Jó Egészség, 1911 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
1. szám, bokra és farpofákra is átterjedőleg a gyakori, híg székletek erős savtartalma által okozott vegyi inger következtében különböző súlyosságú bőrláb fejlődik, melyhez sokszor társul a hát és mellkas bőrének lábja is. A kólikás fájdalmak által kiváltott görcsös rugdalások következtében a csecsemők a nedves pelenkán feldörgölik sarkuk bőrét, többé-kevésbé mély, sőt néha súlyos kifekélyesedések a sarkukon tartoznak hozzá e kórkép bőrelváltozásaihoz. Az állandósuló kólikák végképp megzavarják a csecsemők közérzetét, a mosoly, a barátságos tekintet eltűnik az arczukról, nyugtalanok lesznek, nem tudnak pihenni, álom nem jön szemükre, csak félálomban szenderegnek el rövidebb időre, melyből egy-egy kólikás fájdalom, vagy legkisebb zörej már ijedten felriasztja őket. A túltáplálás által okozott emésztési zavar megakasztja a testsúly egyenletes gyarapodását, kis ingadozásokkal a súlygörbe egy szintben vesztegel, máskor nagyobb súlyemelkedések, jelentéktelenebb súlyveszteséggel váltakoznak. Megtagadtam önmagamat, hitelen lettem hangosan hirdetett elveimhez, mely szerint betegségek leírása nem laikus közönség kezébe kerülő olvasmány keretébe való. Tettem pedig ezt azzal a czélzattal, hogy némileg sejtessem azon súlyos viszonyokat, veszélyes állapotokat, melyek bekövetkezhetnek annak révén, hogy a csecsemőket rendetlenül szoptatják, hogy minden sírásukat éhségük hangos jelének véve, mindigcsak szoptatással, feltételezett éhségük kielégítésével akarják őket megnyugtatni, sírásukat elhallgattatni, így táplálják túl a csecsemőket, okozzák az által feltételezett fentebb ismertetett emésztési zavarokat többnyire olyankor, mikor éhezésben keresik a csecsemő nyugtalanságának és rossz gyarapodásának okát. Pedig a mily gyakori és tüneteiből könnyen felismerhető az emlőn szopó csecsemő túltáplálása által okozott emésztési zavar, oly aránytalanul ritka és nehezebben felismerhető az emlőn szopó csecsemő éhezése által okozott kiéhezés. Azokban az esetekben, mikor nagyon lassan halad előre a csecsemő gyarapodása, mikor nem fejlődik a bőr alatt zsírpárna, amikor ellapul a has, sőt be is horpad, mikor nagyon megfogy az ockersárgára színeződő székletétek száma (1—2), midőn feltűnően kevésszer és keveset vizelnek a csecsemők, mikor ezek sokáig tartják az emlőt a szájukban, de csak ritkán nyelnek egy-egy lassan kiszívott kortyot és bágyadtan eresztik el az emlőbimbót a szájukból, melyből tej soha sem csordul ki, arczukra soha, vagy csak ritkán kerül a jóllakottsággal járó megelégedettséget sejtető mosoly, akkor gondolni kell az éhezés lehetőségére. Az éhezésben része lehet a szoptató nő kevés tejtermelésének, illetve annak, hogy az ilyen csecsemők nem kapják meg az ő minimális szükségletüket. Erről csak rendszeres tápmérés útján lehet meggyőződni a szopott napi tejmennyiségről (gyermekmérlegen vagy 5—10 kilóig pontosan mérő 2 csészés mérlegen, vagy Fairbanks-mérlegen, a rugós szerkezetű u. n. óramérlegek nem használhatók e czélra), úgy ahogy be van pólyázva a csecsemő, minden szoptatás előtt és közvetlenül szoptatás után megmérendő 2 napon át. Csak a szoptatás után lehet meggyőződni az emlő tejtermelőképességéről (elég bőven tejelő emlőből még a kellő mennyiségű tej szoptatása után is fejésre sugárban fecskendezve ürül a tej). Az emlők alakjából, tapintásukból semmiféle következtetést levonni nem lehet. Tápmérés útján lehet csak meggyőződni arról, hogy a csecsemő éhezik-e, avagy beteg szervezete nem értékesíti a bevitt megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot. Az emlők tejtermelő képességek megállapítása után fogjuk csak tudni azt, hogy kevéstejűség oka-e az éhezésnek, avagy az erőtelen, rosszul szopás, minek általános szervezeti és helyi okai lehetnek. A kevés tejet adó emlők tejtermelő képességét legegyszerűbben úgy lehet fokozni, hogy az ilyen asszony emlőjére egy erősebben szopó nagyobb csecsemőt teszünk, azután, mikor már a gyengébben szopót megszoptatta. Ugyanezen czélra szolgálnak a különböző tejszívók. Tapasztalataim szerint is czélszerű a kevés tejet adó emlőket rendszeresen, minden szoptatás után meggyűrni (masszírozni) és azután az ezalatt termelődött tejet lefejni vagy kiszivattyúzni. Következetesen és rendszeresen hetekig folytatva, e műveleteket, úgyszólván minden kevés tejet adó emlő tejtermelését fel lehet fokozni annyira, hogy fedezni képes a csecsemő normális (minimális) szükségletét. Semmiféle táplálkozással, bizonyos ételekkel, italokkal (sör), sem gyógyszerekkel nem lehet befolyásolni a tejtermelést. Az anya kevés tejet adó emlőjén éhező csecsemőnél okvetlenül meg kell kísérteni a tejtermelés művi fokozását. A harmadik hónap végét, hacsak nem aggasztók a kiéhezés tünetei, türelemmel be kell várni és csak akkor lehet hozzáfogni a pót-, illetve vegyes tápláláshoz, melynek leghelyesebb módja, hogy minden étkezést szoptatás vezessen be és megfelelő összeállítású mesterséges póttáplálék (Va vagy 2h tej) egészítsen ki. Ha dajkának fogy el a teje, rendesen kevésbé türelmesek a szülők, pedig gyermekük érdeke, hogy ilyenkor is minden megkísértessék a tejtermelődés fokozásához. Ha ez nem sikerül, a körülmények szerint vagy dajkát kell változtatni, vagy vegyes táplálásra kell áttérni. Bőven tejelő emlőn is éhezik a csecsemők egy része. Ezek részben ideges szülők étvágytalanul, rosszul szopó gyermekei, kiknél rendesen a szoptatási szabályok be nem tartásának is része van a rosszul szopásban, úgy hogy ilyenkor egyrészt a szoptatási idők betartása, illetve kitolása, esetleg a csecsemő elhelyezése más környezetbe, rendesen segít az ilyen csecsemők táplálkozásán. Vannak olyan csecsemők, kik újszülött koruk óta vonakodnak az emlőt szájukba venni, illetve szopni. Ezeket a rendes időben türelmesen újra és újra emlőre kell tenni, előbb vagy utóbb elkezdenek rendesen szopni. Ha az ilyenek állandóan aluszékonyak, az arczuk langyos vízzel való lemosásával lehet éberségüket a szopáshoz előidézni. Éhezést idézhetnek elő a szopást megnehezítő betegségek, illetve fejlődési rendellenességek. Ezek közé JÓ EGÉSZSÉG 3. oldal.