Drogista Szemle, 1941 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1941-01-01 / 1. szám
4 v.) TUDOMÁNY ÉS GYAKORLAT A parfümökről Írta: Dr. Zajk István Az élatszeriparban fontos illatos drogokat két nagy csoportba oszthatjuk: 1. Növényi eredetű drogok. Gyanták és balzsamok. Ide tartoznak: benzoe-, elemi-, mirha-, opopanax-, mastix-, szonda -rák gyanták, továbbá a következő balzsamok: copaiva-, ládamon-, peru-, szirax-, tolubalzsam. 2. Állati eredetű drogok. Ilyenek: az ámbra, mósusz, pézsma és a cibet. Először az állati származású drogokkal foglalkozunk. AZ AMBRA (AMBRA) Az ámbra eredete, származása. Az ámbra, a mósusszal és pézsmával ellentétben, amelyanyagok rendesen bizonyos emlős állatok váladékzacskóiban előforduló váladékok, az ámbracetnek (Phiseter macrocrphailus) belében, csak néha előforduló, az állat betegségéből eredő váladék. Az ámbracet a világ legnagyobb emlősállataihoz számítható. A cet sokszor 25 méter hosszúra is megnő. Testének körkerülete 9—12 méter. Nagy, négyszögletes feje a testhossznak egyharmada. A cet a tengerekben az egyenlítőtől a sarkokig, mindenütt megtalálható, de tulajdonképpen hazája a déli félteke. Napjainkban a Csendes-óceán amerikaipartjain kívül (San Francisko), a Déli Jeges Tenger a vadászterületen. A cetet leginkább a fejében található cetvedő (Cetaceum) kedvéért vadásszák. Az állat elejtése szigonyokkal és lándzsákkal történik. A szigonyokat kis ágyukból lövik ki A kilőtt szigony maga után rántja a vékony sodronyköteleit és az állat már többé nem szabadulhat meg. Miután az ámbra a cet bélcsatornáiban keletkezhetik, de korántsem fordul elő minden állatban, így előfordulása az emésztőszervek kóros tüneteire mutat. Azámbratartalmú cetet beteges és sovány külső, valamint az alltestnerékeléshez hasonló felduzzadásai jellemzik. Ha az állatnak sikerül, ezt a váladékát kiküszöbölni, akkor újra egészséges lesz. Gyakoribb eset azonban az, hogy az ámbra a vb élcsatornában darabosan, rendesen 60—200 centiméternyire a végbélnyílástól eldugaszolja az emésztőutakat és az állat ebbe természetesen belepusztul. « Az ámbra nyerése.. A cethalászoknak nem közömbös, hogy megállapítsák, vájjon az elejtettállat tartalmaz-e ámbrát ? A halászok a célét a hajó oldalához úsztatják és hosszúnyelű, éles, ásószerű szerszámmal szürküljük. Ha így kemény rétegre akadnak, valószínű az ámbra jelenléte. Az ámbrát ilyenkor haladéktalanul ki is szedik az állat testéből. Kereskedelme. — Fajai. Az előbb láttuk, mi módon nyerik az ámbrát az élő állat vadászata alkalmával, de nem csak a fenti módon lehet ámbrához jutni. Az ámbrát Afrika, Dél- Amerika, Kelet-India és Nyugat-India partvidékein, esetleg a tenger vizében úszva is lelik. Fél kilós, 10 kilós, sőt néha 90 kg. súlyú darabokban kerül forgalomba Amerikából, Jamátkából, Japánból, Madagaszkárból és Jáva szigetéről. Kereskedelmének főhelye: Boston. Az értékes szürke ámbra mellett a kereskedelemben néha találhatunk, fekete, nehéz, kisebb értékű ámbrát is. Az áru minősége attól függ, hogy élő állat választotta-e ki testéből vagy cet hullájából szedték-e ki? Befolyásolja az áru értékét az állat kora, tápláléka, életkörülményei, tengerének éghajlata is. Az olyan ámbra, amit az állat kiválasztott, a tenger vize esetleg évekig úsztat, a napfény halványít, a legértékesebb minőségnek számít . Az ámbra tulajdonságai. A szürke, sárgás vagy fekete, sajátos illatú ámbratömbök keresztmetszete koncentrikus, lerakódásos rétegzéseket mutat. Ezeknek arétegeknek színe a gyenge sárgástól a feketéig változhat. A tömböket tintahalnak