Iparegészségügy, 1914 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1914-01-01 / 1. szám

6. oldal.­ ­ IPAREGESZSEQÜE 3Y 4. cikk. A jelen egyezmény határozmányait a 16 éven aluli munkásnőkre abban az esetben kell alkal­mazni, ha ezek a határozmányok nagyobb védelmet nyújtanak nekik, mint az 1906. szeptember 26 án kelt egyezmény. 5. cikk. Ha az Európán kívül fekvő államokban, valamint a gyarmatokban, birtokokon vagy protektorá­tusokban, az éghajlati viszonyok, vagy a bennszülött nép helyzete úgy kívánja, a megszakítás nélküli éjjeli pihenőidő tartama a 11 órai minimumnál kevesebbre tehető, amellett a feltétel mellett azonban, hogy a meg­felelő pihenőidőt napközben pótolják. 6. cikk. A jelen egyezmény a ratifikáció átadá­sáról szóló jegyzőkönyv lezárását követő két év múlva lép életbe. A 14 éven felüli fiatalkorú munkások ipari éjjeli munkáját illető tilalmának életbeléptetési határidejét 1,0 évvel hosszabbítják meg : a) az üvegiparban a kemencék (olvasztó-, hűtő- és izzítókemencék) előtt dolgozó munkásokra nézve ; b) a hengerművekben és hámorokban, amelyek vasat és acélt szakadatlan tüzelés mellett munkálnak meg, azokra a munkásokra nézve, akik a kemencével közvetlen összeköttetésben álló munkákkal foglalkoznak ; mind­két esetben azonban olyan feltétel mellett, hogy az éjjeli foglalkozást olyan munkákra korlátozzák, amelyek alkalmasak arra, hogy a fiatal embereknek a hivatásukban való kiművelését elősegítsék és életükre vagy egészségükre nem járnak különös veszéllyel. II. Az iparban dolgozó munkásnőre és fiatalkorú mun­kások leghosszabb munkaidejének megállapítására vonat­kozó nemzetközi egyezmény alapelvei. 1. cikk. A korra való tekintet nélküli munkásnők és a 16 éven aluli fiatalkorú munkások ipari munká­jának tartama, az alábbi kivételek fentartása mellett, nem lehet naponként több 10 óránál. A leghosszabb munkaidő maximális 1öra órai napi munkával is állapítható meg 60 órában a hat munka­naponként. A jelen egyezmény mindazokra az ipari munká­sokra terjed ki, amelyekben 10 munkásnál és munkás­nőnél több dolgozik, semmi szín alatt sem alkalmazható olyan telepekre, ahol csak családtagok foglalkoznak. A szerződő államok mindegyikének meg kell álla­pítani az ipari vállalat fogalmát. Minden körülmények között hozzá kell venni a bányaműveket és kőbányákat, valamint a tárgyak feldolgozását és megmunkálását ; utóbbi tekintetben a határokat az ipar között egyrészt, a kereskedelem és mezőgazdaság közötti másrészt a hazai törvényhozás határozza meg. 2. cikk: A munkaidőt egy vagy több szünettel, melynek szabályozása az egyes államok törvényhozását illeti, kell megszakítani, a következő két fentartással: ha a napi munka a 6 órát nem haladja meg, nin­csen szüneti idő ; ha a munkaidő ezt a tartamot meghaladja, úgy az első 6 óra alatt, vagy közvetlenül utána legalább félórai szünetet kell tartani. 3. cikk. A leghosszabb munkaidőt a 4. cikkben jelzett fenntartások mellett, túlórákkal hosszabbítható meg: a) ha ezt az állam érdeke, vagy más közérdek föltétlenül megköveteli ; b) előre nem látott, nem periodikusan ismétlődő üzemi zavarok esetében, amelyek magasabb erőhata­lomra vezethetők vissza ; c) nyersanyagok megmunkálásánál, vagy olyan tár­gyak feldolgozásánál, amelyek gyors romlásnak vannak kitéve, ha ez ezeknél az anyagoknál különben elkerül­hetetlen veszteség elhárítása céljából szükségessé válik; d) az évszakok befolyásának alávetett iparokban (szezoniparokban); e) rendkívüli viszonyok esetében az összes iparokban. 