Épitő Ipar, 1913 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-07 / 49. szám

1013. december 7 építő­ipar (49.sz.) Szélességük 8 /re, magasságuk 13'e /re. A közbenső csatorna­részek szélessége 27 /re. A zsilipek mentén mindkét oldalon vasúti vágányok vannak. Egy-egy hajót mind a négy kamarán ugyanaz az elektromos lokomotív vontatja keresz­tül. Egy pár hajó 84 perc alatt halad a négy zsilipen át. A zsilipek teljesítő képessége napi 15 órai üzemmel éven­­kint 1 ,7 millióm tonna, 24 órai üzemmel 2-s millióm t. A forgalom növekedésével minden kamara mellé még egy másik építhető és ezek segítségével évenkint 5's millióm t lesz átúsztatható. A kamarák falai betonból épültek, kera­­mittal vannak burkolva és vasbetoncölöpökre alapozva. A négy kamara építő költsége 401 millióm márka. A Rajna-Weser-csatorna teljes kiépítésére való tekin­tettel Emden városnál a tengeri kikötő kibővítésére 21.000.000 márkát irányoztak elő. Itt a tengerbe való torkolásnál nagy kamarazsilipet létesítettek, melynek hossza 260 m, szélessége 40 /re, magassága 13 /re. A vas tolókapuk 706 m szélesek 42 /re, hosszúak. A kamara meg­töltésére két körülfutó, 12 /res keresztmetszetű csatorna szolgál. Be volt mutatva ezenkívül modellekben a Rügen szige­tén Sassuitz város és a svéd partok között közlekedő gőzkomp, amelylyel egyszerre 18 vasúti kocsit szállíta­nak, azután a nagy kotrógépek, amelyekkel a homokos tengerpartot mélyítik, továbbá a homokos német tenger­partok befásítása. A német Düne­kin a tengerből ki­vetett futóhomokot a szél, akárcsak a Saharán, 30—60 rez magas halmokba is összehordja. Ezeknek a befásítását a porosz kormány nagy erélylyel folytatja. A homokot elő­ször rőzsefonásokkal kötik meg és fenyőfákkal, leginkább fekete (szurkos) fenyővel ültetik be, amely a jövő század­ban a legkitűnőbb épületfaanyagot fogja szolgáltatni. Az Elbán téren állandó jégtörő szolgálat van berendezve, külön e célra készült hajókkal. Igen szépek és tanulságosak voltak a tengerparti vilá­gító tornyok és tengeri hajók jelzőkészülékeinek modelljei. Ezek között az Amrumbank nevű világító, jelző és mentő hajó modellje a vízi haranggal. A vízi jelzőharang ködös időben már sokszor tett hasznos szolgálatot és megaka­dályozta a hajók összeütközését. (Folyt. köv.) Bodányi Ödön: A bostoni parkszövetség. Amerika a tröstök világa; ezek rendelkeznek ott a természet minden kincsével, a föld összes termékeivel s ezek elégítik ki mindazokat a közszükségleteket, amelyek sorsát a városok kezeiből kiragadni nem tudják. Talán már csak a víz és a föld azok a javak, melyek fölött a köz még szabadon rendelkezhetik. Hogy azután az amerikai város­­politika a maga nagyszerűségében és nagyarányúságában mutatja be, mit képes alkotni a rendelkezése alatt álló területeken, ez köztudomású dolog s az európai kontinensen követendő például szolgál. Itt vannak mindjárt a mi igényeinkhez szervezgetéseinkhez képest egyenesen óriás arányú nyilvános parkok, kertek s egyéb hasonló kiképzései a szabadon álló közterületeknek. A legkisebb városban éppen úgy, mint a nagy központokban mindenütt zöld szín, fű, fa, virág s gyepágyak szakítják meg a szürke háztömböket, bőséges fű, levegő és víz teszi elviselhetővé, sőt kellemessé a városi polgárság életét. Az amerikai városok óriás kiterjedésű parkok fölött rendelkeznek. Ez a jelenség több okra vezethető vissza. A befásított, beültetett terü­letek a legrégibb formájukban inkább csak azt a célt szolgálták, hogy természetes keretjét adják a közkutaknak, medencéknek s egyéb víz­szolgáltatási berendezéseknek. Ehhez a szükséglethez nemsokára hatal­mas lendítőkerékként járult a nép fanatikus sport- és játékszeretete. Amerikában nem ismerik az átalános katonakötelezettséget, amelynek talán egyedül van az a jó hatása a lakosságra, hogy a test edzéséhez hozzá­járul. Az amerikai nép ilyen módon fokozatosan reá van utalva arra, hogy idegeit és izmait sportolás és játék útján erősítse. Úgy is osztja hát be ott mindenki az idejét, hogy bőven jusson belőle a test edzésére. Szombaton déli 12 órakor vége van mindenütt az üzleti életnek s a pihenés óráit mindenki arra használja fel, hogy testét a következő hét kemény munkájához megerősítse, a lankadást tagjaiból kiverje. A parkok fejlesztésének különös irányt s egyszersmind erősebb tempót adott a fejlődés folyamán az automobilsport, amely egyszersmind a lovaglási szenvedélynek erős versenytársa s elnyomója is lett. Azelőtt a néhány km hosszúságú parki utak elegendők voltak arra, hogy a lovasok s a kocsikázók azokon kedvükre kimutathatták