Asztalosmesterek Lapja, 1926 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-02 / 1. szám
2 Új évre. Új esztendő köszöntött ránk, hogy leváltsa a most lezajlottat, a legkeservesebbet, melyet a magyar iparosság, de általában a magyar közgazdasági élet valaha is átélt. A háború utáni esztendők mind rosszabbak, mind gondterheltebbek lettek. Minden rossz esztendőt egy még rosszabb, egy még több bajt és nyugtalanságot tartogató következett, míg elvonult felettünk végre a hetedik szűk esztendő is. Hogy ez mily keserves volt, mennyi megpróbáltatásnak, küzdelemnek tett ki valamennyiünket, arról tán jobb is most nem megemlékezni, arra tán jobb vissza sem gondolni. A háború befejezte után ez volt a hetedik sovány esztendő. Lesz-e még több is ? Hisszük, hogy nem! Nem is tudunk arra gondolni, hogy aláásott helyzetünk továbbra is állandósuljon. Eddig is csak a legádázabb erőfeszítéssel bírtuk és így sem valamennyien. A mai helyzetre nem vagyunk sem állandóan, sem hosszú időre berendezkedve. Itt most már változásnak kell bekövetkeznie, a hét szűk esztendőt fel kell váltania, ha nem is bő esztendőknek, de olyanoknak, amelyek legalább is munkát és munka árán tisztességes, nyugodt megélhetést biztosítanak mindenkinek. Mi hisszük is, hogy az új esztendő már tényleg a munka, a megélhetés biztosítása jegyében fog megindulni s azt sorjába állandóan követi a többi esztendő, melyek kárpótolni fognak bennünket az eddigi nélkülözésekért, melyek során sikerülni fog mindazt visszaszereznünk, amit a sovány évek alatt a további idők becsületes, verejtékesen szerzett eredményekből is elveszítettünk. Mi hiszük az új esztendő változásaiban, mi reméljük, hogy ez az év változásokat fog hozni eddigi sóvár helyzetünkben, de tisztában vagyunk azzal is, hogy nagyon sok múlik magunkon, nagyon sok függ magától a magyar iparosságtól is. Az elmúlt hét esztendő helyzete sem romlott volna annyira, ha az iparosság jobban megérti egymást, ha jobban összefog, ha egységesen jár el és egységesen cselekszik. Sajnos sok hiány volt a megértésben, még az utóbbi esztendők alatt sem nyílott fel tisztára az iparosság szeme, még mindig nagyon sokszor tétován bolyongott és nem tudta az igazi világító fényt megkülönböztetni a lidércfényektől. Sok esetben nem tudta, hogy kire hallgasson, ki után menjen, még mindig nagyon sokszor dobta oda magát létrának egyes egyénileg érvényesülni akaró, pozícióra törtető álprófétáknak. Még mindig nem látta be, hogy mit jelentene, ha erejét egyesítené, még mindig nem ismerte fel ereje nagyságát, nem tudta kiszámítani, hogy mit jelentene, ha ezt az egyesített erőt a saját javára igyekezne kihasználni. Mondjuk, mi bízunk az új esztendő áldást hozó változásaiban, mi úgy érezzük, hogy az iparosság helyzetében javuló változás fog már ezen új évben is beállni, azonban szent meggyőződésünk, hogy az iparosság nem várhat mindent a sorstól, nem remélheti, hogy minden magától fog bekövetkezni, hanem neki is küzdeni kell a jobb helyzet mielőbbi bekövetkeztének elősegítésében. Magunknak is törekednünk kell arra, hogy azokat az előnyöket, melyeket az új esztendő tartogat számunkra, annál inkább javunkra használhassuk ki , hogy a meginduló munkán ne csak gond, hanem áldás is legyen. Az új esztendő hozza meg az iparosság közé a teljes megértést, az új évben forrjon össze a magyar kézműiparosság egy acélos egységgé s ez a hatalmas erő, amely együtt elvitathatatlan tényező ebben az országban, nyilvánuljon meg mindenkor, ha az