Iparvédelem, 1914 (10. évfolyam, 1-8. szám)
1914-01-01 / 1. szám
MpmC X. évfolyam, 1914. január 1. ELLENŐRÍZVE 1963 1. szám, IPARVÉDELEM A „MAGYAR VÉDŐ EGYESÜLET“ HIVATALOS LAPJA « Boldog új év», óh mennyire sóvárog utánad a magyar nép ! Elmúlt a régi, amelyet örömmel és a jobb jövőnek reményével köszöntöttünk az elmúlt esztendő hajnalán. Bel sok reményünk foszlott szerte-széjjel, de a sok nyomorúságot, Ínséget és Istennek csapását hozta reánk a 13-as. A babonás embereknek betelt a jóslata túlon-túl is. Ami rosszat csak el tudunk gondolni, mind meghozta csőstül az elmúlt esztendő. Halhatatlanná tette magát, mert bizony olyan kegyetlen volt hozzánk, hogy fel lészen jegyezve az 1913-as esztendő a késői utódok számára is, elrettentő például. Szomszédságunkban irtó háború folyt, az emberi állat testvérvérben megfürdött, mi állig felfegyverkezve őrködtünk, nehogy a veszedelem hozzánk is eljusson. Milliókat költöttünk a béke fenntartására, itthon meg a munkanélküliek száma nőttönnőtt. Siró és éhségtől gyötört gyermekek, anyák hiába várták a kenyérkereső apát. Elment katonasorban határt őrizni, családja ezalatt koplalt. A tavasz kárpótlást ígért a sok nyomorúságért. Kicsalta a fák smaragdzöld lombozatát a levélbimbókból és a virágoknak kelyhei is megnyíltak a perzselő napsugár befogadására. Egy éjszaka elég volt arra, hogy megdermedjen a ragyogó természet. Elfagyott minden április havában, eszeveszett orkán segített a pusztító munkában, hó- és jégbundák súlya alatt recsegett-ropogott a gyümölcsfák pusztuló koronája. Mégis reménykedtünk, hisz a nyár majd kárpótol minden fájdalomért. Igen, megnyíltak az ég csatornái és hónapokon át esett nap-nap után. Elvitte az ár a termést, helyenkint a falvakat is. Ezrével tódult a földjétől, termésétől, tűzhelyétől megfosztott földmíves nép a városokba munkáért. Ugyan hol kaphattak volna, hiszen a városokban több az éhező,mint a falvakban, így kergette bűnös népét a magyarok istene a mindennapi kenyérért. Még a fekete halál is sietett zsákmányolni soraikban. Kereset sehol sem kínálkozott, a pénz kivándorolt az országból, az elviselhetetlen drágaság mindenkit szomorúvá, elcsüggedtté, fásulttá tett; az iparos, kereskedő, lateiner mind-mind keserű emlékeket jegyez fel az elmúlt évről. Mennyivel fokozná örömünket, ha ez új év meghozná az igazi boldogságot. De várjon milyen lesz? Avagy még nem merült ki szenvedésünk tárháza? Elég volt a büntetés, legyen a nép ez évben boldog. Töltsük meg szíveinket reménységgel, lássunk valahára verőfényes, boldog új esztendőt, hogy elfelejthessük a szomorú múltak emlékét is. És szeretett Olvasónk, aki a Magyar Védő Egyesületnek lobogója alatt kitartottál a szomorúság és nyomorúság napjaiban is. Téged áldjon meg többszörösen a jóságos Istenünk boldog új évvel, mert nem magadért, hanem másokért, embertársaidért, honfitársaidért, a hazai iparért tudtál lelkesedni és elszántan küzdeni. Nem akadtak árulók, gyávák, önzők és kishitűek az elmúlt esztendőben, akik elhagyták volna a Magyar Védő Egyesületet. Mi, akik a nemzetnek önzetlen napszámosai vagyunk, folytatjuk megszokott eréllyel tovább azt a munkát, amely csöndben, lárma nélkül vájja a legerősebb sziklába az utat kitűzött célunk felé. Legyen ez új esztendőben minden lelke e hazának boldog, köszöntsük az 1914. év hajnalának első fénysugarát újabb reménységgel. Hozz reánk áldást, te új esztendő, légy mindnyájunknak boldog új éve ! Csongor«, 1914. '.■■y— lloWs~%o . PALACKKUPAKOKAT Dr.^WACNER1 és* TÁRSAI BUDAPEST, IX., Tinódy-utca 3. — ‘Különlegesség: Legdíszesebb kiállítású palackkupakok finom italok számára. «— Tessék 150. számú árjegyzékünket kérni. A hazáért semmi áldozat sem sok!