4. cikk. A tényleges összmunkaidő, a túlórákat is beleszámítva és kivéve a hal-, főzelék- és gyümölcs­konzervgyárakat, nem lehet naponként több 12 óránál. A munkameghosszabbítás egészben évenként 140 órára rúghat. De 180 óráig terjedhet a téglagyárakban, a férfi-, női- és gyermekruha, a díszítések, disztollak és művirágok készítésénél és a hal-, főzelék- és gyümölcs­konzervgyárakban. A 16 éven aluli mindkét nembeli fiatalkorú mun­kások munkaidejének meghosszabbítását semmi szín alatt sem szabad megengedni. Ez a cikk a 3. cikk a) és b) pontjaiban jelzett esetekre nem vonatkozik. 5. cikk: A jelen egyezmény a ratifikáció átadá­sáról szóló jegyzőkönyv lezárását követő két év múlva lép életbe. Az érvénybelépés határideje kitolódik : a) két évről 7 évre azokra a gyárakra nézve, me­lyek répából készítenek nyerscukrot, a schiflihímzésre, a textilipar fonóira és szövőire nézve ; b) két évről 7 évre azokban az államokban, ame­lyekben az iparokban dolgozó korkülönbség nélküli nők és a fiatalkorúak törvényes munkaideje még 11 órát tesz, föltéve, hogy az előző cikkekben jelzett kivételek fenntartása mellett, a munkaidő naponként a 11 órát és hetenkint a 63 órát meg nem haladja. Kiállíttatott Bernben, 1913 szeptember 25-én egy példányban, melyet a svájci szövetségi levéltárban he­lyeztek el és melynek egy-egy hiteles másolatát a kon­ferenciánál képviselt államkormányok mindegyike diplo­máciai után meg fogja kapni. Az orosz cselédtörvénytervezet­ Oroszországban a cselédtartást eddig élő szerves törvény nem szabályozta, hanem vitás esetekben a rendőrhatóság, a helyi viszo­nyoknak megfelelő­­ idők folyamán kifejlődött gyakor­lat alapján, belátása szerint döntött. Most az igazságügy­miniszter és vele egyetértésben a kereskedelemügyi miniszter, ezen hiányon segítendő, egy szerves cseléd­törvénytervezetet terjesztették a törvényhozás elé, mely főbb vonásaiban a következő: A szolgálati viszony ezentúl aszerint, amint éves, vagy hónapos cselédről van szó, egy havi, illetőleg­­ heti felmondással szüntethető meg. Eddig Pétervárott pl. külön szerződéses megállapodás hijján 3 napos fel­mondás volt szokásban. Betegség esetén, ha a szolgá­lati viszony tartama egy hónapnál rövidebb 8 napon át, ha pedig ennél régebbi keletű 14 napig tartó gyógy­kezeltetésre van a cselédnek igénye, mely időre teljes bérilletménye is kijár s betegség címén levonás nem eszközölhető. Ha a cseléd szolgálat közben elhal, a temetkezési költségek a gazdát terhelik, aki ezek fejében, a cseléd hagyatékával szemben követelést nem támaszthat. Teljesen új rendelkezést képez, — amit eddig orosz bíróság soha meg nem ítélt — hogy a cseléd az általa netán okozott károkért, bérével szavatol s a gazda e cimen bérét visszatarthatja. Ily bérlevonás ellen azonban a cseléd, 6 hónapon belül panasszal fordulhat a békebiróhoz. A cselédtartó elhalálozása esetén, a cseléd 2 hétig feltétlenül köteles helyben maradni, mely időre rendes bérén felül még kialkudott bérének 50 %-ára van igénye. A­ szolgálati viszony felmondás nélkül is meg­szüntethető : 1914.

Next