iparosság érdekei megkívánják. Az iparosság érdekei azonosak az ország érdekeivel minek előbbre viteléért pedig mindent el kell követnünk. Ezért az új esztendő hajnalán első szavunk és első felhívásunk a magyar iparossághoz, hogy szeressék, becsüljék egymást, egyesítsék eddigi széjjelforgácsolt erőiket s akkor egészen bizonyos, hogy minden uj esztendő boldogabb lesz az előzőeknél. ASZTALOSMESTEREK LAPJA 1926 január 2. A kézműipar jövője. Irta: báró Szterényi József, ny. kereskedelemügyi miniszter. Vannak kérdések, melyek nem tudnak nyugvópontra jutni. Részben önmagukban rejlő okokból, részben mesterségesen felszínen tartva. Ezek közé tartozik a kisipar jövője és szervezete. Ide-oda negyven éve már, hogy közgazdasággal foglalkozom, azóta még nem volt idő, hogy a kisipar ne lett volna probléma. Legtöbbnyire persze mesterségesen táplálva. Mert önmagában véve nem lehet az. Miképen minden gazdasági ág és foglalkozás, természetesen ez is alá van vetve az idők változó viszonyainak és különösen a technika fejlődésének, de csak annyiban, hogy azokhoz kell alkalmazkodnia és azokhoz képest berendezkednie. Ilyen értelemben a gyáripar jövőjét is fel lehetne vetni, pedig arról senki sem beszél. A kisipar olyan termelési forma és tényező, mely igen sok ágazatban egyenesen nélkülözhetetlen és az fog maradni mindenha. A művészi fafaragást nem pótolhatja a géptechnika fejlettsége, abban a kézimunka és az egyéni invenció abszolút érték marad. A műlakatos munkának is okozhat versenyt a tömegmunka, miképen a műasztalosságot is átalakítja termelésben a gépek használata, de az ami abban művészet, nem pótolhatja más. A cipészipart lényegesen szűkebb keretek közé szorítja a gyári cipő, de azért a rendelésre dolgozó cipész fenn fog maradni, miképen a mérték után dolgozó szabó és így tovább. A technika fejlődése egyes kisipari ágakat kiszorít, de helyükbe épen en- Üvegcsiszoló-, üveghajlító- és tükörgyár r. t. Menczer és Prégler VII., Kazinczy-utca 9 Alapítási év 1902. .. Telefon: J. 126—40 Mindennemű csiszoló, «Ökörborító- és rézfoglalómunkát a legjutányosabban elvállal !». Hier Sándorné és Fia Gyár és Iroda, I1 Budapest, V., Wahrmann-u. 6-8. Telefon: 77-68 ___________Fiúk: V., Lipót kerti 18. nek a fejlődésnek következtében és azzal kapcsolatban más kisipari cégek keletkeznek. Elég e részben az elektromos iparra, a szerelő iparokra utalnom. Az építőiparról nem is akarok külön megemlékezni, annyira jellegzetes annak kézműipari természete, melyen nem változtat semmit az a törvényes meghatározás, hogy a kisipar határa a tizenkilenc főnyi segédszemélyzet, melyen túl már a gyáripar, illetve nagyipari vállalkozás kezdődik. Ez törvényes forma szociálpolitikai szempontból, de nem az ipari jelleg megváltoztatása. Ha a kézműipar a gazdasági viszonyok változásához és követelményeihez, valamint a technika fejlődéséhez alkalmazkodni tud, akkor jövője biztosítva van, ellenkező esetben épen úgy elpusztul, mint például az a fonó- és szövőipar, mely nem képes üzemében a technika újabb vívmányait bevezetni, avult fonógépberendezésével és rozoga szövőszékeivel nem állhatja meg helyét. Igaz, hogy ez a „ tőkeszegénység és technikai ismereteket többnyire még nélkülöző kisiparnál sokkal nehezebb, mint a gyáriparban. Ezért kell az államnak támogatására lenni és ezen hiányt áthidalni vagy kipótolni. Ezért volt a kisipari gép- és szövetkezeti akció ; ezért az ipari szaktanfolyamok; ezért közös műhelyek és ezért a kisiparnak hitellel való