Czipész Szaklap, 1922 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1922-01-01 / 1. szám

A CZIPÉSZ-SZAKLAP a czipészipar fokozatosan rosszabbodott, a drá­gaság pedig rohamosan nőtt, megtakarított pén­zünk 50 százalékát az állam vette el, a másik felét pedig feléltük, mert az utóbbi évek során át nem kereshettünk annyit, hogy a háztartási és a nagy közterheket fedezhettük volna, de még készítményeink értéke se bírja utolérni az élelmi­szerek drágaságát. Minden kereset kevés, az élelem megőrjí­­tően drága, és­­ élnünk mégis kell. Fölöttébb nagy, észmegzavaróan nagy gondot okoz a min­dennapi élelmezés szükségletét előteremteni a czipésziparosságnak, mivelhogy a fogyasztónak a helyzete is kétségbeejtő, nem czipőre, hanem ennivalóra, fára, lakásra kell neki a pénzt for­dítania. Ilyen a czipésziparos mai helyzetének a képe­­ ma. És ezt tudva, ezt átérezve, nyu­galommal, a múlt idők szellemében „Boldog újévet“ kívánó üdvözléssel állhat-e a Czipész­ Szaklap olvasói elé?!— Nem! . . És mégis. Éppen a bajok mai özöné­ben, ne dobjuk sutba a szép szokást, és kíván­junk mindeneknek, akikkel érintkezünk, de kü­lönösen akikkel együtt érzünk, az elmúltaknál jobb, boldogabb újévet, sőt akarjuk, hogy min­den erő felhasználtassék a jobb jövőnek, és már a boldogabb újévnek is létrehozására. Felhívás olvasóinkhoz! 1922. január elseje olvasható a Czipész­ Szaklap mai számának homlokzatán, mellette pedig huszonötödik évfolyam. Hosszú idő ez a honi szaksajtó életében. Hiszen még ma, a 20 században sem tudják méltatni — fá­radságos küzdelem után — a szaksajtó nehéz, de hasz­nos hivatásai. A társadalom előtt kicsiségnek látszik ez a munka és ezért pártolás hiányában a kiadónak és szerkesztőnek erős munkássága mellett is csakhogy ép­pen fennállhat egy-egy szaklapvállalat. Nem is igen dicsekedhetik Magyarország oly ipari sajtóval, melynek állandó megjelenését és fennállását az előfizetők biztosítanák. És miért van ez? Azért, mert nem igen szeret a magyar iparosmester — tisztelet a kivételnek — szaklapot pártolni, nem is szólva az ol­vasásról. Ha már olvasásra adja a fejét, akkor is a napisajtó szenzácziót hajhászó, szépen kiszínezett, rész­ben a valóságnak meg nem felelő híreit olvassa mohón. Már­pedig léha szerelmi történetek, idegrázó kalandok olvasása vajmi kevéssé szolgálhat szellemi táplálékul s mint ilyen, nem lehet a művelődés, a haladás forrása. Szakdolgokról pedig éppenséggel semmit se nyújt az ilyen napisajtó — és mégis jut rá naponta 2—3 korona, egy évben 730—1095 korona, mely napisajtó * tehét sokkalta drágább mint a szaksajtó, mely költsé­ges, szakszerű, hasznos mellékleteivel mindenkorra ta­nulságos, értékes szakolvasmányt képez. Igaz, egy mo­dern iparosnak a mai világban egy napilapra, de kü­lönösen a saját szaklapjára, feltétlen szüksége van. A Czipész­ Szaklap azonban a fentvázolt mostoha viszonyokat tekintve, mégis megküzdött, s immár 25-ik éve szolgálja lankadatlan szorgalommal a czipészkézmű­­iparosság érdekeit. Ez az idő bizonyítja azt is, hogy a Czipész­ Szaklap iparunkban milyen pótolhatatlan mun­kát végzett, figyelmen kívül hagyván a nagy közönyt és részvétlenséget, megbirkózván az anyagi áldozatok­­súlyos terhével. És hogy több mint két évtizede fennáll és m­eg­­jelenik a Czipész­ Szaklap, annak a körülménynek tud­ható be, hogy mindenkor híven megfelelt hivatásának, elvei mellett kitartott tántoríthatatlanul. A czipésziparos­­ság szellemi művelődése, szakiparunk virágzása s an­nak fejlődésére vezető munkásság lebegett szemünk előtt 24 éven keresztül s ez a czél vezérel bennünket a jövőben is. Műveltségre, képzettségre, tudásra, értelmiségre emelni a czipészipart, egyesíteni, együvé tömöríteni, szervezni az iparosságot, hogy közös erővel s egyetér­téssel rendezettebb állapotokat teremthessen magának, hogy a kézimunkának tisztességes értéket szerezve, a megélhetési viszonyok terén javulás mutatkozzék. Se­gítséget, tanácsot nyújtani szaktársainknak, ha bajba ke­rülnek ; ostorozni az igazságtalanságot, eltekintve attól, hogy ez honnan jön, mely a szakmánk kicsinylésére, ócsárlására tör; tehát: minden támadástól megvédeni törekedett és törekszik minden erejével ezentúl is a Czipész­ Szaklap. ■ Ipari szakoktatásunkban irányító szerepet teljesít az Első Budapesti Magán Czipész­ Szakiskola czímet vi­selő tanintézettel, országra szóló munkát végez, szol­gálja a közérdeket, fejleszti a tudást, mellékleteivel az ízlést, a szakszerűséget, tanít, oktat, művelődést, tekin­télyt önt iparunkba, mely a legbiztosabb termő fa, mely folyton nő és erősödik, jó és rossz időben egyaránt, hogy azáltal fejlődjön s erősödjön a czipészipar és a fiatal nemzedék, hogy nagygyá, a művelt társadalom tényezőjévé váljon. Ezen törekvéseknek a sikerét ezentúl annál is in­kább remélheti, mert eredményekben s becsületes mun­kálkodásban gazdag 24 év ad lapunknak tekintélyt, sza­vunknak súlyt Abban a tudatban fordulunk­­. olvasóink­hoz, hogy a 24 éven át kipróbált jóbarátot, a Czipész­ Szaklap­­ot pártolják a jövőben is, hogy mint edzett harczos, tovább is szolgálhassa a czipészkézműiparos­­ság valamennyi érdekeit. Tisztelettel kérjük előfizetőinket és lelkes szaktár­sainkat, hogy­ az új év alkalmával előfizetéseiket bekül­deni, a Czipész­ Szaklap­nak új híreket szerezni, azt mindenhol ajánlani szíveskedjenek. Előfizetési árak: Egész évre melléklettel 160 ko­rona. — Félévre 80 korona. Szaktársi üdvözlettel BODH JÓZSEF Czipész Szaklap­ja kiadóhivatala. XXV Bőripari Munkások Otthona. Nagyjelentőségű szocziális mozgalom észlelhető mostanság a bőripari munkások körében. Nem kevesebb­ről van szó, mint a bőripari munkások számára való „otthon“ létesítéséről. A nagy czélhoz méltó széleskörű megfigyeléssel és jól megfontolt tervvel láttak a vezetők ehhez az eléggé nem méltánylandó akc­ióhoz, a moz­galom arányaitól, a határozott czélretöréstől, de még a fellángolt lelkesedésre ítélve, bizton következtethető a siker. Alapos a hitünk és reményünk, hogy nem sok idő múlva már állni, híszteni és a kitűzött czélt szolgálni fogja a Bőripari Munkások Otthona. A szabászati tanfolyamra minden nap lehet jelentkezni.

Next