Bányamunkás, 1985 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
ELNÖKSÉGÜNK NAPIRENDJÉN Elnökségünk a bányaipar 1984. évi eredményeinek alakulásáról, az 1985. évi főbb feladatairól tárgyalt. Az előterjesztés számot adott arról, hogy az ipar fejlődése fő vonalaiban az előirányzottnak megfelelő. A bánya- és energiaipar termelése az 1983. évi hasonló időszakhoz viszonyítva volumenében emelkedett. A szénbányászatban a termelési eredményekben visszaesés, az egyéb érc- és ásványbányászatban minimális túlteljesítés mutatkozik. A szénbányászat termelési problémáját alapvetően munkaerőhiány és a kedvezőtlen geológiai adottságok okozzák. A népgazdasági igényeket várhatóan 25—25,1 millió tonna széntermeléssel elégíti ki, mely kb. 1,2—1,3 millió tonna szabadnapi termelést is magában foglal. A szénhidrogén-bányászat kutatási feladatait és a kőolajtermelési tervüket is várhatóan teljesíti. A nettó szárazgázban mért földgáz termelési tervüket túlteljesítik, ez azonban így is elmarad a népgazdasági előirányzattól. Az OKGT bányászati vállalatai 1984. évi eredménytervüket várhatóan 16 százalékkal túlteljesítik. Az uránbányászat, az érc- és ásványbányászat valószínű eléri a tervezett termelési szintet, illetve túl is haladja. Az uránbányászat alapvető feladatait a kormányközi egyezmény szellemében végezte. A várható érc- és fémtermelés lehetővé teszi az előirányzatnak megfelelő fémexportot. Az OÉA a tervezett termelési értéket felülmúlja, és ebből igen jelentős a tőkés és szocialista piacra jutó exportja. A BÁV eredményesen dolgozik a bányaépítési programok megvalósításán, bár munkaerőgondjai egyre súlyosbodnak. A szóbeli kiegészítésben Czipper miniszterhelyettes elvtárs konkrét számadatokkal illusztrálta a bányászat csökkenő létszámhelyzetét és a bérek alakulását. Ezek révén bizonyította, hogy a bányászat a bérfejlesztésben az ipari átlagtól elmaradt. Vázoltaa Minisztertanács elé kerülő előterjesztés tartalmát, melynek lényege, hogy a bányászat kiemeltségét bér tekintetében két év alatt végrehajtott intézkedésekkel meg kell oldani. Emellett szerepel a lakási kérdés megoldására tett javaslat. Ezek alapján kérjük, hogy a bányászlakás-akció folytatódjon a VII. ötéves tervben. A lakásszám legalább 9000 legyen. A lakás bányászlétszám-megtartó képessége is helyreálljon. A 3347/ 1974. számú MT határozat megszületésekor a kétszobás lakás ára 300 ezer forint körül volt, amihez a 100 ezer forintos támogatás, amelyet legalább 10 évi bányamunkavállalás esetén elengedtek, egyharmadát érte a teljes lakásárnak. A mai 100 ezer forint az 1 millió forintos ugyanolyan lakás árának csak egytizede. Szerepel a kérdések között a katonai szolgálathalasztás eredeti rendjének visszaállítása. Fontos a szakmunkásképzés nagyobb állami támogatására, valamint a rehabilitált dolgozók szabadnapi munkavállalására irányuló javaslat is. A szóbeli kiegészítést szenvedélyes vita követte. A hozzászólóik érveltek a mellett, hogy a BDSZ Elnökség által megfogalmazott bérfejlesztési koncepciót kell az MT elé vinni, mert az racionálisabb az Ipari Minisztérium előterjesztésénél. Szakszervezetünk testülete szerint ugyanis a szénbányászat 1985. évi bérfejlesztése (5,5+1,5 százalék) szükséges, de