Honi Ipar, 1903 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1903-01-01 / 1. szám

4 Irányeszmék, írta: Protovin Géza. 1. A magyar iparpolitikának törekvéseit álta­lában két irányzat jellemzi. Egyik a nyers­termelés feldolgozását tűzi ki legközvetlenebb czéljául, a másik a tömegszükséglet alapjára helyezkedik. Az első legszorosabb kapcsola­tot keres a mezőgazdasággal, míg emez jelesül a fennálló szükséglet kielégítését tartja szem előtt. Persze itt nem közm­ű­­­szerűi foglalkozásokról van szó, hanem az előállításnak versenyképes gyáripari formá­járól, a­mely a belföldi fogyasztást a kül­­verseny ellen megvédvén, egyszersmind arra is képes, hogy magának kevésbbé haladt államok piac­ain más nemzetek áruival szemben kelendőséget biztosítson. A­hol az iparfejlődés természetes útját évszázadokon át haladta meg, ez egyaránt fontos nagyipari csoportok fejlődése a viszo­nyok erejéből származó sorrendben akkér ment végbe, hogy először az őstermeléssel szorosan összefüggő iparok versenyképes formái honosodtak meg. Csak azután jöttek a többi iparok, a mindennapi tömegszük­séglet egyéb tárgyai, a­melyek anyagát ré- Honi ipar magánfogyasztás elnyerése végett. A dolog persze nehezen megy, mivel szabóink a ma­gyar árut igen kevéssé ismerik, nem is beszélve a magyar közönségről, mely ma­gyar posztót úgyszólva alig látott. Ebből magyarázható, hogy a vevő, aki elvétve magyar posztóból készült ruhát kér, azt a választ kapja, hogy a magyar posztó nem jó és amennyiben feltétlenül ragaszkodik a magyar anyaghoz, azt hallja, hogy magyar posztó nincs raktáron, így a magyar posz­tót követelő vevőknek azt az özönviz előtti módszert kell követni, hogy a zsolnai, brassói vagy gácsi gyárból meghozatják az anyagot és feldolgozás végett odaadják a szabóknak, így tesznek hazafias uraink közül többen, a többi között — mint múltkor véletlenül láttam — esetet Herzog Péter is. Ennek a lehetetlen állapotnak véget kell vetni. Ha van viselhető jó magyar posztó, ezt a ma­gyar közönségen látni is kell. És minthogy a gyárak részéről most már hajlandóság mutatkozik a magánfogyasztás ellátására, a helyzet kulcsa most már a közönség kezé­ben van. A magyar úriközönség követeljen a szabóktól magyar anyagból készült ruhát ragaszkodjék ehhez a feltételhez és ne adjon, hitelt az olyan állításnak, hogy a magyar anyag rossz. Az államilag segélyezett szegedi nyak­kendőgyár most hozta forgalomba gyártmá­nyait, melyek még az elkényeztetett divathős kritikáját is kiállják. Ez indít bennünket arra, hogy a nyakkendőről néhány szót szóljunk. A­mily kicsi a divatczikk, annyi pénzt visz ki a külföldre. Tudomásunk szerint most már négy hazai gyár van, mely nyakkendőt ké­szít : a budapesti Brust D. ezég, a komá­romi gyár és a szegedi gyár, melyek fino­mabb és a budapesti Klein és Faragó ezég, mely egyszerűbb árut állít elő. A közönség tehát, még a legkényesebb ízlésű­ is, magyar nyakkendőt kérhet a divatárukereskedőtől. Ha e kérés mellett feltétlenül kitart, ha továbbá a gyáraink csak saját vignetta alatt és honi jelzéssel hozzák forgalomba az árut és ezzel elejét veszik a visszaélésnek, meg­szűnik az a szégyenletes állapot, hogy nyak­kendőkért százezrek vándoroljanak a kül­földre. Referens: Körkemenczék szabadalmazott szárító és előmelegítő berendezéssel, tégla- és cserépgyártási gépek legjobb szerkezetben. Téglagyárak, cserépgyárak, czement-, mész- és gypsgyárak, szintúgy magnezitgyárak, szénbriquettgyárak teljes felépítését, berendezését és üzembehelyezését elvállalja O­EDEON és KONT műszaki iroda, Lipót­ körút 13. szám. Legelső referencziák. ■ Legrégibb hazai vállalat e szakmában Prospektusok bérmentve és díjmentesen.

Next