Czipész Szaklap, 1922 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1922-01-01 / 1. szám
A CZIPÉSZ-SZAKLAP a czipészipar fokozatosan rosszabbodott, a drágaság pedig rohamosan nőtt, megtakarított pénzünk 50 százalékát az állam vette el, a másik felét pedig feléltük, mert az utóbbi évek során át nem kereshettünk annyit, hogy a háztartási és a nagy közterheket fedezhettük volna, de még készítményeink értéke se bírja utolérni az élelmiszerek drágaságát. Minden kereset kevés, az élelem megőrjítően drága, és élnünk mégis kell. Fölöttébb nagy, észmegzavaróan nagy gondot okoz a mindennapi élelmezés szükségletét előteremteni a czipésziparosságnak, mivelhogy a fogyasztónak a helyzete is kétségbeejtő, nem czipőre, hanem ennivalóra, fára, lakásra kell neki a pénzt fordítania. Ilyen a czipésziparos mai helyzetének a képe ma. És ezt tudva, ezt átérezve, nyugalommal, a múlt idők szellemében „Boldog újévet“ kívánó üdvözléssel állhat-e a Czipész Szaklap olvasói elé?!— Nem! . . És mégis. Éppen a bajok mai özönében, ne dobjuk sutba a szép szokást, és kívánjunk mindeneknek, akikkel érintkezünk, de különösen akikkel együtt érzünk, az elmúltaknál jobb, boldogabb újévet, sőt akarjuk, hogy minden erő felhasználtassék a jobb jövőnek, és már a boldogabb újévnek is létrehozására. Felhívás olvasóinkhoz! 1922. január elseje olvasható a Czipész Szaklap mai számának homlokzatán, mellette pedig huszonötödik évfolyam. Hosszú idő ez a honi szaksajtó életében. Hiszen még ma, a 20 században sem tudják méltatni — fáradságos küzdelem után — a szaksajtó nehéz, de hasznos hivatásai. A társadalom előtt kicsiségnek látszik ez a munka és ezért pártolás hiányában a kiadónak és szerkesztőnek erős munkássága mellett is csakhogy éppen fennállhat egy-egy szaklapvállalat. Nem is igen dicsekedhetik Magyarország oly ipari sajtóval, melynek állandó megjelenését és fennállását az előfizetők biztosítanák. És miért van ez? Azért, mert nem igen szeret a magyar iparosmester — tisztelet a kivételnek — szaklapot pártolni, nem is szólva az olvasásról. Ha már olvasásra adja a fejét, akkor is a napisajtó szenzácziót hajhászó, szépen kiszínezett, részben a valóságnak meg nem felelő híreit olvassa mohón. Márpedig léha szerelmi történetek, idegrázó kalandok olvasása vajmi kevéssé szolgálhat szellemi táplálékul s mint ilyen, nem lehet a művelődés, a haladás forrása. Szakdolgokról pedig éppenséggel semmit se nyújt az ilyen napisajtó — és mégis jut rá naponta 2—3 korona, egy évben 730—1095 korona, mely napisajtó * tehét sokkalta drágább mint a szaksajtó, mely költséges, szakszerű, hasznos mellékleteivel mindenkorra tanulságos, értékes szakolvasmányt képez. Igaz, egy modern iparosnak a mai világban egy napilapra, de különösen a saját szaklapjára, feltétlen szüksége van. A Czipész Szaklap azonban a fentvázolt mostoha viszonyokat tekintve, mégis megküzdött, s immár 25-ik éve szolgálja lankadatlan szorgalommal a czipészkézműiparosság érdekeit. Ez az idő bizonyítja azt is, hogy a Czipész Szaklap iparunkban milyen pótolhatatlan munkát végzett, figyelmen kívül hagyván a nagy közönyt és részvétlenséget, megbirkózván az anyagi áldozatoksúlyos terhével. És hogy több mint két évtizede fennáll és megjelenik a Czipész Szaklap, annak a körülménynek tudható be, hogy mindenkor híven megfelelt hivatásának, elvei mellett kitartott tántoríthatatlanul. A czipésziparosság szellemi művelődése, szakiparunk virágzása s annak fejlődésére vezető munkásság lebegett szemünk előtt 24 éven keresztül s ez a czél vezérel bennünket a jövőben is. Műveltségre, képzettségre, tudásra, értelmiségre emelni a czipészipart, egyesíteni, együvé tömöríteni, szervezni az iparosságot, hogy közös erővel s egyetértéssel rendezettebb állapotokat teremthessen magának, hogy a kézimunkának tisztességes értéket szerezve, a megélhetési viszonyok terén javulás mutatkozzék. Segítséget, tanácsot nyújtani szaktársainknak, ha bajba kerülnek ; ostorozni az igazságtalanságot, eltekintve attól, hogy ez honnan jön, mely a szakmánk kicsinylésére, ócsárlására tör; tehát: minden támadástól megvédeni törekedett és törekszik minden erejével ezentúl is a Czipész Szaklap. ■ Ipari szakoktatásunkban irányító szerepet teljesít az Első Budapesti Magán Czipész Szakiskola czímet viselő tanintézettel, országra szóló munkát végez, szolgálja a közérdeket, fejleszti a tudást, mellékleteivel az ízlést, a szakszerűséget, tanít, oktat, művelődést, tekintélyt önt iparunkba, mely a legbiztosabb termő fa, mely folyton nő és erősödik, jó és rossz időben egyaránt, hogy azáltal fejlődjön s erősödjön a czipészipar és a fiatal nemzedék, hogy nagygyá, a művelt társadalom tényezőjévé váljon. Ezen törekvéseknek a sikerét ezentúl annál is inkább remélheti, mert eredményekben s becsületes munkálkodásban gazdag 24 év ad lapunknak tekintélyt, szavunknak súlyt Abban a tudatban fordulunk. olvasóinkhoz, hogy a 24 éven át kipróbált jóbarátot, a Czipész Szaklapot pártolják a jövőben is, hogy mint edzett harczos, tovább is szolgálhassa a czipészkézműiparosság valamennyi érdekeit. Tisztelettel kérjük előfizetőinket és lelkes szaktársainkat, hogy az új év alkalmával előfizetéseiket beküldeni, a Czipész Szaklapnak új híreket szerezni, azt mindenhol ajánlani szíveskedjenek. Előfizetési árak: Egész évre melléklettel 160 korona. — Félévre 80 korona. Szaktársi üdvözlettel BODH JÓZSEF Czipész Szaklapja kiadóhivatala. XXV Bőripari Munkások Otthona. Nagyjelentőségű szocziális mozgalom észlelhető mostanság a bőripari munkások körében. Nem kevesebbről van szó, mint a bőripari munkások számára való „otthon“ létesítéséről. A nagy czélhoz méltó széleskörű megfigyeléssel és jól megfontolt tervvel láttak a vezetők ehhez az eléggé nem méltánylandó akcióhoz, a mozgalom arányaitól, a határozott czélretöréstől, de még a fellángolt lelkesedésre ítélve, bizton következtethető a siker. Alapos a hitünk és reményünk, hogy nem sok idő múlva már állni, híszteni és a kitűzött czélt szolgálni fogja a Bőripari Munkások Otthona. A szabászati tanfolyamra minden nap lehet jelentkezni.