Az Illatszerész, 1933 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-01 / 1. szám
az nmmmi 1. szám BENZIT SZAPPAN * a fehérneműt kíméli A kozmetikai ipar 1932. évéből Wesely Imre, aki vegyészmérnök, a Sávoly Illatszer- és Pipereszappangyárai Rt. igazgatója. Általános az a reménység, hogy az 1932. év folyamán érte el a gazdasági válság legmélyebb pontját és 1933 már a gazdasági fellendülés jegyében indul. Ebben a reménységünkben fájdalmasan kell csalódnunk. Dacára, hogy a kultúra feltartózhatatlan haladása a testi kultúra fejlődésének s mind szélesebb rétegekben való elterjedésének is egészen természetes úttörője volna, a pipere- és kozmetikai cikkek fogyasztásának várható fellendülése elmaradt. És ha az okokat keressük, abban az óriási aránytalanságban kell azokat megtalálnunk, amely a mezőgazdasági termékek árai és az iparcikkek ára között áll fenn s amíg az egyensúly ezen a téren helyre nem állott, addig normális gazdasági állapotokat még várnunk sem lehet, mert fogyasztóink vásárlóképessége minimális. Ipari termelésünk drága. Amikor ezt megállapítom, nem kívánok foglalkozni a súlyos közterhekkel, amelyek többé-kevésbé nyomasztó mértékben másutt is megvannak. Arra akarok különösképpen rávilágítani, hogy az egész világon Magyarország pipereszappan- és kozmetikai ipara dolgozik a legdrágább nyersanyagokkal. Túlmenne a lap keretein, ha részletekbe menő képét akarnám a helyzetnek megrajzolni, csak két fontos nyersanyagot ragadok ki: a faggyút és a stearint. A faggyú Ausztriában középárban 90 schillingbe, tehát mintegy 72 pengőbe kerül, itthon pedig 95 pengő az ára. A stearin ára Ausztriában cirka 135 schilling, ami 109 pengőnek felel meg, Magyarországon ellenben a stearinért 190 pengőt kell fizetnünk. S amikor erre rámutattam, nem hagyhatom hangsúlyozás nélkül azt sem, hogy az osztrák faggyúterméket az innen költségesen exportált szarvasmarha szolgáltatja, a stearin pedig a vámmentesen behozott csontzsírból készül, a faggyú importját azonban 10 aranykoronás, a stearin importját pedig 52 aranykoronás vám terheli és ezenkívül az egyéb költségek, amelyek a vámolással járnak. Hiába dolgozunk tehát olcsóbb munkabérekkel, végeredményben jóval drágábban termelünk, mint szomszédaink. A helyzet tragikumához tartozik, hogy illetékes köreink — informátoraik jóvoltából — abban a hitben élnek, hogy mindez a mezőgazdaság érdekében, az olajgyártás, illetve az olajmagtermelés megsegítése végett van így. Olajmagtermelő gazdáink tudnának azonban legeklatánsabban megfelelni arra, hogy a való helyzet mennyire cáfol rá erre az indokolásra. A sok közül csak ezt a két nyersanyagfajtát ragadtam ki, de ahogy egy vízcsepp, amikor a fénysugár ráesik, sokszor az egész környezet képét tükrözi vissza, úgy illusztrálja ez a két eset is a visszásságok, bajok egész komplexumát és igen sajnálatos, hogy a legutóbbi kereskedelmi szerződések tárgyalásai során, amikor a magyar szarvasmarha exportjának érdekében nagy erőfeszítések történtek, a mi iparunkat állítólag szintén védelmező érdekképviselet részéről egy szó sem esett arról, hogy a fagygrut, amire jól fejlett szappaniparunknak szüksége van, vámmentesen engedjük vissza. A külföldi gyárak képviseleteinek helyzete 1932-ben Molnár Bertalan, a Ford, Mülhens és Colgate-Palmolive-Peet Go. magyarországi vezérképviselője. A külföldi illatszergyárak magyarországi képviseleteit az életbeléptetett behozatali korlátozások nehéz helyzet elé állították. Eltekintve azon külföldi illatszergyárak magyarországi képviselőitől, akik az árukat teljes egészükben elkészítve és csomagolva hozták be az országba, még azok a gyári képviselők is, kik az árukat félig kész, vagy nyersanyagok formájában importálták, ma a fennálló behozatali liláiknak folytán nagy nehézségekkel küzdenek, mert nem képesek a cikkek különleges kiszereléséhez szükséges sokféle fadjusztáló anyagot behozni és azok itteni elkészítése vagy lehetetlen, vagy pedig annyira költséges lenne, hogy az árak emelésére vezetne, miért is — a helyzet változását remélve — a cikket inkább nem hozzák forgalomba. Ezenfelül a még szabadlistán lévő nyersanyagok és félkész gyártmányok behozatala is súlyos gondokat okoz a devizaellátás szempontjából, mert ha a külföldi gyárak már bizalommal is vannak a képviselettel szemben és szállítják az anyagokat, a Nemzeti Bank a képviseletek devizaigényléseit vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak minimális arányban honorálja, ezáltal a képviselet valutatartozását növelvén, nagy rizikónak teszi ki magát, amelyet nem vállalhat. Ez a körülmény a külföldi gyárak képviseleteit az eladás terén bizonyos tartózkodásra kényszeríti, ami a kondíciókban jut kifejezésre és csak a régi személyzet megtartása és a folytonosság fenntartása serkenti, hogy üzleti tevékenységét, dacára a sok nehézségnek, folytassa. Természetesen az áruszállítás korlátozása elsősorban a magasabb engedményeket élvező nagykereskedőknél érvényesül és így a nagykereskedők kénytelenek alacsonyabb haszonkulccsal beérni. Összefoglalva az általános helyzetet, az 1932. év az utolsó évtized legrosszabb évének mondható és reméljük, hogy az új esztendő mindnyájunk részére meg fogja hozni az oly rég óhajtott általános javulást. Az 1932. évi üzleti észleletek nagykereskedői szemszögből nézve Glück Jenő nagykereskedő, a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Orsz. Egyesülete tb. elnöke. Az általános gazdasági krízis igen tekintélyes kihatással volt az egész évi üzleti forgalomra. Ez a tünet különösen kiemelkedett az idei karácsonyi vásárlások alkalmából. A teljes évi eredményt tetemesen redukálta a kiskereskedelem forgalmának és vásárlóerejének lecsökkenése ezzel szemben szinte beteges tünet, hogy úgy helyben, mint vidéken aránytalanul sok illatszertár nyílt. A túlméretezett konkurrencia eredményezi, hogy a kereskedők az előírt kicsinybeni és nagybani eladási árakat rombolják, illetve az eladási verseny ma mindenütt a legélesebb. Ezen versengés még a rossz üzleti viszonyok között sem indokolt, mert tény az, hogy a mai viszonyok között a túl nagy adókat, a társadalombiztosítási járulékok és az általános üzleti költségek emelkedését csak úgy lehet egyensúlyban tartani, ha az üzleti forgalmat ennek megfelelően fokozzuk, azonban ezt nem szabad az árak lemorzsolódása által elérni, mert így csak ismét kátyúba kerülünk, üzleti költségvetésünk felborul, és így sem magunk-