porcrészei szövik át. Ezekkel a tintahalakkal táplálkozott a cet és ez jellemző is lehet ámbra jelenlétére. A porcrészek papagájcsőr-szerűek, vékonyak, sötétbarnák. Az áru fizikai és vegyi értékeiről csak kevés adatunk van. Fajsúlyú: 0.90—0.92 lehet, olvadáspontja pedig 60° C. Ennél a hőfoknál azonban még mindig csak kenőcsszerű és csak jóval magasabb hőtökön lesz olajszerűen önthető. Az ámbra alkatrészei: Pontos vegyi összetétele ismeretlen. Szesszel kivonható belőle az ambrain. Ennek képlete: C23 H 10 O. Az ambrain kristályos, fehér tömeg. Olvadáspontja 82—86 ° G. Vízben nem oldható, de a legtöbb szerves oldószerben oldódik. Bruff és Hammersten szerint az ámbra, a koleszterinhez hasonló vegyületet, magas szénaromú egyvegyértékű alkoholt tartalmaz. Ennek képlete: C26 Hu OH+ 11,0. Az ámbra hamutartalma nagyon csekély. Jelen vannak még illóolajok és aromás savak nyomai is. Az ámbra illatanyagát még nem állapították meg. Vizsgálata. Vizsgálata történhetik mikroszkopikus úton. Esetleg teljesen gyakorlati módon, amikor is a szakértő a szag, az anyag állaga, belső rétegezése után ítéli meg az áru értékét. A valódi ámbrát felismerhetjük a tintahalnak említett porcogói alapján, amely porcogok az ámbra egész tömegét átjárják és amely porcogok vékonyak. Rendszerint 0.04—0.01 mm. vékonyságnak, átlátszó éknek és sávosak. A valódi ámbra hamutartalma és elszappanosodása is csekély. Hamisítása. — Pótlása. Hamisítására használják a faggyút, benzoegyantát, tömjént, viaszt, stb. amelyeket valódi ámbrával illatosítanak, esetleg ezt a hamisítási módot amólusznál is alkalmazzák. Forgalomba hoznak ámbra helyett, különösen Kínából, más, a vizen úszkáló és kihalászott tömböket. Ezek azonban növényi eredetűek és a porcrészek helyén mohatartalmúak. Lehet bennük levél és ikéreganyag is. Olvadáspontjuk 100—420° C és valószínűleg az Arctocarpus elastica Revnw. tejnedvével azonosak. Az 11. n. mesterséges ámbrák leggyakrabban bizonyos illatos drogok kivonatainak hegyei, ilyenek : mósusz, pézsma, tölgymoha, peru- és tolubalzsam, szirax, fahéjsaveszter stb. Nyers, átírató illatuk alapján könnyen megkülönböztetjük ezeket a valódi ámbrától. Mesterséges ámbrának minősítik még a nitrodibrombutyl — m —kresolmetilétert, amelynek olvadáspontja 100° C. . Az ámbra alkalmazása. Régente az ámbrát, amely különösen az arabok fejlett gyógyászata és illatiszarkészítése révén lett tekintélyes és közismert anyag, tinktúra alakjában alkalmazták. Felhasználták görcsök elleni csillapítószerül és gyakran alkalmazták hisztériás megbetegedéseknél. Most a homeopátiában nyer alkalmazást. Minket azonban mindeneskelőtt az érdekel, hogy 5 96-os szeszes kivonat alakjában, az illatszeriparban alkalmazzák illatszer-elegyek és más készítmények rögzítésére,azaz fixálására. A MÓSUSZ. (MOSCHUS.) A mósuszt az illatszenparban nagyon régen ismerik és mint nyersanyagot alkalmazzák. Egyike a legrégebben ismert anyagoknak. Először valószínűleg az arabok hozták át Európába. Már a X. században említi ezt a drogot Avicenna, különféle betegségek gyógyszereként. Származása: A mósusz az emlősökhöz tartozó mósuszbaknak (Bizambock: Moschus mosphiferus L. — Mammalia.) tojásszerű zacskójában található váladéka. Az állat Kína északi tartományaiban, magas hegyvidékeken, azonkívül Dél-Kína hegyes határainál, Tibetben, Nepálban, Kasmírban, Asszánban, valamint Szibériában a Bajkál tóig terjedő vidéken él és őzszerű emlős. A móluszzacskó a hasbőr alatt, a nemző szervekhez közel fekszik és kb. 4—7 cm. hosszú, 3—4.5 cm. széles és 1.5—2 cm. magas. Drogista Szemle