Lakatosmesterek Lapja, 1932 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-10 / 1. szám

4. oldal LAKATOSMESTEREK LAPJA 1932 január 10 acél túlhevíthető, ha azonban addig hevítjük, amíg szikrát szór, akkor az anyag már elégett. Elégett anyagon segíteni nem lehet, az anyag olyan kemény, hogy nem lehet megmunkálni. Túlhevített anya­got újból izzítva átkovácsolással, gyors lehűtéssel lehet megjavítani. Fölösleges melegítést elkerülendő, célszerű a lá­gyítókályhát a szükséges hőfokon állan­dóan tartani, ami egy hőmérővel ellen­őrizhető. Az izzításnál vigyázni kell arra, hogy levegőáram ne érje, mert az a felületet szénteleníti. Ilyenkor erősen széntartalmú anyag, mint pl. a faszénpor vagy fehér vérlugsó felhasz­nálásával lehet a felületre az elvett szenet visszaadni. A szénacél javítása az edzéssel és megeresztéssel történik, amelyre lapunk következő számában fogok visszatérni. Bachrach Pál: Miniszteri leirat a végrehajtások és árverések tárgyában. M. kir. Kereskedelmi Miniszter 162,699/IX.1931. Budapesti Egyesült Lakatos stb. Ipartestületnek Budapest. 1462/1931. számú felterjesztésére értesítem a t. Ipartestületet, hogy a tartozásukat kiegyenlíteni nem tudó iparosok ellen kitűzött végrehajtások és árverések tárgyában az igazságügymi­niszter úr hivatkozott a „Budapesti Közlöny “-ben megjelent 5610/1931. M. E. számú rendeletre. Ebben ben­­foglaltatnak mindazok a rendelkezések, amiket a m. kir. minisztérium a végre­hajtási eljárásban az adós helyzetének könnyítésére a nehéz gazdasági viszo­nyokra való tekintettel megtehetőnek tartott. Felhívom a 1. Ipartestület figyel­mét a rendelet 19. és 20. §-ára, me­lyek az adóst terhelő költségeket ke­vesbítik, továbbá a 24. §-ra, amely az adós ingóságainak alacsony áron való elárverezését gátolja. Ezeken túl menni a közhitel alapjainak megrendí­­tése nélkül nem lehetett. Budapest, 1931 december 16-án. A miniszter rendeletéből : Nagy Győző s. k. miniszteri tanácsos. A miniszteri leiratban említett ren­delet hivatkozott szakaszai a követ­kezők : 19. §. Az ingóságok végrehajtási foglalásával járó költség nem terheli a végrehajtást szenvedőt abban az eset­ben, ha az eljárás lefoglalható ingóságok hiányában sikertelen maradt. Ugyanez áll arra az esetre is, ha a foglalást azért mellőzték, mert a foglalás alá vehető ingóságok oly csekély értéket képvisel­nek, hogy abból előreláthatóan az ár­verési költségeknél több nem kerülne ki. 20. §: Ha biztosítási végrehajtás útján már lefoglalt ingóságokra vezetnek kielégítési végrehajtást, azt rendszerint a helyszínére kiszállás nélkül kell foga­natosítani. 24. §. Az 1932. évi október hó 31. napjáig bezáróan ingóságokat, ameny­­nyiben végrehajtás tárgyai lehetnek — a kikiálltási ár kétharmad részénél alacsonyabb áron árverésen nem lehet eladni. A kikiálltási ár rendszerint a végre­hajtási jegyzőkönyvben feltüntetett becs­érték, ha azonban a végrehajtást szen­vedő vagy bármely érdekelt az árverés alá bocsátásig a helyhatóság (községi elöljáróság, polgármester, kerületi elöl­járóság) bizonyítványával tanúsítja, hogy az ingóság a végrehajtási jegyzőkönyv­ben feltüntetett becsértéknél nagyobb értékű, az ingóságot ezen az áron kell kikiáltani. A helyi hatóság azon az alapon köteles az értéket megállapítani, hogy az ingóságért szabad kézből való eladás esetében tényleges állapotában mekkora vételárat lehetne elérni. A becsérték megállapítása tárgyában a végrehajtató a végrehajtási bírósághoz előterjesztést tehet, ha az árverés sikertelen maradt; az ebben a tárgyban hozott végzés el­len felfolyamodásnak nincs helye; ipartestületi