Czipész Szaklap, 1919. április (22. évfolyam, 5-6. szám)
1919-02-15 / 5. szám
XXII. CZIPÉSZ-SZAKLAP közeli napokban tömeges följelentést fog tenni a Czipőhivatal is, a Népruházati bizottság bőripari osztálya is. Föltétlenül szükséges, hogy addig is, amíg az uzsoráról és lánckereskedésről szóló törvény megjelenik, a rendőrség gyorsan és kíméletlen szigorral folytassa le az eljárást és hozzon ítéletet a följelentések ügyében. A kormánybiztos intézkedni fog aziránt, hogy akik ellen följelentés történt, a Központ további anyagelosztásából kizárassanak. Minthogy a legtöbb közszükségleti czikk forgalmának lebonyolítását még ma is a központok intézik, nagyon kívánatos volna, hogy az uzsorát, amely minden közszükségleti czikkben fölütötte a fejét, úgy mint a Készbőrközpont tisztviselői és a czipészszakszervezet munkásai, maguk az érdekelt központok és munkásai segítsenek letörni. Üdvös volna, ha ilyen irányban kormányintézkedés is történne. Az uzsora letörésében különösen a czipésziparosoknak kellene teljes erejükkel résztvenni. Végső fokon az uzsora által kiváltott gyűlölet a czipészipart sújtja. A gyűlöleten kívül az uzsorások ellen hozandó szigorú büntetések a czipésziparosoknak fogják a legtöbb kellemetlenséget okozni. Minden tisztességes iparosnak tehát saját érdekében is közre kell működni a hihetetlenül megnőtt uzsora letörésében. A kisiparos politikai helyzete. Amikor Magyarország újjászületésének napjára (október 31-ére) virradtunk, szinte éreztük, hogy ez a nap a kisiparosok, a mi szabadságunk napja. Igen, úgy éreztük ezt, mintha csak a börtönből szabadultunk volna ki. Látszólag szabadok voltunk addig, de mégis rabok, mert valójában nem volt szólásszabadságunk, nem vett valójában kritikai jogunk, akaratunk szabadon, igazán érvényesíteni nem tudott. Politikai ténykedésről kár fog az veszteni. Czipésznyelven úgy fejezzük ki az e téren való károsodást, hogy : „a pénzét besuszterolta“. Hogy a drága bőrből ne igen menjen veszendőbe valami, ahhoz a láb méreteinek meghatározásával és a kaptafa után oly pontossággal készült helyes szabásminta szükséges, hogy az egy negyed centiméterrel se legyen bővebb, mert ha a fáradozáskor a foglalószögek mellett a segéd csak fél centiméter szélességű bőrt vág le kőrös-körül és dob a szemétbe, úgy egy évben — különösen a nagyüzemnél — azzal a sok féle centiméternyi bőrrel be lehetne teríteni pár száz négyzetméter területet. Úgy-e, hogy a szabászat nem értése kárt jelent, ellenben az e téren való ügyesség föltétlenül hasznot hoz a mesternek? A czipésziparban a szabászati ág egyike a nehéz és nagy számításokon alapuló szaktudásnak; nem is sok mester — kisiparos — van, aki azt tökéletesen és szakszerűen értené, elmaradhatatlan tehát, hogy a legszükségesebb üzleti ismereteket és a helyes szabászatot, a láb testtana után a hozzá szükséges talpminta szerkesztést, majd a kaptafa alakítás műveleteit, mely a szakszerű, vagyis a mesteri czipőkészítéshez elmaradhatatlan felsőrész-készítést, a bőrnek mikénti alkalmazását a szabásnál és annak árveréseit tudja. A czipésznek elmaradhatatlanul szükséges az elmondottakban való ismeretek megszerzése, mielőtt önállóvá lesz. Bedli József: nem is szólok, mert ilyesmihez nekünk semmi közünk se volt, kivéve az országgyűlési választásokat. De