Konzervipar, 1946 (1. évfolyam, 1. szám)
1946-12-01 / 1. szám
KONZERVIPAR I. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1946 DECEMBER 1 .4 -é i szaklapot, az ipar érdekvédelmi közlönyét, a nyomtatott betűt, a tudomány és a haladás fegyverét az oly rövid idő alatt világhírűvé fejlődött és a háború poklából, az ostrom romjaiból — az ipar minden dolgozójának összefogásával és emberfeletti közös erőfeszítésével újjáépült magyar konzervipar nem nélkülözheti. Ma otttartunk már, hogy nincsenek kihűlt gyárkéményeink és Agrárországban , Magyarországon a konzerviparnak csodálatosképpen mégis nyersanyagproblémái vannak. Ezeket a nehézségeket is leküzdjük majd. Elindítjuk lapunkat, a konzervipart, útjára bocsátjuk, töltse be hivatását. Iparunkban, csakúgy, mint a mezőgazdasági termelés terén, rengeteg a megoldásra váró feladat. Közöttünk és a nagyvilágban a konzervipar minden vonatkozásban nagy fejlődésen ment át. Ismertetjük majd az új konzervgyártási eljárásokat , mindazt, amit a felfedező tudomány és amit a gyártási eljárások terén a technikusok és a munkások újabban elértek. A magyar kutatók munkáját és a magyar konzervipar minden problémáját figyelemmel kísérjük. Tudjuk, hogy a külföldi és a belföldi igényeket is teljes mértékben kielégítő erős konzervipar olyan országban lehetséges csak, ahol megfelelő menynyiségű és jó minőségű nyersanyag áll rendelkezésre. Ezért kísérjük majd figyelemmel a feldolgozó iparnak és azoknak a termelőknek a problémáit, akiknek érezniök kell, hogy boldogulásuk útjának a látóhatárán ott lebeg az állandóan füstölgő és a teljes kapacitással dolgozó konzervgyárak képe. Éreznie kell ebben az országban mindenkinek, hogy a konzervipar, a magyar mezőgazdasági ipar büszkesége — ha megértéssel és támogatással találkozik — megoldja a külföldi szállítások és a belföldi népélelmezés terén reá fokozott mértékben váró feladat minisgent. Legfőbb feladatunk, hogy biztosítsuk a jövő évi nyersanyagot a konzervipar számára. Szükséges, hogy a termelő az ár tekintetében megnyugtatást kapjon 3. Mit kell a konzerviparnak jövőre termelnie? tehát. Lapunk ott áll majd a konzerviparnak az ipar fölemelését munkáló minden munkája mellett. Együtt megyünk, megvitatjuk a fölmerült, kérdéseket és a tudomány, a felvilágosító és a nevelő munka teremtő erejével segíteni igyekszünk majd a magyar konzerviparnak. A konzerviparnak eddig kelleténél több gazdája volt. Most végre egy gazdája van. Bárányos Károly földművelésügyi miniszter, a kiváló és nagylátókörű szakember, aki a Földmívelésügyi Minisztérium élén alighogy átvette hivatalát máris átfogó programmal,, kész tervekkel állott elő. Bárányos Károly jól ismeri mind a konzervipar, mind a konzerviparnak termelő gazdák problémáit. Tudja, ismeri a fájó sebeket. Azok a hosszú évek, amelyeket a múltban a magyar konzervipar felvirágoztatásának szentelt, a legnagyobb várakozást és a legszebb reményeket keltik a konzerviparnak dolgozó termelőkben, és a konzervipar minden képviselőjében és munkájában. A földmívelésügyi minisztert hivatalában kerestük fel, hogy megkérdezzük: —■ milyen intézkedések várhatók a konzervipar további fejlesztésére. Milyen támogatást nyújt a földmívelésügyi kormányzat az újjáépítés munkájában eddig rohammunkát végző konzerviparnak? Mennyi segítségre is számíthatunk valójában? — Tisztán látom a konzervipar megoldásra váró sürgős problémáit. — kezdte nyilatkozatát a miniszter. — Nagy utat tett meg ez az iparág, amíg a második világháború idején annyira kifejlődött, hogy nagyobb kapacitása volt a német konzerviparnál is. Én a konzervipart csaknem egész fejlődési útján végigkísértem. Az első világháború után ez az ipar a Kereskedelem- és Közlekedésügyi IIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIinillllllllllllllllllllllllllllllllllllMIIIIIII