Kazán- és Gépujság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII., Wesselényi utcza 72. Szerkesztik: PFEIFER IGNÁC és PÉTER JENŐ műegy. nyilv. rk. tanár, mérnök. Főmunkatárs: BERMANN MIKSA államvasuti főmérnök. a o a Megjelen o a □ minden hó 1-én és 16-án. —oOo— Előfizetési ára egész évre 6 korona. Színes borítékkal, jobb papíron 8 korona. TARTALOM. A badeni kazánvizsgáló egyesület jubileuma. Bennann Miksa: Aczélosztályozás a csiszoló szikra alapján. Kales Leó: Olajtüzelés alkalmazása mozdonyoknál. Szekeres Ernő: A Máv. Maffei-rendszerű motorpótló mozdonya. Haladás az edzésben. Apró közlemények. Kazán- és gőzgépüzem. Elektrotechnika. — Különfélék. — Ipari hírek. Gyakorlati esetek. Szerkesztői üzenetek. Hirdetések. A badeni kazánvizsgáló egyesület jubileuma. (Pé.) Fennállásának negyven éves fordulója alkalmából a fenti egyesület értékes tanulmánynyal lepte meg a szakköröket. Összeállította az események egymásutánjában, keletkezésének, küzdelmeinek és sikereinek történetét, amelyből kétségtelenül bő tanulmányi anyagot meríthetnek a kazánok üzemének biztonságával foglalkozó érdekeltek. Különösen megemlítendők a kontinens eme legöregebb kazánvizsgáló egyesületének fejtegetései nálunk Magyarországon, ahol a kazántelepek felülvizsgálása, ellentétben Angliával és Németország legtöbb államának kazánvizsgáló egyesületével, állami gondoskodás tárgyát képezi. Megtudjuk e történelmi leírásból, hogy mily nehézséggel járt az első években az egyesület fentartása. A kazántulajdonosok vajmi nehezen csatlakoztak az új vállalkozáshoz, és az alapítók önzetlen lelkesedése, a kazán revizor legnagyobb ügybuzgalma sem növelhették meg lényegesen a vizsgálat alá eső telepek számát. Az első két esztendő világossá tette, hogy a tulajdonosok legnagyobb része zaklatásnak veszi a személyzet és kazán időszakos megvizsgálását és állami kényszer nélkül aligha hajlandó ezért még évi járulékot is fizetni. Az egyesület áthatva fennmaradásának fontosságától, a kormányhoz fordult segítségért és a kormány haladéktalanul intézkedett, hogy a közbiztonság érdekében elengedhetetlen kazánrevíziók — amennyiben és hol azokat a fenti egyesület bármely oknál fogva nem eszközli — államközegek által hajtassanak végre. Ez hatott. A kazántulajdonosok átlátták, hogy az állami felülvizsgálás sokkal nagyobb anyagi terheket ró rájuk, mint saját egyesületük és e mellett az előbbi csupán biztonság szempontjából vizsgálja a telepeket, az utóbbi pedig tagjainak - ugyanazon biztonság mellett - egyébként is igen nagy becsű szolgálatokat teljesít. Világosan kitűnik ez az alapszabály két pontjából, amelyet itt közlünk. Az egyesület czélja kettős: 1. Időszakos vizsgálatok segélyével kiküszöbölése a kazánrobbanások lehetőségének; a technika jelen és jövő újdonságainak bevezetése a rationális gőzgép és kazánüzembe; a tüzelőanyag fogyasztásának lehető csökkentése stb. szóval: a tagoknak nyújtandó teljes biztosíték az iránt, hogy a haladó technika vívmányait a gőz előállítását és felhasználását illetőleg hasznukra fordíthatják. 