Festék Ujság, 1936 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-31 / 1. szám
_______________Festék insái._______________ Egy petróleumgyár terrorisztikus eljárása — Levél a szerkesztőhöz. — Panaszom van! A legutóbbi napokban a Magyar Petróleumipar Rt. képviselőjénél rendeltem egy hordó petróleumot. (Készpénzért.) Másnap megjelenik nálam a gyár kocsija és 2 darab üres hordót kér, amivel állítólag tartozom. A válasz a következő volt: kérem megmondani, mikor nem adtam cserehordót és ha jár, úgy azt azonnal visszaadom. Másnap a gyár irodája felhív telefonon, hogy miért nem adtam ki a kocsisnak a két üres hordót? Megint azt válaszoltam: tekintve, hogy más gyártól is kapok petróleumot, a hordók könnyen el lehetnek cserélve; kérem megmondani, hogy mikor nem adtam vissza cserehordót? Ha jogos a követelés, azonnal teljesítem. Az az úr, aki felhívott, sokáig váratott a telefonnál. Nyilván a dátumot kereste, de úgy látszik, nem találta. Egyszere csak a következőket mondja nekem: ismerje el azonnal a két üres vashordó-tartozását, különben nem szállítom a holnapra rendelt petróleumot. Válasz: „Köszönöm, nem reflektálok a petróleumára ’ — és letettem a telefonkagylót. Pont. Nincs tovább! — De nekem még van egy-két megjegyzésem ennek a cezáromániába esett gyárnak az eljárásához, mert ez nem az első ilyen eset a szóbanforgó gyárnál. Élénk emlékezetében van még minden kartársamnak, hogy ez volt az egyetlen gyár, amely nem volt hajlandó sok száz kereskedőnek azt a kívánságát honorálni, hogy a petróleumon a rezsiköltségen kívül literenként még 1—2 fillér hasznot is hagyjon. Ez a gyár, amely a kereskedők nehéz munkája révén nagy hasznot vág zsebre, ez a gyár az egyetlen, mely a többi petróleumgyárakkal ellentétben minden jogos kívánságunk elől elzárkózik. Mi mindenkor igyekeztünk a gyárakkal békésen együttműködni. Azonban a fent említett eljárás minden ellenérzésünket kihívhatja. Elvégre mégsem tűrhető szó nélkül, hogy egy gyár vevőivel szemben megengedjen magának ilyen hangot! Végül megjegyzem, hogy a fenti eset nem elszigetelt jelenség. Hogy a Magyar Petróleumipar Rt. fentebb kifogásolt eljárása nem csak egyetlen egy esetre vonatkozik, hanem következetesen alkalmazott rendszer, azt a számtalan beérkező panasz igazolja. Nem tudjuk, mi bátorítja fel a Magyar Petróleumipar Rt.-ot ilyen nagyfokú üzleti merevségre, de a cég e szívélytelen eljárása ellen a kiskereskedelem meg fogja találni a védekezés leghatásosabb módját. Egységes zárórát! Aki pápább akar lenni a pápánál. Nem akarok üres szalmát csépelni, hiszen ebben a kérdésben már a Kamara is megkérdezte az érdekelt szakmák képviseleteit, de épen az ott elhangzott különböző vélemények indokolják jelen soraimat. Lehet, hogy egy festékes úr csak azért volt az egységes záróra ellen, mert a másik mellette foglalt állást. Érthetetlen ugyanis, hogy antiszociális szempontokra hivatkozzék egy önálló kereskedő, amikor arról van szó, hogy a jobbról-balról mellette álló fűszeresek a megélhetését veszélyeztetik. Ha van alkalmazottja e kartársamnak és nem tudja másként kárpótolni a heti öt óra munkaidő-meghosszabbításért, bezárhat akár délelőtt is. Nekünk azonban igenis szükségünk van a hat órakor munkájukból felszabaduló munkástömegekre s arra az egy-egy darab szappan, cipőkrém, stb. eladására, ami azért jutott eddig a fűszeresnek, mert mire a vevő vásárolhatott volna, a festékes bezárt. Nem egy festéküzletből elutasított vevő megy naponta a fűszereshez, ahol meg is kapja a kért árut, mert már a festékkereskedő nem volt hajlandó kiszolgálni, a záróra túllépése miatti büntetéstől félve. Persze a vevő ilyenkor a festékkereskedőre neheztel, mert „nem akarta kiszolgálni”. Épen elég nehéz a törvényes konkurenciával felvenni a versenyt. Hiszen ha valamelyik festéküzletről látják, hogy meg tud élni, az összes környező pék-, tej-, tojás- és egyéb élelmiszerüzletek szatócsipart váltanak és egy-kettőre „háztartásicikk-kereskedők” lesznek. Tudok üzletet, mely egy év előtt még „pék-fiók” volt s ma a cukrászsütemény mellett ammóniákszódát, faszenet és minden egyéb háztartási cikket tart. Fémtisztitója, kékitője van, de spirituszt, petróleumot tartson csak a festékes, elvégre az a szaküzlet. A Kereskedelmi és Iparkamara igen helyesen a szabadkereskedelem álláspontjára helyezkedve nem talál megszorítani valót a szatócsiparral szemben. De kérdezem, szükséges egyáltalán Budapesten „szatócs”-engedélyt kiadni, mikor minden szakmának annyi szaküzlete van? Az ipartörvény kimondja, hogy mindazon iparcikkeket nem tarthatja a szatócs, amiket helyben iparos készít. Tehát olyan községekben, ahol köteles, kalapos, cipész, stb. van, ezeket a cikkeket az illető iparoson kívül csakis szaküzlet tarthatja. A pesti festék- és háztartásicikk-kereskedőt viszont nem védi senki sem.. Ebbe a szakmába belekontárkodhatnak a házalók és a szövetségutcai „engros” kereskedők egyaránt. Az ilyen nagykereskedőknél (és tiszteletreméltó kivétel alig van) egytizenketted tucatokat megkaphat bárki, kivált, ha azt mondja, hogy házaló, majdnem olyan áron, mint a személyzetet, üzletbért, adót fizető kereskedő. Ne fájjon tehát a munkaidő-meghosszabbítása senkinek se és ha mindenáron hadakozni akar tiszteletreméltó kartársam, hadakozzék a fentebb említett anomáliák megszüntetéséért és ha ezt sikerül elérnie, még mindig lesz a festékesszakmának sok olyan káros terhe, ami miatt érdemes felszólalni. Weiszmann György: Saturnus parkettpaszta új alapárai: 1/1-es dobozonként P 3.— 1/2-es dobozonként P 1.76 L4-es dobozonként P 1.—