támogatása; ezért a kisiparnak a közszállításokban való kedvezményes elbánása. Az utóbbi különösen fontos, mert a legnagyobb támogatás a munka. Különösen ha rendszeresen nyújtatik. Ebben a részben kiváló jelentőséggel fog bírni a kisiparra, különösen annak a szövetkezetekbe tömörült részére az állami beszerzéseknek tervezett központosítása, melynek révén módjában lesz az államnak rendszeresen bekapcsolni a kisipart a közszállításokba, azoknak jelentős tényezőjévé tenni azt. Viszonyainkra tipikusan jellemző, hogy ennek dacára a kisipart akarták némelyek mozgósítani a tervezett reform ellen, mikor éppen a kisiparosság szövetkezeteinek kellene ezt saját jól felfogott érdekében legerélyesebben követelni. Sajnos, nem az első eset a kisiparosság félrevezetésében és az utolsó sem lesz, ami még sajnosabb. Azonban nem elég az állam támogatása, magának a kisiparos társadalomnak önmagában is kell a megfelelő belső erővel bírnia, melyet a kisipari közösség szolgálatába kell állítania. Ez a belső erő nagyobb tényező, mint a lehető állami támogatás. Éspedig annyival inkább, mert kihatásában természetszerűleg általánosabb. Ez a belső erő a szervezetben jut kifejezésre. Sajnos, ebben legerőtlenebb a mi kisiparunk. Dacára nagy számának nem tényező. Itt súlyos szervezeti hiba van. Amint súlyos hibának tartom, hogy még máig sincs megoldva a kisipar szervezetének kérdése. Áldatlan harc, személyes törekvések, ok nélküli versengések mindmáig megakadályozták. Amíg maga a kisiparosság zöme meg nem állapodik benne, a kormány természetszerűleg húzódozik a darázsfészekbe való belenyúlástól. Kézműves kamara, országos kézműves testület, ipartestületek országos tömörítése versengenek egymással és ebben a versengésben elvesz a kézműipar törvényes képviseletének ügye. Fogalomzavar van az egész vonalon. Nem tudják különválasztani a törvényes érdekképviseletet a hatósági funkcióktól és a kettőt a gazdasági érdekképviselettől. Pedig ez a három egymástól lényegesen eltérő. Az előbbi kettőt még lehet egymással egybekapcsolni, a harmadikat azonban sehogy sem. Nekem annak idején az ipartörvény revíziójánál meg volt a magam megoldása ezekre nézve, de meg nem értésből és más okokból elgáncsolták. Azóta sem jutott a kérdés egy lépéssel előbbre. Az a téves felfogás uralkodik még mindig, hogy az ipartestületeket lehet a kisipar gazdasági szerveivé is tenni. Ami negyven éven át nem sikerült, azt hiába próbálják ezután. Szervezetének lényegében van, hogy nem sikerülhet. Egyes testületre méltó kivételek lehetnek, de ezek igazán csak ritkaságok, ebből következtetni nem lehet. Ellenben kitűnően bevált ez az intézmény mindenütt, ahol megfelelő emberanyag áll rendelkezésére hatósági jellegében és nevelő hatásában. Ez utóbbit nálunk legkevesebbre szokták becsülni, pedig legnagyobb ennek az értéke és jelentősége. Ebből kell kialakulnia a törvényes érdekképviseleteknek is. Nem a kereskedelmi és iparkamarák ellen, hanem azokkal, azoknak megfelelő átalakításával. A gazdasági szervezkedésnek vi-szont gazdasági alapokra kell helyez-’ kednie az egyes szakmák speciális viszonyainak és igényeinek figyelembevételével. Ez a kisipar szervezkedésének nagy problémája, jövőjének kérdésében ennek nagy jelentősége van. Üvegcsiszolás, tükörborítás WAGNER ÁRMIN BUDAPEST VII., Szövetség-utca 6. Árajánlatot na mulasszon el kérni. Berki Dezső nagykereskedő Budapest, VI., Szív-utca 60. Telefon: 42-46 Gránit lakkja tükörfényes, kemény, sima v 11 agol felületet ad.