936- ban 573 ásványolajtermelő társaságot tartottak nyilván, amelyek közül azonban csak mindössze 9 társaság fejtett ki nagyobbszabású működést. 1935-ben, amikor 215 mélyfúrást eszközöltek (ezek közül 121 volt eredménytelen) kereken is.000 vagont, 1936-ban pedig kereken 00­ 000 vágón nyersolajat termeltek. Romániában, amelynek 1936. évi termelése kereken 870.000 vágón volt, jelenleg 67 kisebb­­nagyobb társaság működik, de a termelésnek kb. 90%-a 9 nagy társaságra jut. 1936-ban nem ke­vesebb, mint 326.231 t. folyómétert fúrtak, ugyan­akkor a produktív szondák és kutak száma 1511 volt. Csehszlovákia 1936. évi termelése 1.866 vá­gón volt, amelyből azonban a magántársaságok csak 688 vagont termeltek. A felsorolt számok azonban azonnal a mini­mumra csökkennek, ha csak azt említjük fel, hogy az Egyesült Államokban 1935-ben 17.552 szondát fúrtak, amelyek közül 11.573 volt pro­duktív. Az eredménytelen fúrások száma 0-608 volt. A lispe-szentadorjáni eruptív szonda napi termelésével kapcsolatban, az elmúlt hetekben, úgy a napisajtóban, de a közgazdasági lapokban is, olyan cikkek jelentek meg, amelyek a jelen­legi és a várható termelés mennyiségére vonat­kozólag közöltek adatokat. Ezen adatok között bizony nagyon sok fantasztikus szám is szerepel, amely vagy félreértésen alapul, vagy talán úgy jött létre, hogy a távoli jövő reménységeit és le­hetőségeit pozitívumnak fogadták el. Ezeknek a fantasztikus jóslatoknak legfeljebb annyiban van alapjuk, hogy végtére is sorsjeggyel a fő­nyereményt is meg lehet nyerni. Azt, hogy egy eruptív szonda napi termelése meddig marad állandó és mennyi lesz az élet­tartama, pontosan megmondani nem lehet. A ta­pasztalat szerint még ugyanazon olajmezőn lévő fúrások bősége és élettartama is nagyon külön­böző és legfeljebb egy átlagos értékről beszélhe­tünk. Még bizonytalanabb a helyzet e tekintet­ben, ha egy új területen lévő fúrásról van szó, ahol semmi, vagy csak igen kevés tapasztalattal rendelkezünk. A szondák hozamára nézve, pél­daként az osztrák fúrások eredményeit közöljük. De vizsgáljuk meg a kérdést reális számada­tok alapján. Mindenekelőtt vegyük figyelembe, hogy Magyarország ásványolajfogyasztása mo­­torszesszel, kenőolajokkal és az egyéb speciális termékekkel együtt, az 1936. évi statisztikai (pénzügyminiszteri) kimutatások alapján, 20420 vágón volt. Az évi behozatal pedig a legutóbbi négy esztendőben 17.000 és 25.500 vágón között váltakozott. Ha már most a motorszeszt és a ké­szen importált speciális kenőolajokat levonjuk és az elmúlt évben főleg a fűtőolajnál beállott fo­gyasztási emelkedést is figyelembe vesszük, ak­kor az 1937. évi szükségletet kb. 22.000 vagonra becsülhetjük. Ha tehát a magyar termelés évenként leg­alább annyi és olyan minőségű nyersolajat fog eredményezni, amelyből a jelenleg szükséges 22.000 vagonnyi benzin, petróleum, gázolaj és fűtőolaj elő lesznek állíthatók, akkor ez Magyar­­ország közgazdasága szempontjából máris szen­zációs eredmény lesz, mert hiszen akkor még csak a kész speciális kenőolajokat, a kom­­mersz kenőolajok gyártásához szükséges olaj­pakurát, továbbá paraffint, nagyjában számítva mintegy 1.500 vagon terméket kellene évenként importálnunk, a mai fogyasztás mellett. Ilyen eredmény azonban már pld. Ausztria, Csehszlo­vákia, vagy különösen Németország szempont­jából igazán nem volna szenzációs, mert hiszen a felsorolt államok évenként kb. 00—00 ezer, illetőleg több mint 120 ezer vágón ásványolaj­­terméket importálnak. Másrészt, ha Németor­szág 1936. évi 44.000 vagonos termelését néz­zük, ez Németország önellátása szempontjából egyelőre igazán csak szerény eredmény, viszont Magyarországra nézve évi 44 ezer vagón valósá­gos főnyereményt jelentene, hiszen évenként kö­zel 20 ezer vágón készterméket exportálhatnánk, ami finomítóiparunkat és devizaellátásunkat rendkívül előnyösen befolyásolná. A sajtóban többek között olyan állítás is ol­vasható volt, amely szerint még a hazai szükség­letnél is többet fogunk termelni, sőt többet mint Románia! Fúrásneve Termelés módja Napitermelés vagonokban „Gösting IV.” szivattyúzás 2,5 „Gösting VI.” szivattyúzás 0,5 „Gösting VII.” légbefuvatás 3,8 „Gösting VIII.” szivattyúzás 1,8 „Rag II.” eruptív 1,9 „Neusiedl I.”— 0,5 „Ulli”— 0,4 3

Next