A Fakereskedelem, 1917 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-03 / 1. szám
A felsőmagyarországi fakereskedelemről. A háború kitörésekor nem a legrózsásabb viszonyok uralkodtak a felsőmagyarországi fapiacon. A fűrészek raktárai zsúfoltak voltak. Ennek oka egyrészt a szükséglet hiánya, másrészt az úgynevezett túlprodukció volt. Az 1912. évben történt óriási széldöntések folytán a fűrészek soron kívüli famennyiségeket voltak kénytelenek fokozott üzemmel feldolgozni. A fürésztulajdonosok minden rendelkezésükre álló eszközökkel eladásokat eszközöltek s aki betekintést nyer 19У'99 о detailista levéltárába, könnyen meggyőződést szerezhet arról, hogy milyen agyafúrt módon élveztek a detailisták engedményeket, nehogy a termelők nyíltan kényszerüljenek az előírt kartellárak be nem tartására. Ismerünk egy esetet, amelyben eladó és vevő között egy vagyonrakomány fűrészanyag vételénél egy irányú megállapodás jött létre, miszerint vevő az árut megérkezésekor minőségileg kifogásolja és eladó köteles ezen a címen a számla értékéből 160 korona engedményt leírni. A háború kezdetén a hadvezetőségnek barakképítési, sáncépítési, láda és egyéb célokra óriási famennyiségekre volt szüksége. Ezen szükséglet akkora méreteket öltött, hogy minden felsőmagyarországi termelő kivehette a szállításokból a maga részét. Egyes termelők maguk is vállalták a barakkok felállítását. A többiek a hadvezetőség vállalkozóitól kaptak megrendeléseket. A háború kitörése előtt már-már tartani kellett az emlékezetes 1907-ik esztendő megismétlődésétől. Ezen lidércnyomástól megszabadította a termelőket a mindjárt a háború legelején beállott nagy hadiszükséglet. A háború folyamán ezen szükséglet állandó volt. A termelők urai voltak a helyzetnek s ezen minőségükben az árakat több ízben saját belátásuk szerint emelték. A piac még alig ocsúdott fel az egyik áremelés okozta rémületből, máris ujóbbi áremelést kellett tududomásul vennie. A detailisták, akik a háború folyamán csupán a legszükségesebbet vásárolták, nehezen, de mégis — kénytelen-kelletlen — beletörődtek a mindig magasabb és magasabb árakba. A háború utáni idő perspektívájának kontúrjai még nagyon homályosan láthatók. Valószínű, hogy az első évben, amíg az ország munkához lát, az üzleti élet nem lesz valami túlságosan mozgalmas. Ha majd az emberek a hosszú háború izgalmait kipihenték és pihent erővel, pihent idegekkel megkezdik a béke áldásos munkáját, lassan-lassan a kereskedelem is viszszakerül régi medrébe. A felsőmagyarországi fatermelők között az erdőkincstár mostani eladási rendszere mellett azok járnak majd a legjobban, akik egyúttal fűrésztulajdonosok is. A csoportonként eladásra kerülő kincstári gömbfamennyiségek, amelyek egyenként sokszor alig 100 köbmétert tesznek ki, de 1000 köbméternél ritkán nagyobbak, érthető okokból azok által lesznek leginkább megvehetők. Ezen feltevésünket egyébként a közelmúlt kincstári árlejtéseinek eredménye is igazolja. Minden jel arra vall, hogy a háború befejeztével érvényben leendő árak békeidőben is tartani fogják magukat egy ideig. Ezen egyrészt a tóárak mai horibilis volta nyújt a jövőre nézve remélhető garanciát. A háború előtt elnyert hosszúlejáratú erdőüzletek legnagyobbrészt — ezek között egy igen nagy közbirtoksági erdőüzlet — a háború folyamán lejártak. A még le nem járt, háború előtt elnyert erdőüzletek 1917 és 1918-években szintén lejárnak s minthogy utóbbiak csak jelentéktelen kontingensét képezik a felsőmagyarországi fakereskedelemnek, azon körülmény, hogy ezek tulajdonosai olcsó gömbfa felett rendelkeznek, nem lesz kihatással az árakra. A háború utáni hitelviszonyokat illetőleg az a véleményünk, hogy a régi közmondás: .Más idők más emberek fog a kereskedők szeme előtt lebegni. A termelők a háború alatt vevői legnagyobb részével nem tartott fenn összekötetést s igy nem állott módjában ellenőrizni, hogy egyike-másika bonitás tekinteteiben előnyére vagy hátrányára változott-e. Ne gondolja senki, hogy a mai háborús fizetési feltételeket békeidőben általánosítani lehet majd. A mostani világháború minden tekintetben páratlanul áll a világtörténelem lapjain; feldúlta, megbénította az öt világrész iparát és kereskedelmét, azonban nem dönhetett meg közgazdasági világtanokat. Hitel nélkül nincsen sem ipar, sem kereskedelem. Ez olyan sarkalatos tétel, amely vitát nem tűr. Ezen kérdés fontossága a háború befejeztével valószínűleg arra fogja indítani az érdekelt szakköröket, hogy efölött közös tanácskozásokat folytassanak egy egyöntetű eljárás következése érdekében. 01Д40ШУ1 ISSI Budapest, jl91T.'január I.__________________/ VII. évfolyam A Fakereskedelemi FAKERESKEDELMI, FAIPARI ÉS ERDŐGAZDASÁGI HETILAP Az összes fakereskedők, fatermelők, fürészgyárak, faárugyárosok, famegmunkáló gyárak, gépgitárok és erdőgazdaságok szaklap}* ELŐFIZETÉSI D I U Egész évre’belföldre Á . . . Д ›32,2-- - - - ---- * !\[ it. Fél évre belföldre /. Egész évre külföldre ,,A Fél évre külföldre . . . •' ii it fi tó— Felelős szerkesztő és kiadó : DEUTSCH GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Visegrádi utca 4, Telefon 167-76. Eredeti cikkek utánnyomása csak a forrás megnevezése mellett engedélyeztetik. Megjelenik hetenként minden szerdán. f / I D E T É S JjHÍ: elorrás szerint kedvezményesen számitó/ Tri * lazafias kitelni dadikilcsint jipti!