Czipész Szaklap, 1910 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1910-01-01 / 1. szám
4 CZIPÉSZ-SZAKLAP XIII. évfolyam Ha bedőlt roskadt bokacsont mutatkozik, olyan ismertető jelt csinálunk a lábkörrajzába, mint az 1. ábrában az 1. szám mutatja és a kaptán annak megfelően domborúságot alkotunk, hogy ezáltal a megkívánt bőség ne magasságban a torok tetején, hanem oldalt a maga helyén legyen. Ha a seszmecsont erősen kifejlődött csontos lábaknál dió nagyságú alakban feltűnően látható a nagyuj alatt, (k. ábra 2) akkor ezt figyelmen kívül hagyni nem szabad, nem ellenkező esetben a járás közben azon a helyen a láb nem csak fájdalmat érez, hanem a talp még hamarabb kilyukad, elkopik ott, mint a többi helyeken. Minthogy a láb fellépésének helye rendes lábaknál a bütyök (1. ábra 2) és a sarkon (1. ábra 3) történik, azon a részeken a kapta fenekének nem csak dombomnak, hanem magasabbnak is kell lennie, hogy a súlynyomás következtében a bütyök teljes szélességében helyet, mélyedést találjon. Azáltal pótlókör is kevesebb kell. Látható továbbá az 1. ábrában, hogy az ismertetett részeken kívül az ujjak alsó domborúságai is érintik a fellépés alkalmával a földet, a czipő belsejében pedig mélyedések mutatkoznak általa. Ez az eset a czipőben különösen észrevehető akkor, ha a kapta feneke teljesen lapos. A domború bütyök aljú kaptákra készült czipőben ez elenyészik. Már az eddig elmondottak is bizonyítják, hogy a czipő készítéshez nem csak csupán mérték hosszszúság és bőség szükséges, hanem a lábon az észrevételeink alapos feljegyzésére is feltétlen szükség van, azért hogy a lábra helyes czipőt csinálhassunk és hogy a czipő kifogástalan legyen, azért elsősorban a kaptának kell a láb után helyesen elkészülnie. A láb talp alján, illetve a körrajz levételének eszközlése után tett feljegyzéseink megtörténvén, következik az oldalállás megfigyelése és a szerint készült és felmért kapta után a szabás. A kaptán fel kell tüntetni, ha máskép nem, bőrdarabok pótlásával a láb külső lágyék helyén az 5. lábközépcsont nyúlványának a kiemelkedését (1. ábra a) mint a 2. ábrában az 1. számmal jelzett hely mutatja. Elkerülhetetetlen ez minden czipőnél, de különösen a félczipő készítésénél mert ez a kiálló csont , mely sovány lábaknál szembetűnően látható, a félczipő oldalrészét kifelé nyomja és eláll a lábtól. Hozzájárul ehez még az is, hogy a láb külső részén, de legkivált a boka alatt üres, belső oldalon a hús tömeg felfogja a czipő oldalrészét és a lábhoz húzódik. A 2 ábrában látható továbbá, hogyha bármilyen borított, félczipőt csinálunk, ahoz szükséges szabás mintát miként kell helyesen és szakszerűen a lábhoz alkalmazni. A félcipő bokaoldalrész mintájának a felső kivágása a bokacsont (2 ábra 2. szám) alatt kell történnie. A fejoldalvágása pedig a lábközép 5. csontnyúlványának kidomborodásától (2. ábra 1.) hátrább, mint a rajzban látható. A borítékot pedig magasabban szabjuk ki. Ezzel az alkalmazással elértük azt a czélt, hogy a fej felragasztás vastagsága és a tűzés nem nyomja ezen azt érzékeny helyen a lábat. Igaz, hogy ennek az a hátránya mutatkozik, hogy a borítást nehézkesen lehet elkészíteni, mert a fej egészen a sarokig ér. Az olcsó munkánál az nem jön számításba, egyáltalán, mert rövid fejszabással készül a felsőrész, melynek az összetétele az 1. számmal jelzett csontra fekszik. Ennek a szakértelemmel készült czipőknél előfordulni nem szabad. Ha a tömegmunkát előállító gyáripar át is veszi a felsorolt eljárásokat s a szerint csináltatott kaptát, akkor valamennyi czipő olyan lesz, arra a lábra is, amelyiknél elkerülhető. Változatos czipő készítéshez a gyáripar nem rendezkedhetik be, csak a rendes típus szerint állíthat elő. Példa erre az amerikai alakú czipő. Nem kívánja általában minden láb azt az alakot, miért kényszeresük bele a lábat — ha nem alkalmas hozzá. Magyar czipőben járjunk. Munkásaink hatalmas szervezetük által fölülkerekedtek s maholnap a tönk szélére juttatják kisiparosainkat azon közönyből kifolyólag, amely bennünket körülvesz. Pedig ha kellő módon kihasználnák az ipartestületi szervezetben rejlő erőt, számos üdvös és közhaszn tényezőt lehetne áldásossá tenni Hiszen a kézműipar terén általánossá vált pangásnak és munkahiánynak mi magunk vagyunk az előidézői, mert elhanyagoljuk a helyi szokásokból eredő azon előnyök fejlesztését, amely minden időben a közvetlen és sikeres alkalmazás által éltetője volt a kézműiparnak. " Mi magyar iparosok magunk is majmoljuk elleneink szokásait, idegen ipari termékekkel ruházzuk önmagunkat és hozzátartozóinkat, sőt mi több, még örömmel is alkalmazzuk és melegen ajánljuk megrendelőinknek is, ami idegen, szóval elkövetünk mindent, hogy elleneink gyártmányait használják még ott is, hol a magyar ipar terméke elég jó lenne, különösen akkor, ha kellő hazafias szeretettel és ipari tudásunkkal igyekeznénk ékesíteni, hogy a nagyközönség szeretete a magyar munkában gyökeret fogjon s abból a nemzeti munkaerők forrása áldásos termőképességü legyen részünkre. Hazánk legjobb munkásai az ipar terén hontalanokká lesznek, azért, mert a megélhetés éltető erőforrásait elleneink szerezték meg, földműves emberek testeit idegen ipartermékek fedik, idegen tárgyak veszik őket is körül s igy adózik a mi legnagyobb ellenségünknek, az osztráknak, nemcsak vérrel, de pénzével is. Minden felesleget ők kapnak, mert mi magyar ipa- Kesz czipő és czizmaminták kaphatók. VII., Klauzál u. 10. 2. em. a. 14. -Szakiskola.