nem elégséges. Az ipari bérfejlődéshez viszonyított kiemeltség elmaradását 1985-ben be kell hozni. A vita további részében felmerült még az 1985. évi tervkoncepció, mely a jövőben is alapoz a szabadnapi termelésre, így az igények jövőre is mintegy 25,2 millió tonna széntermelést, ezen belül 18,2 millió tonna mélyművelésű termelvényt irányoznak elő. A terv megvalósítása érdekében enyhíteni kell a létszámgondokon, javítani kell a vágathajtási tevékenységet, a biztonságos munkavégzés mellett. Kőolajból 2000 kt-t és nettó száraz földgázból 7250 millió m3-t terveznek 1985-re. Az OKÁ-nál több problémát kell megoldani. A termékszerkezet váltásán túl meg kell keresni az irányítás leghatékonyabb módját és el kell dönteni az egyes bányászatok megszüntetését vagy további üzemeltetését. Az elnökség úgy foglalt állást, hogy a BDSZ állásfoglalását, az MT elé kerülő előterjesztés mellékleteként szerepelteti. Második napirendként tájékoztató hangzottel Magyarország ásványvagyonnának helyzetéről. A tájékoztatót az elnökség dicsérő szavakkal illette és elfogadta. Klimóné két évtizeddel ezelőtt, több mint húszezer dolgozója volt a Borsodi Szénbányák Vállalatnak. A fiatalok szervezetileg a Miskolc városi és a járási KISZ-bizottsághoz tartoztak. Ma a borsodi bányákban tizenhétezer bányászt számlálnak. Az önálló KISZ-bizottsághoz több mint két és félezer fiatal tartozik. Pontosan húsz évvel ezelőtt e bizottság szervezési munkálatainál tartottak. — A bányászfiatalok kettős irányítás alatt dolgoztak. — Emlékezik Kovács Lajos, a Borsodi Szénbányák Vállalat Pártbizottságának titkára, aki a szervezésben aktívan részt vett. — Gazdasági téren a vállalathoz, politikaiirányítás szempontjából a Miskolci városi KISZ-bizottsághoz , tartoztunk. Hogy a kettősség megszűnjön, 1964. májusában elhatározásunkra és a megyei KISZ-bizottság ösztönzésére alakítottunk egy szervezőbizottságot. Tagjai végigjárták a szénbányákat, az aknák KISZ-alapszervezeteit. Akkoriban jóval több akna tartozott vállalatunkhoz, Kondótól egészen Ormosbányáig. Szóval, jártuk a területet, elmondtuk a fiataloknak, milyen előnyei vannak az egységes KISZ-irányítás- hafc, Így alakult meg a Borsodi Szénbányák KISZ-szervezeteit, fiataljait összefogó, irányító, önálló KISZ-bizottság. — Mi jellemezte akkoriban a bányász ifjúság mozgalmi életét? — Nehéz erre válaszolni nosztalgia nélkül — mondja Kónya István, a Bükkaljai Bányaüzem személyzeti csoportjának vezetője. — Amúgy is divatos az „akkor még más idők jártak”, a „mi fiatalságunk más volt” hangoztatása. Az biztos, hogy a manapság sokat emlegetett „KXSZ-tekintéllyel” semmi baj nem volt. Sok üzemben még az igazgató is tagja volt az ifjúsági szövetségnek. Jöttek a fiatalok az első szóra, nem kellett agyonagitálni őket. Ma? ... Még a szórakoztató műsorokra is nehezen jön össze a gárda. Régen meg a szórakoztatásunkért is megdolgoztunk. Lebontottuk az aknákat, gyűjtöttük az ócskavasat. Kellett a pénz. Nem volt ifjúsági alapunk, így hát a klubokhoz, a felszerelésekhez magunknak kellett előteremteni a szükséges anyagiakat. Jobban is becsültük a sminik volt. Olyan körülmények között volt népszerű nálunk a kultúra, ahová a mai fiatalok talán be sem tennék a