2. Kölcsönös biztosítás az esetleg mégis bekövetkező, mert teljesen soha el nem hárítható, robbanások esetén. Ezen az alapon kellett Baden kazántulajdonosainak az állami és társulati felülvizsgálás között választaniuk és mi sem természetesebb, mint az, hogy most már tömegesen léptek az egyesület tagjai sorába. Ez a körülmény természetesen megakasztotta a törvényhozásnak fent kilátásba helyezett intézkedéseit és ennek tulajdonítandó viszont, hogy még ezután is akadtak kazántulajdonosok, akik a köteles kazánvizsgálatot nem eszközöltették. Az egyesület első tíz évének statisztikája ezen tény behatása alatt áll. Csupán Badenben 8 kazán és 4 gőztartóedény explóziójáról emlékeznek meg a hivatalos akták. Az edények közül egy sem állott felülvizsgálás alatt, de a kazánok közül kettő a badeni egyesület kerületéhez tartozott. A 70-es években bekövetkezik az első állami kazánbiztos kinevezése és ettől az időtől egyre szaporodó mértékben emelkedik az egyesület tagjainak száma, ugyannyira, hogy ma tulajdonképen csak az állam tulajdonát képező kazánok felülvizsgálását végzik az állam közegei. Ennek daczára semmivel sem áll mögötte Baden, biztonság szempontjából az állami felülvizsgálattal rendelkező országoknak amit egy statisztikai adattal is elég világosan bizonyítunk: az utolsó 30 évben mindössze 3 robbanás történt. A biztonság kellő kielégítése mellett azonban se szeri, se száma a technikailag hasznos intézkedéseknek, amelyeket az egyesület tagjai érdekében tett és tesz. A füstkérdés alapos tanulmányozás, a fűtők szakszerű kiképzése, a gépszemélyzet oktatása, az új telepek garanciális átvétele, a régiek felülvizsgálása az üzem gazdaságos voltának szempontjából, tervek és költségvetések felülbírálása, mindmegannyi ága az egyesület működésének, amelybe a legtökéletesebb állami administráció sem tud behatolni. Ilyen módon sikerült a gép- és kazántulajdonosokat egy hatalmas egyesületbe gyűjteni, amelynek életfeltétele, hogy fáradhatatlanul szolgálja saját tagjainak érdekét. Ezen kötelezettségének az egyesület nemcsak a kazánstatisztika adatai szerint felelt meg, hanem működésével egyik leglényegesebb faktora lett az ország iparfejlesztésének. Röviden tárgyalhattuk csak ezen idegen állam kazánvizsgáló egyesületének történetét, de ezen rövid néhány adatból is kitűnik, hogy az állami iparfelügyelettel párhuzamosan milyen hasznos tevékenységre tehetne szert minálunk is egy hasonló egyesület Az iparfelügyelők úgyis túl vannak halmozva munkával és tevékenységük annyifelé oszlik meg, hogy a puszta kazánvizsgálatoknál egyebet tőlük e téren várni teljes lehetetlenség. Ez pedig a kazántulajdonosok szempontjából és a gépipar fejlődése érdekében nem elegendő. Ehhez járul, hogy a munkásság szociális érdekeinek szemmel tartása egyre új működési ágakat nyit meg előttük és az iparfelügyelőségek számának lényeges szaporításával csak az amúgy is nehézkes adminisztrációt tennék még bonyolultabbá. Kétségtelen, hogy nálunk egy megfelelően szervezett kazán- és gépvizsgáló egyesület, melynek mérnökei az iparfelügyelők vizsgálataival egyenértékű jogosítványnyal bírnának, igen hathatós eszköze lehetne a haladásnak. Tudomásunk szerint már évekkel ezelőtt összeállott a szakemberek egy kis, lelkes csoportja, amely ezt az eszmét akkor igen közel hozta a megvalósuláshoz. A kassa-oderbergi vasút főfelügyelője Éder Róbert, páratlan buzgalommal és lelkesedéssel dolgozott e közhasznú eszme valóra váltásán; elkészült az egyesület alapszabálytervezete, megállapodtak a szervezés részleteiben és a végeredmény mégis csak az lett, hogy a terv megmaradt a tervnek.