Bőripari Szemle, 1919 (18. évfolyam, 1-7. szám)
1919-01-01 / 1. szám
1919. január 1. BŐRIPARI SZEMLE A leszerelt nyersbőrkereskedők akciója. A háborúban katonai szolgálatot teljesített nyersbőrkereskedők siralmas helyzetük enyhítése érdekében EMLÉKIRATTAL fordultak a magyar Népköztársasági kormány hadügyi államtitkárjához, kérve a leszerelési anyag nyersbőrkészleteiből egy meghatározott mennyiségnek mérsékelt ár mellett való kiutalását. Az ily formán kiutalt mennyiséget köteleznék az érdekeltek maximális árak mellett, kizárólag a bőrkisiparosság részére átengedni, miáltal a kisipar is könnyebben jutna az oly nagy hiányban szenvedő nyersbőrökhöz. A súlyos éveket átélt és is leszerelt nyersbőrkereskedők époly jogos, mind igazságos kérelme kétségtelenül kedvező elintézést nyereht, hisz a népkormány érdeke, hogy a leszerelt iparos és kereskedő munkaalkalomhoz jussanak. . Az EMLÉKIRAT szó szerinti szövegét itt adjuk: Államtitkár Úr ! Az alulírott nyersbőrkereskedők, több évi katonai szolgálat után leszerelve, oly változott viszonyokat találnak szakmájuk terén, mely megélhetésüket jelenleg kizárja és kétségbeejtő helyzetükben sürgős segítségért fordulnak Államtitkár Úrhoz. A háború tartama alatt hozott kivételes rendeletek, melyek részben még ma is érvényben vannak, megváltoztatták a nyersbőrkereskedelem alapjait, a bőrök központosításával a leszerelt nyersbőrkereskedők elvesztették üzleti összeköttetéseiket a vidéki gyűjtőkkel, időközben pedig az országban beállott viszonyok, a vasúti forgalom teljes szünetelése, az ország részbeni megszállása idegen csapatok által, lehetetlenné teszi üzleti működésünket. Megakasztva tehát üzleti tevékenységünk gyakorlásában a legkétségbeejtő jövőnek nézünk elébe, míg a jelen, minden dolgozni vágyunkkal még a mindennapi kenyeret sem nyújja. Teljes tudatában vagyunk ugyan, hogy a Népköztársaság kormánya egyéni érdekek előmozdítását nem tartja szem előtt, de míg a leszerelt katonaság nagy részén földosztás által segítve lesz, nem tételezhetjük fel, hogy a kormány velünk leszerelt kereskedőkkel, kik és oly híven teljesítettük honpolgári kötelességünket, mostohábban bánjon, mint a leszerelt katonaság többi csoportjával. Azon kéréssel fordulunk tehát Államtitkár úrhoz, hogy utaljon ki méltányos árban nekünk, a leszerelési anyag nyersbőrkészleteiből egy meghatározandó mennyiségű nyersbőrt és ezen nyersbőrök elosztásánál bennünket leszerelt nyersbőrkereskedőket vegyenek elsősorban figyelembe, kötelezve magunkat, hogy e bőröket a meghatározott maximális árakon fogjuk forgalomba hozni. Nincs oly nemzetgazdasági, kereskedelmi vagy más közérdek, mely megkívánná, hogy e bőrök elosztásával azon Borközpont bizassék meg, mely a háborúban szerzett millióit újabb jutalékokkal szaporítsa, még kevésbé közérdek, hogy ezen bőröket közvetlenül azon gyárosoknak juttassák, kik üzemeiket a háborúban fenntarthatták és a háborús konjunktúrát teljes mértékben kihasználhatták, márpedig a Bőrközpont éppen ezen gyárak érdekeit szolgálta mind a mai napig és legelső sorban. Kérésünk teljesítésével sem a nyers-, sem a készbőr termék sem lenne oly mértékben megdrágítva, mintha az elosztás a Borközpont útján történne, célunk e bőröket elsősorban a hadból visszatért kisiparosok között felosztani és ebbeli törekvésünkben, mely létfenntartásunkkal is szorosan összefügg, kérjük Államitkár Úr kegyes támogatását. Budapest, 1918 december 12-én. Személyes kérdésben. A múlt hó 13-iki ankéten ama közbeszólásomra, hogy Bacher dr. majd gondoskodik róla, hogy a zugcipőgyárak a számukra kiutalt bőrárukat továbbra is szabadon elprédálják, személyes kérdésben felszólalva, azt válaszolta nekem, hogy én azért támadom őt, mert vállalattá a Bérbeszerzési r.-t. nem bírt velem a „pausáléra“ vonatkozóan megegyezni. Bacher dr. eme állítása nem felel meg a valóságnak, mert én sem vele, sem más valakivel ily irányban nem tárgyaltam. A valóság az, hogy Bacher dr. annakidején hivatott s az évi közlemények beiktatása fejében egy oly összeget ajánlott, mely lapom hirdetési díjszabásának alatta maradt s igy azt én nem fogadtam el. Részemről ez ügyet elintézettnek tekintettem. Vágó Zsigmond a bőrnagykereskedők egyesületének nyilatkozatát olvasta fel, melyben a központok további fenntartását kéri. Marton Jenő a központok további működése ellen mondott hatalmas philippikát, rámutatva a közgazdasági élet nyomorúságaira, amelyeknek a központok ismeretes gazdálkodásai az egyedüli okozói. Boros Gyula a nyersbőr- és terménykereskedők orsz. egyesületei nevében szintén a központok sürgős leszerelése mellett tört lándzsát. Nagy alapossággal felépített beszédében rámutatott arra, ha már három héttel ezelőtt tették volna szabaddá a forgalmat, a nyersbőrkereskedelem ma minden fajtájú nyersbőrnek árát legalább egy koronával olcsóbban, bírták volna eladni. A Borközpont fenntartása azt eredményezte, hogy a tímárok a maximális árakon felüli árakat kínálnak, azonfelül több ezer koronányi jutalékot is felajánlanak annak, aki kieszközli azt, hogy megfelelő helyről kiutalásban részesüljenek. Moskovics Farkas a cipőgyárak egyesülete nevében a borközpont fenntartását kéri azzal a megokolással, hogy ezentúl a kisebbszerű cipőgyárak kellőkép legyenek ellenőrizve, nehogy a kiutalt bőrárukkal továbbra is visszaélések űzessenek. — Bacher majd gondoskodik róla — vágta közbe Hűvös Jakab. KrauszVilmos a cipőnagykereskedők orsz. egyesülete nevében kívánja a kötött forgalom fenntartását. Surányi Béla (a készbőrközpont elnöke) természetesen a szabadforgalom ellen nyilatkozott. Hubai János a szakmunkások nevében a központok fenntartásáért szállott síkra. Vámos Jenő a mészárosok melléktermény értékesítő szövetkezete megbízásából mondott igen figyelemre méltó beszédet a központok azonnali leszerelése mellett. Dr. Fényes Samu a felajánlási kényszer megszüntetését kérte, egyben pedig a nyersbőrkereskedelem szindikálásának szükségességét hangoztatta. Bacher Pál személyes megtámadtatás címén szól, amiért őt Hűvös Jakab megtámadta. E kérdéssel lapunk más helyén foglalkozunk. Vágó József kormánybiztos az értekezletet bezárja, kijelentvén, hogy a hallottakat konszideráció tárgyává teszi.