Czipész Szaklap, 1910 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-01 / 1. szám

4 CZIP­ÉSZ-SZAKLAP XIII. évfolyam Ha bedőlt roskadt bokacsont mutatkozik, olyan ismertető jelt csinálunk a lábkörrajzába, mint az 1. ábrában az 1. szám mutatja és a kaptán annak meg­­felően domborúságot alkotunk, hogy ezáltal a meg­kívánt bőség ne magasságban a torok tetején, hanem oldalt a maga helyén legyen. Ha a seszmecsont erősen kifejlődött csontos lá­baknál dió nagyságú alakban feltűnően látható a nagyuj alatt, (k. ábra 2) akkor ezt figyelmen kívü­l hagyni nem szabad, n­e­m ellenkező esetben a járás közben azon a helyen a láb nem csak fájdalmat érez, hanem a talp még hamarabb kilyukad, elkopik ott, mint a többi helyeken. Minthogy a láb fellépésének helye rendes lábak­nál a bütyök (1. ábra 2) és a sarkon (1. ábra 3) történik, azon a részeken a kapta fenekének nem csak dombomnak, hanem magasabbnak is kell lennie, hogy a súly­nyomás következtében a bütyök teljes szélességében helyet, mélyedést találjon. Azáltal pótlókör is kevesebb kell. Látható továbbá az 1. ábrában, hogy az ismer­tetett részeken kívü­l az ujjak alsó domborúságai is érintik a fellépés alkalmával a földet, a czipő belse­jében pedig mélyedések mutatkoznak általa. Ez az eset a czipőben különösen észrevehető akkor, ha a kapta feneke teljesen lapos. A domború bütyök aljú kaptákra készült czipőben ez elenyészik. Már az eddig elmondottak is bizonyítják, hogy a czipő készítéshez nem csak csupán mérték hossz­­szúság és bőség szükséges, hanem a lábon az ész­revételeink alapos feljegyzésére is feltétlen szükség van, azért hogy a lábra helyes czipőt csinálhassunk és hogy a czipő kifogástalan legyen, azért első­sor­ban a kaptának kell a láb után helyesen elkészülnie. A láb talp alján, illetve a körrajz levételének eszközlése után tett feljegyzéseink megtörténvén, kö­vetkezik az oldal­állás megfigyelése és a szerint ké­szült és felmért kapta után a szabás. A kaptán fel kell tüntetni, ha máskép nem, bőr­­darabok pótlásával a láb külső lágyék helyén az 5. lábközépcsont nyúlványának a kiemelkedését (1. ábra a) mint a 2. ábrában az 1. számmal jelzett hely mu­tatja. Elkerülhetetetlen ez minden czipőnél, de különö­sen a félczipő készítésénél mert ez a kiálló csont , mely sovány lábaknál szembetűnően látható, a félczipő oldalrészét kifelé nyomja és eláll a lábtól. Hozzájárul eh­ez még az is, hogy a láb külső részén, de leg­kivált a boka alatt üres, belső oldalon a hús tömeg felfogja a czipő oldalrészét és a lábhoz húzódik. A 2 ábrában látható továbbá, hogyha bármilyen borított, félczipőt csinálunk, ahoz szükséges szabás mintát miként kell helyesen és szakszerűen a lábhoz alkalmazni. A félc­ipő bokaoldalrész mintájának a felső kivágása a bokacsont (2 ábra 2. szám) alatt kell tör­ténnie. A fejoldalvágása pedig a lábközép 5. csont­­nyúlványának kidomborodásától (2. ábra 1.) hátrább, mint a rajzban látható. A borítékot pedig magasab­ban szabjuk ki. Ezzel az alkalmazással elértük azt a czélt, hogy a fej felragasztás vastagsága és a tűzés nem nyomja ezen azt érzékeny helyen a lábat. Igaz, hogy ennek az a hátránya mutatkozik, hogy a borítást nehézkesen lehet elkészíteni, mert a fej egészen a sarokig ér. Az olcsó munkánál az nem jön számításba, egy­általán, mert rövid fejszabással készül a felsőrész, melynek az összetétele az 1. számmal jelzett csontra fekszik. Ennek a szakértelemmel készült czipőknél előfordulni nem szabad. Ha a tömeg­munkát előállító gyáripar át is veszi a felsorolt eljárásokat s a szerint csináltatott kaptát, akkor valamennyi czipő olyan lesz, arra a lábra is, a­melyiknél elkerülhető. Változatos czipő készítéshez a gyáripar nem rendezkedhetik be, csak a rendes típus szerint állíthat elő. Példa erre az amerikai alakú czipő. Nem kívánja általában minden láb azt az alakot, miért kényszere­sük bele a lábat — ha nem alkalmas hozzá. Magyar czipőben járjunk. Munkásaink hatalmas szervezetük által fölülkere­kedtek s maholnap a tönk szélére juttatják kisiparo­sainkat azon közönyből kifolyólag, amely bennünket körülvesz. Pedig ha kellő módon kihaszn­álnák az ipartestületi szervezetben rejlő erőt, számos üdvös és közhaszn tényezőt lehetne áldásossá tenni Hiszen a kézműipar terén általánossá vált pangásnak és munka­hiánynak mi magunk vagyunk az előidézői, mert el­hanyagoljuk a helyi szokásokból eredő azon előnyök fejlesztését, amely minden időben a közvetlen és sike­res alkalmazás által éltetője volt a kézműiparnak. " Mi magyar iparosok magunk is majmoljuk elleneink szokásait, idegen ipari termékekkel ruházzuk önmagun­kat és hozzátartozóinkat, sőt mi több, még örömmel is alkalmazzuk és melegen ajánljuk megrendelőinknek is, ami idegen, szóval elkövetünk mindent, hogy elle­neink gyártmányait használják még ott is, hol a ma­­­­gyar ipar terméke elég jó lenne, különösen akkor, ha kellő hazafias szeretettel és ipari tudásunkkal igye­keznénk ékesíteni, hogy a nagyközönség szeretete a magyar munkában gyökeret fogjon s abból a nemzeti munkaerők forrása áldásos termőképességü legyen részünkre. Hazánk legjobb munkásai az ipar terén hontala­nokká lesznek, azért, mert a megélhetés éltető erő­forrásait elleneink szerezték meg, földműves emberek testeit idegen ipartermékek fedik, idegen tárgyak veszik őket is körül s igy adózik a mi legnagyobb ellensé­günknek, az osztráknak, nemcsak vérrel, de pénzével is. Minden felesleget ők kapnak, mert mi magyar ipa- Kesz czipő és czizmaminták kaphatók. VII., Klauzál­ u. 10. 2. em. a. 14. -Szakiskola.

Next