tagsági díjak kivetése igaz­ságosan, mindenkire teherviselési képes­ségének arányában, a progresszió érvé­nyesítésével történjék és elérje azt a mértéket, amely mellett a tagsági díjak­ból eredő bevételek a rendelkezésre álló egyéb bevételekkel együtt lehetővé teszik az ipartestületeknek azt, hogy a törvényben előírt feladataiknak megfe­lelhessenek. A törvényjavaslatnak erre vonatkozó rendelkezései, az iparosság számottevő megterhelése nélkül előre­láthatóan lényeges eredményekre fog­nak vezetni. Az ipartestületek feladatkörét illetően a törvényjavaslat a fősúlyt az iparosság gazdasági érdekeinek felkarolására he­lyezi. A törvényjavaslat széles munka­teret biztosít az ipartestületeknek és megadja nekik a módot arra, hogy a fenforgó reális lehetőségek korlátain belül tagjaik mindennemű érdekeit szol­gálhassák. Ezeken a főkérdéseken felül a tör­vényjavaslat az ipartestületek szerveze­tével, ügy- és vagyonkezelésükkel és egyáltalán belső életükkel kapcsolatosan az új szabályozást igénylő kérdéseknek egész sorát igyekszik megoldani. Az iparosság kívánságának megfele­lően gondoskodik a törvényjavaslat az ipartestületi szék felállításáról. Ebben a kézműves iparosság olyan szervet nyer, amely mint a kari tisztességnek és az iparosság erkölcsi javainak őre, tekin­télyének súlyával, az ellentéteket ki­egyenlítő, megfontolt állásfoglalásával iparosságunk körében a kartársi meg­becsülést, az egyetértést, a békét és a nyugodt munkát biztosíthatja. ipartestületi reform. Dr. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter a képviselőház december hó 9-iki ülésén terjesztette be az ipartes­tületekről szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslattal a miniszter a magyar iparosságnak évek óta hangoztatott kí­vánalmait óhajtja teljesíteni. A törvény­­javaslat fő célja az ipartestületi intéz­mény továbbfejlesztése és megerősítése. A törvényjavaslat lehetővé kívánja tenni, szükség esetén a kényszertársulás elvé­nek érvényesítésével is, a meglévő ipar­­testületi hálózatnak kiépítését olyképen, hogy idővel az ország minden kézmű­ves iparosa valamely ipartestület kötelé­kébe tartozzék. Az ipartestületi háló­zatnak ez a teljes kiépítése nem történ­hetik máról-hónapra, ehhez hosszabb idő szükséges. A törvényjavaslat öt évben állapítja meg ezt az időt. Avégből, hogy az ipartestületek a mostaninál eredményesebb működést fejtsenek ki, múlhatatlanul gondoskodni kell arról, hogy az ipartestületek ház­tartása megfelelő alapokra legyen he­lyezhető és hogy megteremthetők legye­nek azok az anyagi eszközök, amelyek az ipartestületek eredményes működé­sének nélkülözhetetlen feltételei. Ennek a célnak elérése érdekében a törvényjavaslat arra törekszik, hogy az ► ij­a fé­li. Felhívás a Kartársakhoz. Lapunk legutóbbi számában fel­kértük a kartársakat, hogy az ott közölt kérdőívet kitölteni és az Ipartestület címére beküldeni szí­­veskedjenek. A kérdőív célja ki­zárólag az, hogy az illetékes té­nyezők előtt statisztikai adatokkal tárhassuk fel az iparosok nyo­masztó gazdasági helyzetét, miért is kérjük mindazokat a kartársa­kat, akik ezt a kérdőívet még nem küldték be, azt mielőbb kitölteni és beküldeni szíveskedjenek. Az Ipartestület Elöljárósága. Az Elnök újévi üdvözlése. Az Ipartestület tagjai újév napján Haber­­land Antal elnököt küldöttségileg keres­ték fel lakásán és jó kivonataikat fejezték ki. A küldöttségben résztvettek : Polgár Károly, Tarr Béla, Farkas Sándor, Fass Kálmán, Sóty Zoltán, Márkus Miksa, Jablonszky Gyula, Knausz Gyula, Ledniczky Rezső, Schwendtner Ferenc, Ző­d József, Gellért Mór, Vitái

Next