ez a ténykedés nem jelentett politikai szabadságot, mert politikai meggyőződésünket szabadon nem követettük; vagy ha ezt valaki közülünk mégis megcselekedte és ha ezt bizonyos irányadó tényezők vagy ezek Mungói észrevették (akik jól meg voltak fizetve), úgy az illető becsületes kisiparos megélhetésének feltétlenül csorbát kellett szenvednie. E czikkem keretében nem azt akarom bizonyítani, hogy most már mindent félretéve, a politikát helyezzük előtérbe, tehát, hogy: nosza, rajta, politizáljunk minél többet! Koránt sem. Nekünk mindennél elsőbb: a gazdasági szervezkedés. Erre a nagy, talán mindennél fontosabb teendőnk végzésére, bekövetkezett immár az alkalmas idő. Ezt minden kisiparosnak most éreznie, tudnia kell. Tudnia kellett volna a már küszöbön volt képviselőválasztásoknál való politikai magatartásánál, de még inkább tudnia kell — most, a proletár diktatúra megérkeztével. Kijelentem nyíltan és mindenekelőtt, hogy vérbeli szocialista vagyok, tehát hive, legodaadóbb, valóban tudatos híve az új, a tiszta szociális kormányzatnak és mégis bizonyos aggályaim vannak a kisiparos jövőjével szemben. Már mint segédmunkás tagja voltam a munkásszervezetnek s erre az időre, az akkori tapasztalatokra alapítom feltevésemet. Már akkor tapasztaltam, meggyőződtem arról, hogy a szocializmusnak van egy Programm-pontja, amely a kisiparos léte ellen irányul. E programm-pont szerint az ipar jobban érvényesül a nagyipar, illetve a nagygyárak oltalma alatt. Ez a szocialista munkásság felfogása. Tehát a kisiparra — e felfogás szerint — nincs, szükség. Véleményem szerint ez a felfogás helytelen, mert amint eddig, úgy ezután se fogja erőben és ízlésben a nagyipar a kisipart letörni. Csupán az összmennyiségben fejt ki a nagyipar velünk kisiparosokkal szemben eredményes harczot, ezt is csak akkor, ha mi öntudatra nem ébredünk, ha továbbra is szervezetlenek maradunk. E szaklap olvasói bizonyára tudják rólam azt, hogy a kisipar érdekeit szívemen viselem s amennyire tehetségem engedi, ezeket az érdekeket minden erőmmel védem. Amit eddigelé czikkemben írtam, az nem csupán feltevéseken alapult, hanem való tényeken. Fenti állításaim is ez alapon épültek fel. Közelebbi bizonyításképp a sok közül csak egy konkrét adatot hozok fel. Alkalmam volt egy jelentősebb, mostani hivatalos tényezővel beszélni, aki előtt a szóban forgó kérdésre vonatkozó aggályaimat kifejtettem. Ezekre az volt — dióhéjba foglalva — a válasz, hogy: igenis a szocializmus erőhatalommal nem állja ugyan útját a kisipar gazdasági fejlődésének, de ha megindul és megjön a haladás mozdonya (t. i. a gazdasági krízis), akkor a szocialisták nem fognak a mozdony elé állhatni s igy a mozdony agyontipor bennünket; e nagy katasztrófa után aztán a mégis fennmaradt sebesültjeink kénytelenek lesznek bátyújukat hátukra venni s családjaikat elhagyva, a gyárak felé bandukolni, hogy mindennapi kenyerüket megszerezhessék. Véleményem szerint azonban mégis lehetne módot találni a kisipar megmentésére, sőt felvirágzására. Ezt a módot nekünk, mai embereknek kell megtalálnunk, a sült galamb nem repül be önként a szánkba. Dolgozzunk ki egy erőteljes programmot, amely lehetővé teszi a boldogulásunkat biztosító jövendő felvirradását. Azt hiszem, a szocializmus nem akadálya ennek a józan. 53