Épitő Ipar, 1895 (19. évfolyam, 1/939-52/990. szám)

1895-06-26 / 26. (964.) szám

243 A­mikor ily hatalmas költséggel ily nagy mű­ van keletkezőben, melynek a közügy beláthatatlan hasznát veszi, valóban kár, hogy annyi oldalról, mintegy mesterségesen szaporítják az akadályokat és nehézségeket, melyek pedig több helyen önmaguktól is támadnak, így a Külső Váci­­út teljesen rendezetlen volta már a közúti közlekedés szem­pontjából is kritikán aluli, és ez a körülmény nehezíti majd az újpesti vonalnak villamos üzemre való berendezését. Meg nem oldott kérdések a Magyar kir. áll. vasutakkal való kereszteződések, melyek még sok vitára fognak anya­got nyújtani. Alkalmilag erre a fontos kérdésre, a lóvasutak átalakításának kérdésére még visszatérünk.­­y Az épülő fővámtéri hídnál. (1995. június 20.) Zsigmondy Béla és Gaertner Jenő társ­­vállalkozók, kortársaink, kik a fővámtéri híd alapozó munkálatait teljesítik, meghívták a Magyar Mérnök­­é­s Építész-Egylet tagjait, hogy ezt a munkájukat megszemléljék. Czigler Győző egyesületi elnök és F­á­b­i­á­n János egyesületi igazgató vezetése alatt mint­egy 150 mérnök és építész gyűlt össze a pesti hídfő körül, honnan a kitűzött időben a budai oldalra, a lebontott Sárosfürdő előtt épülő hídfőhöz hajóztunk át. Itt Czekeliusz Aurél miniszteri oszt.-tanácsos, Szántó Albert, Nagy Virgil főmérnökök és Ney Ferenc, Gruber Antal, Gállik István, Beke József mérnökök, mint a művezetőség tagjai, testü­letileg fogadták az egyesületet. Ezután Szántó kartársunk szakszerű magyarázatai kíséretében végigszemléltük a nagy érdekes­ségei munkálatokat. Ismeretes, hogy a fővám téri híd három nyílású, egyszeres rácsozású, konzolos híd, melynek két szélső nyílása egyenként 78­­10 m., a középső nyílása 175'00 m., úgy hogy a híd teljes hossza a két hídfő között mérve 331'20 m. A hídfők kettős pillérekből állanak, melyeket egy boltozat fog együvé. A dunai pillérek 28'00 m. hosszúak és 7'50 m. szélesek, úgy, hogy alapterületük 210 m 2. A budai hídfő már teljesen készen van, míg az ottani dunai pillért most falazzák. A budai hídfő, a Duna 0 pontja alatt 3'50 m. mélységig van a dolomit sziklára lealapozva, mely egészen a Dunába benyúlik. A dunai pillért itt már 5'65 m. mélységig süllyesztették le, de véglegesen 10’00 m. vagy esetleg 11­00 m. mélységig fogják lealapozni, a szerint, a­mint a dolomitszikla erre alkalmasnak mutatkozik. A hídfőket és a pilléreket pneu­matikus módon, sűrített levegő segítségével alapozzák a kellő mélységre, azután pedig kitűnő minőségű faragott újlaki mészkőből felfalazzák és neuhauseni gránittal be­burkolják. A sűrített levegővel való alapozás módját az „Építő Ipar“ 1894. évi október hó 17-iki számában ismertettük részletesen, a­mikor az Esztergomi d­una hí­d munká­latait mutattuk be olvasóinknak. Az eljárás itt is ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy a kesszon koszorúja itt körül van betonozva, miáltal a behorpadása elő sem fordulhat, és hogy itt „p a t­e­r­­nősz tér“ segítségével emelik ki a kesszonban, a pillér helyéről kiásott kavicsot és követ, a­míg ezt rendesen vödörrel szokták végezni. A budai oldalon, a parton, egy 8 lóerejű gőzgép sűríti és nyomja a csövekbe a levegőt, a­honnan a kesszonba jut. A munkában levő dunai pillér kesszonján három lég­kamra van fölállítva, hogy a munka minél gyorsabban és szebben haladhasson. A