Erdőgazdaság, 1951 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1951-01-05 / 1. szám
oka. S ha a közvetlen okokat vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ezek a gazdaságok nem tartották kötelezőnek, törvénynek a maguk számára a tervet, ezért nem is gondoskodtak arról, hogy a terv teljesítésének feltételeit időben biztosítsák. Nem toboroztak időben munkásokat és csodálkoztak azon, hogy az ipar, elszívja a falu dolgozóit. Nem szervezték meg a dolgozók munkáját az ij munkaszervezetben és meglepetéssel vették észre, hogy a termelékenység nem emelkedik. Nem törődtek megfelelően a munkások anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésével, és felháborodtak, hogy azok a munkások nem lelkesedtek a munkáért. Bebizonyosodott, hogy az új, fa szocializmus építését, hazánk megerősítését célzó feladatokat a régi módon, a letűnt úri világ módszereivel megoldani nem lehet. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ezek után egyetlen feladatunk marad és az abból áll, hogy az 1950-ben lemaradt gazdaságoknak megadjuk azt a segítséget, amellyel 1951-ben lemaradásukat behozzák. Ez is feladatunk, de nem az egyetlen és nem is a legnagyobb. A jövő esztendőben legnagyobb feladatunnk az kell legyen, hogy az erdőgazdaság általános lemaradását a népgazdaság többi szektorai mögött csökkentsük úgy, hogy 1952-re megszüntessük azt. Miben jelentkezik az erdőgazdaság általános politikai és technikai lemaradottsága! Mindenekfölött abban, hogy az erdőgazdaság kádereinek egy része munkáját különlegesnek, nem a népgazdaság egyik szektora részének, de attól különállónak tekinti. Ez megmutatkozik a tudományos és oktató munkánál, amely még nem tart lépést a feladatokkal. Ez megmutatkozik az új munkaszervezet bevezetésénél, amely sokhelyütt a fenti okok miatt és embereken akadt meg. Ez meg mutakozik a kezdeményezés, a régi elleni harc hiányában, amely egyes területeket tesipedésre kényszerít. Ez megmutatkozik abban, hogy technikailag elmaradt az erdőgazdaság. Nemhogy a legnehezebb munkák gépesítve lennének, de még a kéziszerszámok sincsenek kellően kialakítva. Erdőgazdaságunk általános elmaradottsága felszámolásának útja a gépesítés, a szerfakihozatal emelése és az erdőgazdaságok jövedelmezőségének biztosítása. Mindhárom feladat megvalósítható, de mindhárom feladat szívós, közvetkezetes munka, harc kérdése. A gépesítés, a döntés, közelítés, rakodás, vetés, ültetés nehéz és sok munkaerőt kívánó műveleteit egyszerűsíti, megoldja az egyre nehezebbé váló munkaerő biztosításának kérdését, emeli a munka termelékenységét, üzemmé változtatja a gazdaságot. A szerfakihozatal emelése ötéves tervünk végrehajtását gyorsítja meg azzal, hogy a behozott szerfa egyrésze helyett gépeket hozatunk be és a kitermelt famennyiséget a legjobban használhatjuk ki. A Szovjetunióban, a Lett Köztársaságban már évekkel ezelőtt 77% szériát hoztak ki és ott a tűzifa melléktermék. Az erdőgazdaságok jövedelmezősége egész népgazdaságunkat gazdagítja, népünk életszínvonalát és erdőgazdaságunk dolgozóinak keresetét emeli. Erdőgazdaságunk 1951. évi üzemi részletterve mindezeket a feladatokat tartalmazza. A terv, amelynek elkészítésében a dolgozók széles rétegei vettek részt, nem laza, de feszített terv. Azért feszített a terv, mert feladataink nagyok és elmaradottságunkat mielőbb be kell hoznunk. 1950-ben az utolsó évnegyed lendületes munkája biztosította azokat az eredményeket, amelyik alapján az 1951. évi terv teljesítésében és túlteljesítésében bízhatunk. Ehhez azonban nemcsak az utolsó évnegyed, de az egész esztendő jól megszervezett, előrelátó és lendületes munkájára van szükség. Arra hogy a vezetők felelősségük tudatában olyannak tekintsék a tervet, amely törvény, amelyet teljesíteni feladatuk és amelyet csak túlteljesíteni lehet. Arra van szükség, hogy a vezetők az Erdőközpontban, az egyesüléseknél, az erdőgazdaságoknál, az üzemegységeknél, a brigádoknál megteremtsék a terv végrehajtásának feltételeit, S ezt ne évi átlagban tegyék, de úgy, hogy hétről-hétre, hónapról-hónapra teljesíthető és túlteljesíthető legyen a terv. Arra van szükség, hogy a vezetők teremtsék meg 1951-re a terv teljesítéséért folyó harcnak, a munkaversenynek előfeltételeit is. Arra van szükség, hogy a dolgozók készségét az eredmények növelésére erdészeink és mérnökeink segítsék a maguk tudásával, de ne csak általában, hanem szinte vágásterületenként, csemetekertenként. 1951-ben a megkezdett úton tovább akarunk haladni. Az elért eredmények megszilárdításán túl, tovább is akarjuk azokat fejleszteni. Követendő példakép áll előttünk , a nagy Szovjetunió erdészete. A Párt irányítása, Rákosi elvtárs bölcs útmutatása és a DÉFOSZ segítsége — a magunk jól szervezett munkája a biztosítéka annak, hogy az 1951. évi terv teljesítése elé bizalommal tekinthessünk. "