Festék Ujság, 1936 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-31 / 1. szám

_______________Festék in­sái._______________ Egy petróleumgyár terrorisztikus eljárása — Levél a szerkesztőhöz. — Panaszom van! A legutóbbi napokban a Magyar Petróleumipar Rt. kép­viselőjénél rendeltem egy hordó petróleumot. (Készpénzért.) Másnap megjelenik nálam a gyár kocsija és 2 darab üres hordót kér, amivel állítólag tartozom. A válasz a következő volt: kérem megmondani, mikor nem adtam csere­hordót és ha jár, úgy azt azonnal vissza­adom. Másnap a gyár irodája felhív telefonon, hogy miért nem adtam ki a kocsisnak a két üres hordót? Megint azt válaszoltam: tekintve, hogy más gyártól is kapok petróleumot, a hordók könnyen el lehetnek cserélve; kérem megmondani, hogy mikor nem adtam vissza csere­hordót? Ha jogos a követelés, azonnal teljesítem. Az az úr, aki felhívott, sokáig váratott a telefonnál. Nyilván a dátumot kereste, de úgy látszik, nem találta. Egyszere csak a következőket mondja nekem: ismerje el azonnal a két üres vashordó-tartozását, különben nem szál­lítom a holnapra rendelt petróleumot. Válasz: „Köszönöm, nem reflektálok a petróleumára ’ — és letettem a telefonkagylót. Pont. Nincs tovább! — De nekem még van egy-két meg­jegyzésem ennek a cezáromániába esett gyárnak az eljárásá­hoz, mert ez nem az első ilyen eset a szóbanforgó gyárnál. Élénk emlékezetében van még minden kartársamnak, hogy ez volt az egyetlen gyár, amely nem volt hajlandó sok száz kereskedőnek azt a kívánságát honorálni, hogy a pet­róleumon a rezsi­költségen kívül literenként még 1—2 fillér hasznot is hagyjon. Ez a gyár, amely a kereskedők nehéz munkája révén nagy hasznot vág zsebre, ez a gyár az egyet­len, mely a többi petróleumgyárakkal ellentétben minden jogos kívánságunk elől elzárkózik. Mi mindenkor igyekeztünk a gyárakkal békésen együtt­működni. Azonban a fent említett eljárás minden ellenérzé­sünket kihívhatja. Elvégre mégsem tűrhető szó nélkül, hogy egy gyár vevőivel szemben megengedjen magának ilyen han­got! Végül megjegyzem, hogy a fenti eset nem elszigetelt jelenség.­­ Hogy a Ma­gyar Petróleumipar Rt. fentebb kifogásolt eljárása nem­ csak egyetlen egy esetre vonatkozik, hanem következetesen alkalmazott rendszer, azt a számtalan beérkező pa­nasz igazolja. Nem tudjuk, mi bátorítja fel a Magyar Pet­róleumipar R­t.-ot ilyen nagyfokú üzleti merev­ségre,­­ de a cég e szívélytelen eljárása ellen a kis­kereskedelem meg fogja találni a védekezés leghatá­sosabb módját. Egységes zárórát! Aki pápább akar lenni a pápánál. Nem akarok üres szalmát csépelni, hiszen ebben a kérdésben már a Kamara is megkérdezte az érde­kelt szakmák képviseleteit, de épen az ott elhangzott különböző vélemények indokolják jelen soraimat. Lehet, hogy egy festékes úr csak azért volt az egységes záróra ellen, mert a másik mellette foglalt állást. Érthetetlen ugyanis, hogy antiszociális szem­pontokra hivatkozzék egy önálló kereskedő, amikor arról van szó, hogy a jobbról-balról mellette álló fű­szeresek a megélhetését veszélyeztetik. Ha van al­kalmazottja e kartársamnak és nem tudja másként kárpótolni a heti öt óra munkaidő-meghosszabbítá­­sért, bezárhat akár délelőtt is. Nekünk azonban igenis szükségünk van a hat órakor munkájukból felszabaduló munkástömegekre s arra az egy-egy darab szappan, cipőkrém, stb. eladására, ami azért jutott eddig a fűszeresnek, mert mire a vevő vásá­rolhatott volna, a festékes bezárt. Nem egy festék­­üzletből elutasított vevő megy naponta a fűszereshez, ahol meg is kapja a kért árut, mert már a festék­kereskedő nem volt hajlandó kiszolgálni, a záróra túllépése miatti büntetéstől félve. Persze a vevő ilyen­kor a festékkereskedőre neheztel, mert „nem akarta kiszolgálni”. Épen elég nehéz a törvényes konkurenciával felvenni a versenyt. Hiszen ha valamelyik festék­­üzletről látják, hogy meg tud élni, az összes környező pék-, tej-, tojás- és egyéb élelmiszerüzletek szatócs­ipart váltanak és egy-kettőre „háztartásicikk-keres­­kedők” lesznek. Tudok üzletet, mely egy év előtt még „pék-fiók” volt s ma a cukrászsütemény mellett ammóniákszódát, faszenet és minden egyéb háztar­tási cikket tart. Fémtisztitója, kékitője van, de­­ spi­rituszt, petróleumot tartson csak a festékes, elvégre az a szaküzlet. A Kereskedelmi és Iparkamara igen helyesen a szabadkereskedelem álláspontjára helyezkedve nem talál megszorítani valót a szatócsiparral szemben. De kérdezem, szükséges egyáltalán Budapesten „szatócs”-engedélyt kiadni, mikor minden szakmának annyi szaküzlete van? Az ipartörvény kimondja, hogy mindazon iparcikkeket nem tarthatja a sza­tócs, amiket helyben iparos készít. Tehát olyan köz­ségekben, ahol köteles, kalapos, cipész, stb. van, eze­ket a cikkeket az illető iparoson kívül csakis szaküzlet tarthatja. A pesti festék- és háztar­­tásicikk-kereskedőt viszont nem védi senki sem.. Ebbe a szakmába belekontárkodhatnak a házalók és a szö­­vetségutcai „engros” kereskedők egyaránt. Az ilyen nagykereskedőknél (és tiszteletreméltó kivétel alig van) egytizenketted tucatokat megkaphat bárki, ki­vált, ha azt mondja, hogy házaló, majdnem olyan áron, mint a személyzetet, üzletbért, adót fizető kereskedő. Ne fájjon tehát a munkaidő-meghosszabbítása senkinek se és ha mindenáron hadakozni akar tisz­teletreméltó kartársam, hadakozzék a fentebb emlí­tett anomáliák megszüntetéséért és ha ezt sikerül elérnie, még mindig lesz a festékesszakmának sok olyan káros terhe, ami miatt érdemes felszólalni. Weiszmann György: Saturnus parkettpaszta új alapárai: 1/1-es dobozonként P 3.— 1/2-es dobozonként P 1.76 L4-es dobozonként P 1.—

Next