lábukat, összetartottunk munkában, munkaidőn túl. — Más volt tehát akkor az ifjúság? — Mondjuk inkább úgy, mások voltak a körülményeink. — Feleli Nagy Tiborné, a BSZ Szakszervezeti Bizottságának adminisztrátora. — Mert az igazsághoz tartozik, hogy húsz évvel ezelőtt látványosabb feladatokban bizonyíthattunk. A fiatalok persze ma sem rosszabbak, csak hát megváltoztak a lehetőségek ,mint említettem. A ma bányászifjúságára lehet számítani, hiszen ezt nap mint nap bebizonyítják. Élenjárók a termelési feladatokban, a túlműszakokban, a társadalmi munkáiban. És valahol itt egy ellentmondás van, mert mostanság bizony fokozottabb szükség van ezekre az említett túlműszakokra. A hét végi, szabadnapi termelésekre, és régen jobban fizették a bányászokat. — Többet ért a pénzünk — szól közbe Kónya István. — A bányászok kiemelt kedvezményekben részesültek. Szinte hallom, amint mondták: „Fiam, gyorsan nősülj meg, kapsz egy lakást!..És ez valóban így volt. Ma nincs bányászlakás-építési akció, nem kap katonai felmentést a bányászathoz szegődő fiatal. Talán ezért is csappant a lelkesedés. Egyébként nem csupán a munkára gondolok. Más volt a hozzáállás az úgynevezett szabadidős programokhoz is. Ki, mitt tudokat szerveztünk, öntevékeny mozgalmaink voltak. Most kissé kötelező jelleget öltöttek ezek a dolgok. — Pedig, ha már a körülményeket említettük — mondja Kovács Lajos —, akkor arról is szólnunk kell, hogy húsz évvel ezelőtt úgyszólván minimális volt a gépesítés bányáinkban. Ma kilencven százalékos. Ennek ellenére, több a bedolgozott napok száma, mert szükség van a szénre. Jóllehet, a szabadnapi műszakot az átlagostól jobban fizetik, mégis sokan szívesebben töltenék ezt az időt családjuk körében. Soha ennyi hétvégét, szabad- és ünnepnapot nem dolgozott a bányász, mint most. Sok dologban mi is hibásak vagyunk. És tulajdonképpen nincs is panaszra különösebb okunk, ha a jelen eredményeit vesszük alapul. Mármint mozgalmi vonalon. Mert hisz a szocialista brigádmozgalom, a különböző szakmai versenyek, pályázati rendszerek népszerűek. Lehetősége van a fiataloknak tehetségük kibontakoztatására, az alkotómunkára, segít ebben például az FMKT. E területen tehát kétségtelenül gazdagabb tárháza van ifjúságunknak. Egy téren azonban tagadhatatlanul több a gond: a pályakezdésnél, a lakásszerzésnél, meg az ezzel együtt járó családalapításnál. Ez azonban már nem csupán „bányász sajátosság...” Monos Márta Képek: Balogh Imre SZERVEZŐK VOLTAK Két évtizedes jubileum A Veszprémi Szénbányák várpalotai II. számú központi bányamentő állomásán lassan végéhez közelednek a bányamentők terheléses erőgyakorlatai. Várpalotán összesen 215 bányamentő kap elméleti és gyakorlati képzést. Különösen az utóbbi a nehéz, hiszen a terheléses erőgyakorlat alkalmával a mentők teljes felszerelésben, mintegy 30 ezer méter kilogramm terhelésnek vannak kitéve. A délutáni „műsorhoz” tartozik az orvosi vizsgálat és az esti értékelés. Felvételeink az egyik foglalkozáson készültek. Csősz Sándor Szerelik a 4 órás MEDI készüléket Bevetés előtt az Szil-bányai brigád Munkában a sebesültszállítók A mentőállomás szíve az információs központ Jurasits József, az állomás vezetője értékeli a 4 órás erőpróba eredményeit