Iparvédelem, 1905 (1. évfolyam, 2-3. szám)
1905-10-01 / 2. szám
IPARVEDELEM 1905. 2. sz. Az iparpártolás eszméjének terjedése. Mióta ismét kibontottuk a Kossuth Lajos és dicső kortársai által magasan lobogtatott zászlót, a melyre a honi ipar pártolása volt jelszó gyanánt fölírva s különösen mióta először szárnyaira bocsátottuk egyesületünk hivatalos közlönyét, a magyar társadalomban örvendetes változást tapasztalhatunk. Ebben a hazafiságtól duzzadó országban fölébredt a közgazdasági hazafiság. Ma még csak csírájában létezik, de a mag oly jól volt elvetve, hogy kifejlődése további buzgó munkálkodás mellett biztosra vehető. A nagyközönség kezdi már belátni azt, hogy hazánk fölvirágoztatása érdekében nem elég többé annak egyedül politikai függetlenségéért lelkesedni és küzdeni, hanem gazdasági téren is ki kell vívnunk függetlenségünket, önállóságunkat. Amennyire jelszóvá vált az önálló vámterület fogalma, ugyanoly mértékben kezd meggyökeresedni a néplélekben az a tudat, hogy az önálló gazdasági berendezkedés is csak úgy hathat áldásthozólag hazánkra, ha annak minden polgára maga is beáll a honi iparkodás támogatóinak sorába. Lassan bár, de annál biztosabban épül már a honi iparpártolás temploma, amelyhez a köveket hordani ép oly hazafias erény, mint a hazáért vérünket ontani. A mozgalom lángja belekapott már a nagyközönség összes rétegeibe és az iparpártolás eszméje megszűnt fantomnak lenni. Ma már gyakorlati eredményeket mutathatunk ki az iparpártolás rögös mezején, ma már nem kiáltó szó a pusztába a honi ipar támogatására irányuló kérelmünk és ma már föltartózhatatlanul küzdenek az iparpártolás lelkes apostolai a magyar nemzet összességének meghódításáért, aminek előbb-utóbb be kell következnie. Ez a szép remény lelkesíti azt az önzetlen, hazafias gárdát, amelyik a «Magyar Védőegyesület» zászlaja körül csoportosult,ez a szép remény ad neki kitartást és önt..it ahhoz a nagy és fárasztó munkához, amely még előtte áll és amelyet becsülettel befejezni erkölcsi kötelességének tartja. A nyarat, amit a népek milliói az egész évi fáradalmak kiheverésére és új erő gyűjtésére használják föl, a «Magyar Védőegyesület» fárad,hatatlan vezetősége szorgos munkálkodással töltötte el. Érezte a vezetőség minden egyes tagja, hogy a szervezkedés immár hosszú időt vett igénybe és hogy a nagyközönség már működésben szeretné látni az egyesületet. Ez a tudat serkentette vezetőségünket arra, hogy míg mások üdülnek, addig ő előkészítse az őszi tevékenységet és megtegye mindazt, amit a perzselő nyári nap heve megenged. A tavaszszal lefolyt második évi közgyűlés után nyomban megindította vezetőségünk hivatalos sajtóorgánumát, amely ezer és ezer példányban vitte szét az iparpártolás eszméjét szerte e hazába és amely széles néprétegek figyelmét irányította egyesületünkre. Büszkeséggel állíthatjuk, hogy az első lapszám gyakorlatias tartalmát és hazaias szellemét az egész országban méltányolták. Bizonyság erre az összes székesfővárosi napilap, a vidéki sajtó és a szakirodalom dicsérő nyilatkozata, valamint a szakkörök és a magánosok elismerő levelei. A lap megjelenése létrehozta a legtermészetesebb kapcsolatot egyesületünk és a nagyközönség közt, amennyiben lapunk egyes közleményeit számos vidéki lap átvette, a lapunkban megpendített eszméket a vidéki lapok saját egyéni fölfogásuk szerint kommentálták és végül lapunk megjelenésén fölbuzdulva, számos iparpártolásra vonatkozó közlemény érkezett szerkesztőségünkbe, nem is szólva arról a sok kérdezősködésről, amelyek , honi beszerzési források ajánlása iránt az egyesületbe érkeztek. Ez a szívélyes fogadtatás csak bátorításul szolgál arra, hogy a magunkat tűzött útirányban nyílegyenesen haladjunk előre." Az egyesület működési programmját a tavaszszal küldte meg véleményezés végett a hazai kereskedelmi és iparkamaráknak. A nyár folyamán három kamara küldte be véleményét s örömmel közölhetjük, hogy mind a három a legteljesebb megelégedését fejezte ki a kidolgozott munkaterv és a mozgalmunkat szolgáló eszközök megválasztása fölött. E három kamara: a debreczeni, a pozsonyi és a kolozsvári. Mindhárom kamara hathatós erkölcsi támogatását helyezte kilátásba. Ide iktatjuk a kolozsvári kamara átiratát, amely ekként hangzik: «A megküldött 1905. évi ügyrendet és különösen annak 10., 11., 13., és 14. §§-aiban foglalt intézkedéseket áttanílmányozva, kijelentjük, hogy azokhoz részünkről nincs szavunk. A magyar iparczikkek védelmét és forgalmazásának táma-Alkossuk meg hálunk küszöbön az önáll vámterületet!