kesszonban átlag 20 ember dolgo­zik, csákányozza és robbantja a dolomitsziklát hat óra hosszat, később más 20 munkás váltja föl őket. Ugyancsak a budai parton levő gépházban egy nyolc l­óerejű dinamógép 75 amper és 120 vo 11 feszült­ségű áramot szolgáltat, melylyel 8 ívlámpát és 50 izzó­lámpát világítanak. A kesszonban is izzólámpákat alkal­maznak. A teljesen kész budai hídfőn ott látjuk a tervezett Gellérthegyi vízmedencékhez majdan betorkoló vízvezetéki csövek számára körülfalazott fél­körű üregeket, továbbá -f- 16'00 m­. magasságban a híd vasszerkezetének alá­támasztó helyét és -f- 14­00 m. magasságban a hídpálya színét, mely a mostani átszűrnél 7 méterrel van magasabban, mert itt a felső parti út­­)- 7­00 m. magasságú a D­u­n­a 0 pontja fölött, a­mi a környék rendezésénél hatalmas feltöltő munkák okozója lesz. Mialatt a budai oldal dunai pillérét szorgalmasan falazzák, szomszédságában a pesti oldalon, a dunai pillér helye fölött ott függ már 26 db, csavarható kapcsán a tökéletesen összeszegecselt vashosszon, várva, hogy le­­bocsássák. A pesti hídfő is közeledik befejezéséhez, úgy hogy dacára a sokféle nehézségnek és elemi természeti aka­dálynak, minő, a késői jégzajlás, magas vízállás stb. A munkálatokat dicséretes gyorsasággal és tökéletességgel végezik. Mind­ez az alapozó munkálat mintegy 600.000 írtba fog kerülni, a­mi — tekintve a különösen szép munkát és pontos végrehajtást — igen olcsónak mondható. A vasszerkezetet nem fogják lekötni, hanem a híd­főknél föllépő 400 t negatív reakciót 600 t ellensúlylyal kötik el, olyképpen, hogy egyenként 4—5 méter mázsa súlyú, téglalakú nyersvas darabokat fognak a főtartók utolsó keretében — melyet szekrényalakúan fognak kiképezni szabályosan berakni. A középső nyílást mintegy 100 m. hosszban szabadon fogják fölszerelni, hogy a hajózás meg ne szakadjon, míg az oldalnyílások vasszerkeze­­tének fölszerelésekor állványokat használnak. A budai oldalon levő dunai pillér még ez év augusz­tus első hetében készül el, a pesti oldalon levő dunai pillér munkálatait pedig október hó 1-éig kell befejezni. A hídépítés összes munkálatait, melyek mintegy 2.700.000 frtba kerülnek, 1896. szept. 30-ig kell befejezni, hogy a próbaterheléseket még a kiállítás esztendejében októberben meg lehessen tartani. Így azután ezt a hidat az ezredéves ünnepségek keretében a forgalomnak még a kiállítás befejezése előtt lehet majd átadni. Befejezve körútunkat e híd egyes részletei között, őszinte örömmel láttuk a lelkiismeretes munka eredményeit. A kiránduló társaság ezután a pesti oldalon a dunai pillér felfüggesztett kesszony­a körüli állványok alatt terí­tett asztalhoz ült barátságos, rögtönzött uszonnához és ez alkalommal számos üdvözlő toaszt hangzott el mindazokra, kiknek e nagy mű megalkotásában részük van. Az országos Iparegyesület közgyűlése. Az országos Iparegyesület vasárnap június hó 23-án tartotta 29-ik rendes közgyűlését a Lipót­ utcai Újvárosház közgyűlési termében, a­hol már évek óta szokta megtartani. A tagok nagy számmal jelentek meg, s mivel másfél évtized óta először történt, hogy nem az iparegyesület elnöke, gr. Zichy Jenő nyitotta meg, hanem távol­létében Falk Zsi­gmond alelnök, a közgyűlés legelőször is azt határozta el, hogy telegráfi úton üdvözli elnökét. A M­u dro n y S­o­m­a igazgató évi jelentésből kiemelen­­dőnek tartjuk a következőket:

Next