magukat, az automobil már sokkal hosszabb útvonalat kíván úgy sportcélokra, mint sétakocsizásra. Amerikában igen sok az automobil s mondhatni, a jó ízlésnek jele az, ha valakinek saját autója van. Sokkal olcsóbbak is ott a kocsik, s kevesebb költséggel is jár a fenntartásuk. Érthető tehát, hogy ez a nagy autóföllendülés erősen befolyásolta az újabb parkok elhelyezését s átalában kialakulását. Tehát gondoskodni kellett olyan vonalakról, ahol az autók a városból a közlekedés akadályozása nélkül kijussanak, a főbb forgalmi utakat és pontokat el ne áraszszák. Sokkal hosszabbra is kellett az utakat szabni, mint eddig s fokozott mérték­ben kellett az utak kellemességéről, változatosságáról, kilátó pontok­ról stb. gondoskodni. De másképpen is kell az utakat építeni, ha azokon autók járnak s másképpen, ha csak a rendes kocsiforgalmat kell elbírniok. Az utakat az automobilok számára még sokkal erőseb­ben kell portalanítani, hogy a járó­kelő közönség ne legyen kénytelen a nyomukban támadó porfelhőket elszenvedni. Amerika nagyvárosai közül főleg New­ York, Chicago, Washington és Bostonban látunk e tekintetben óriás haladást. Boston egyenesen az első abban, hogy a fent vázolt modern igényeknek megfelelően jó­formán teljesen átalakította a város és környéke parkhálózatának tér­képét. Bostonnak tudvalévően nagy külterülete, számos külvárosa van, amelyek révén a környező helységekkel érintkezik. Ez az érintkezés szükségszerűen arra vezetett, hogy a közterületek befásítása tekinteté­ben ezekkel előbb egyöntetűen igyekezett eljárni; utóbb 1892-ben 39 községgel parkszövetséget alakított, melynek az volt a feladata, hogy egy hatalmas parkrendszernek útjait egyengesse s állami támogatással megvalósítsa. A szövetség, mint azt az 1911. év jelentésében olvashat­juk, oly területeket szerzett meg, amelyek különösen alkalmasak voltak arra, hogy parkszerűleg kiképeztessenek s mint ilyenek, a test fölfris­sítésére pihenő és sétahelyekül szolgáljanak a szövetség lakói számára. Az egyes községekben vagy községek mellett alakított parkokat gyönyörű utakkal kapcsolták össze, amely utak elkészítésekor természetesen nem­csak a gyaloglók, hanem a lovaglók, sportolók és automobilsportot űzők igényeire is tekintettel voltak. Gyönyörű erdei részleteket, tavakat, kisebb völgyeket, folyópartokat szereztek meg ilyen módon, sőt a tengerpartot sem hagyták ki számításukból, hogy a lakosság szükség­leteit ez irányban is kielégítsék. Igénybe vettek azután olyan folyókat, amelyek a tenger­­apály- és dagály közelébe estek, ezeket közel a ten­gerbe szakadásuk helyéhez gátakkal duzzasztották s így nemcsak a földet tették termékenyebbé, hanem a keletkezett tavakon csónakspor­tot fejlesztettek, a téli hónapokban pedig gyönyörű korcsolyapályákkal szolgálnak a közönségnek. Ha szemügyre veszszük a szövetség 1908-as térképét, önkéntelenül is feltűnik nagyságával a Blue Hille Reservation (erdőség), mely Randolph, Canton, Braintree és Quincy külvárosok lakosságának szolgál kellemes üdülő­helyéül, a Middlesex Fells Reser­vation, amelyet Melrose, Malden, Langus, Winchester, Fellsway és Medford közönsége vehet igénybe s egyebek. A szövetségnek összesen mintegy 11.000 acres , 4400 hektár terület áll a rendelkezésére. A meg­munkálás költségei évente egy millióm dollárnál is többre rúgnak. 1911-ig felhasználtak: I. a Metropolitan­ Park kölcsönére 38's millióm márkát, II. az 1894—1908. évek munkálataira 21­7 millióm márkát, III. a Wantesket­­strand megszerzésére 2­9­ millióm márkát, IV. a Charles River medence céljaira 18­5 millióm márkát, összesen 81 ,86 millióm márkát. Ilyen hatalmas méretekben halad a bostoni parkszövetség munkája. A területeket igyekeznek olcsón megszerezni, mielőtt ott építkezés indulna. A területek parkszerű kiképzéséhez később szoktak hozzáfogni, a megszerzés idején azok még elhagyott s jobbára műveletlen területek, vagy fel nem használt erdőségek. A költségeket úgy teremtik elő, hogy meghatározott időszakokra kivetik a szövetségben levő községekre; a kivetés percentje aszerint alakul, minő előnyei származtak a létesített parkokból az egyes közsé­geknek. A percent megállapításakor természetesen a községnek a parktól való távolsága s az azzal való összeköttetés (pl. parkszerű út) minemű­­sége képezik főleg a számítás alapját. A szövetség tervezete különbséget tesz parkszerűen kiképezett utak és egyéb parkszerű létesítmények között. Ezekhez sorakoznak a folyók és a tengerpart szabályozásának munkálatai. A parkszerű létesítmények költségét úgy osztják föl, hogy a terhek 537

Next