Fémiparosok Lapja, 1923. augusztus-december (1. évfolyam, 1-4. szám)
1923-08-10 / 1. szám
4. oldal* FEMIPIlROSOK LAPJfl 1923 augusztus 10 A rézműves iparról. Irta: Weymann Ervin mérnök. Régente, midőn a vörösrézlemezeket még nem hengerelés útján állították elő, a rézműves ipar alig volt számbavehető, leginkább csak üstöket és dísztárgyakat készített. Ma azonban nincsen háztartás, nincs gyár, gép vagy készülék, hol, illetve amelynél a rézműves iparnak terméke nem volna képviselve. Pótolhatatlanságáról legjobb tanúságot tett a háború, mikor minden vörösréz és fémtárgyat be kellett szolgáltatnunk. Sok háziasszony még ma is fájdalommal gondol vissza néhai büszkeségére, t. i. konyhapolcain díszelgő, szépen fénylő vörösréz főző és sütő edényeire. A rézműves készítmények hiányát legjobban érezték a mezőgazdaságban és vegyi iparban. Volt ugyan pótanyag (surrogatum), a pálinkafőzőket, vegyészeti készülékeket vasból is készítették, sőt azokat belül ónozták vagy galvanizálták, de minden ilyen helyettesítés csak silány utóképzés maradt, mert e készülékek élettartama rövid volt és az azokban előállított termékek nem feleltek meg a legelemibb követelményeknek. Mindenki igyekszik kovácsolt vasból készült mosóüstjétől megszabadulni, mert attól a fehérnemű soha elvert, tüntethető rozsdafoltokat kap. A vasból készült, belül horganyozott fürdőkályhák, melyeket a háború vége felé kezdtek gyártani, ma már mind tönkrementek. A vas pálinkafőző készülékek sokszor alig egy pár hónapig voltak csak üzemben, mert a főzendő cefrében lévő csekély savtartalom máris tönkretette őket, de a bennük előállított pálinka is sötét színű és vasszú lett. Így tehát bebizonyosodott, hogy a rézműves gyártmányait nem lehet kiszorítani s bár a surrogatum gyártása talán első látszatra olcsóbb, de a valóságban drágább és az ily készülékekben előállított termékek sok esetben hasznavehetetlenek. Ha még tekintetbe vesszük, hogy a vörösrézből készült tárgyaknak mindig megmarad egy bizonyos magas értéke, amely a tárgyak hosszú évi használata után is még számottevő, sőt a mai viszonyok mellett a beszerzési árat többszörösen felülmúlja, úgy kitűnik, hogy a vörösrézből készült cikkek beszerzése jól befektetett tőke. Hazánkban a rézműves ipar — a többi iparághoz viszonyítva — aránylag magas színvonalon áll, miután nincsen más iparággal összevegyítve, mint ahogy ezt egyes szomszéd államokban észlelhetjük, ahol különösen a bádogos ipar is él és kisajátította e szakmát. Köztudomású ugyanis, hogy a bádogos ipar a lemezek egymással való összeillesztésére csak kétféle módszert használ, u. m. a pakcolást és a lágy forrasztást. Az ily módon előállított tárgyak nem mindenkor felelnek meg az elérni szándékolt célnak és főleg a vegyi iparban, ahol magas nyomással, savakkal és gyúlékony anyagokkal dolgoznak, sokszor veszélyesek. A rézműves az ilyen tárgyakat kemény forrasszal összeforrasztja, keménnyé kalapálja, ami ugyan drágább előállítási módszer, de az előállított tárgyak ellenállók és biztosak. Az erősebb és nagyobb formájú lemezekből készült tárgyakat a rézműves szegecseli és ónnal beégeti, miután az ilyen cikkeknél a kemény forrasztás rendkívül drága s az alig alkalmazható. Sajnos, hazánk megcsonkítása óta a rézműves ipar számtalan bajnak és nehéz küzdelemnek van kitéve, elsősorban a nyers és félgyártmányú anyagok költséges beszerzése okoz nagy gondot az iparosnak, ki nemcsak a hengerművek horribilis anyagárait köteles megfizetni, de még azok konkurenciáját is kénytelen eltűrni, mert az utóbbi időben nem arra törekszenek, hogy a háború előtt a külföldről beszerezhetett vörösrézsalak rendszeres előállítását szorgalmaznák, hanem még a kisipar kezében volt cikkek gyártásával is foglalkoznak. A vörösréz lemez és csőanyag minősége sem felel már meg a háború előtti minőségnek, mert az újbóli feldolgozásra kerülő ócskarézben lévő, csekély mennyiségben előforduló idegen anyagok rideggé és szilánkossá teszik azt, miáltal a megmunkálás sokkal nehezebb, az anyag ellenállása és szívóssága pedig csökken. Ebből következik, hogy a készülékek falvastagságainak kiszámításánál a megengedett feszültséget is kb. 20o/o-kal alább kell szállítani, pld. egy 600 mm átmérejű vörösréz golyónál, mely 4 atm. belső nyomásra vétetik igénybe, a megengedhető feszültséget kb.1 300 kg. per cm helyett 250-re kell redukálni, úgy hogy 30V4 -ma 2.1 mm-re veendő, 2V250 "ma ^ 5 mm_re veendő, amelyet azelőtt nyugodtan 2 mm erős falból készíthettek. Természetes, hogy a készülékek előállítási költsége ezáltal csak emelkedik. Mindezeken kívül még nagyon sok ok volna panaszra, mikor pld. egyes gyárak saját javító műhelyükben egész készülékeket újonnan gyártanak, azt hivén, így olcsóbban tudják azokat, előállítani, pedig ha alapos utókalkulációt végeznének és a régiót se felejtenék el beleszámítani, mindjárt rájönnének, hogy az ilynemű gyártás sokkal költségesebb, de nem oly tökéletes és megbízható. Jó volna ha az illetékes állami közegek az ily javító műhelyekre is kiterjesztenék figyelmüket, mert azok iparengedély és felelősség nélkül gyártanak. Sajnos, hazánkban az ipar még nem részesül kellő védelemben, de kiváltképpen a rézműipar, hol az iparos kénytelen mindennek gyártását válogatás nélkül elvállalni, csakhogy munkához jusson. A mezőgazdasági iparban, mely iparunk legerősebb támasza, a pálinkafőző készülékek típusai oly sokfélék, mint az egyes típusok űrtartalma is, úgy hogy a rézműves soha sem maradhat egy cikknél, nem készülhet elő a holt szezonban és munkásait nem foglalkoztathatja állandóan. Az ipart csak úgy lehet fejleszteni és tökéletesíteni, ha a gyártó nem kénytelen folyton új szerkezetű készülékeket előállítani, melyek előállításánál spekulálnia és próbálkoznia kell, hanem ha az ipar egyöntetű, lehetőleg tömegcikkeket tud gyártani. Állandó cikkek rendszeres előállításával megszerzi a kellő gyakorlatot, mesterségét bizonyos tökélyre viszi és ami fő, olcsó és versenyképes lesz. Horváth és Vágó VI., Király utca 108. / Telefon: 138-90 és 170-90 Vízvezetéki fürdőszoba cikkek, mindennemű csövek, fayence és öntöttvas berendezési tárgyak, kádak, klozettek és mosdók. m