Az Épitési Ipar, 1883 (7. évfolyam, 1/314-52/365. szám)
1883-06-03 / 22. (335.) szám
MŰSZAKI HETILAP Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. A M.Mérn.és Ép-Egyl. tagjainak Félévre . ... 4 frt. Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre. . 2 frt. Egyes szám ára 25 kr. 22—335. szám. Vasárnap, június 3. I ll-ik ÉVFOLYAM. 1883. BUDAPEST Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi út 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: Ámon József, genkleKároly, gukovics gyula, czigler győző, Devecis Belvecchio gerenc, götzer gipót, ganda József, geszti (Adolf, ganz és gársa, gauszmannAlajos, gieronymi (Károly, gofhauser Lajos, gallina Mór, Kauser János, gélét (Napóleon, gund )Endre, Langenfeld grigyes, geebnet gajos, gukse-gábry Sára Mechwart ,Andris, Neuschloss (Emil, Neuschlosz Ö dön ésMarcell, Ney géla, (Pártos gyula, gucher József, Schlick Béla, Steindl Imre, golnay gajos, Weber Antal, Ybl Miklós, gellerin glátyis. gártosgyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő:Niey Béla. Tartalom : Az állandó országház pályatervei. (Rajzmelléklettel.) — Az átalános német egészség- és mentőügyi kiállítás. — Az építkező kedv Párisban. — Vegyesek. Magy. Mérnök- és Építész-Egylet — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. Az állandó országház pályatervei. IV. (Rajzmelléklettel.) Fődispositiójában sikerült, compendiosus elrendezést mutat Fellner műve, a megvásárolt „Mariamur pro rege nostro“ jeligés terv, mely szintén a parti telket veszi igénybe oly módon, hogy míg az épület zöme a felső kőparton áll, középső része áthidalja az alsó rakpartot s a Duna partvonaláig nyúlik. A kivont négy kocsimegálló helyett csak három terveztetett t. i. kettő a rendes, és egy közös az ünnepélyes alkalmakra, mindannyi a felső rakparton. Az előbbiekből egy-egy tágas és díszes előcsarnokba jutunk, honnan széles, egyenes karú lépcsők vezetnek az üléstermek előtt elhelyezett széles előcsarnokokba. Az előcsarnokokból szemközt az üléstermekbe, jobbra és balra pedig az azokat körítő folyosókba juthatni. Az ünnepélyes kocsimegállóból egy szintén elég díszes előcsarnokba, s innen a két karral kiinduló, de egy nyugvó helyre vezető, aránylag keskeny díszlépcsőn fölhaladva a közös csarnokba érünk. A közös csarnok két oldalán vannak az üléstermek, vele szemben a kiszögelésben a delegációterem és miniszteri helyiségek. A gyalogbejárók nem látszanak a jogos igényeknek megfelelni, amennyiben csak a kocsimegállók keresztezésével lehet hozzájuk jutni; nem hagyható szó nélkül továbbá az az ellentét sem, mely a rendes használatú és ünnepélyes alkalmakra szánt lépcsők fölcserélt kiképzésében nyilatkozik. A programm kívánta helyiségek úgy tetszik megvannak, de megjegyzendő, hogy a két emeletsorban elhelyezett osztálytermek nem felelnek meg azon kívánalomnak, hogy egymással közvetetlen kapcsolatba legyenek hozhatók. Leglényegesebb hibája a tervnek mindenesetre az, hogy az üléstermet és a közös csarnokot szétválasztó folyosók szinte teljesen sötétek, amin pedig alig lehetne egykönnyen segíteni, mert ez az alaprajz fődispositiójának természetes eredménye. Hibának mondható továbbá, hogy a gyorsírók és hírlaptudósítók egymástól két emeletsor által elválasztva még az épület ellenkező szárnyaiba is helyeztettek. Az előcsarnokokból nyíló ruhatárak terjedelme alig elégséges, s a levéltárnak a 2. emeleten — tehát közvetetlenül a padlás alatt — történt elhelyezése ellen tűzbiztonsági szempontból lehet kifogást emelni. — A renaissance arányokban tartott és román műformákkal díszített épület perspectivicus hatását a Dunáról szerfölött hátrányosan befolyásolja a kiugró középső rész, mely távlatban a homlokzat nagy részét elfödi. Az épület testéből nem elég szervesen kinyúló sokszögű kupola, s az alkalmazott karcsú saroktornyok nem eredményeztek kedvező silhouettet. Szerencsés dispositiót tűntet elő belső beosztásában a megvásárolt tervek másodika is: „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ (Szerzője Förster Emil lovag) s talán nem mondunk sokat, ha állítjuk, hogy az üléstermek, ruhatárak és csarnokok s az utóbbiakhoz vezető lépcsők célszerű elrendezésében versenytársai között első helyen áll. Itt is, épúgy mint az előbbi terven a négy kocsimegálló helyett csak hármat találunk, valamennyit a városi oldalon egymás mellé tervezve. A homlokzat közepére helyezett ünnepélyes megállótól egy előcsarnokon át jutunk a szépen kiképezett lépcsőházba, honnan a díszlépcsőn fölmenve vagy a két oldalt elhelyezett ruhatárakba, vagy ha utunkat egyenes irányban tovább folytatjuk, egy folyosó keresztezése után a közös csarnokba érünk. A csarnok négy fülkeszerű toldalékkal bővített négyzetes alakot mutat, s belőle jobbra-balra egy-egy ajtón az üléstermek előtt levő tágas (9 mtr. széles) előcsarnokokba, az átellenben elhelyezett ajtón át pedig a dunai traktusban fekvő étkező terembe, s ebből a tőle jobbra-balra eső olvasó, társalgó stb. termekbe juthatunk. Nem volna előnyös, ha a közös csarnok — úgy a mint terveztetett — csak négy, nem is nagy nyílás által hozatnék közvetetlenül környezetével kapcsolatba. A díszlépcsőház két oldalán egy-egy kocsimegállónak tervezett, üveggel födött udvarból indulnak föl a rendes alkalmakra szánt lépcsők, melyekről — épen úgy mint azt már a díszlépcsőnél említettük — vagy a ruhatárakba, vagy egyenesen az üléstermek előtti foyerekbe lehet eljutni. Az épület félkör alakú két végén kocsimegállók vannak a