Magyar Festőipar, 1925 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1925-01-08 / 1. szám
2. oldal MAGYAR FESTŐIPAR izmus jellemzi, amelytől félelemmel fordul el minden logikus következetesség és becsületes szándék, mert nincsenek konkrét tervek, kibontakozási programmok, célkitűzések, legfeljebb az adók könyörtelen behajtását illetőleg, itt is úgy, hogy a terhek viselését azok vállaira rakják, akik azt legkevésbbé bírják, ellenben futni azokat, akik a legkisebb áldozatkészség mellett is nagyot lendíthetnének kiuzsorázott és megalázott országunk szomorú gazdasági helyzetén akik pedig még akkor is gyarapodtak, amikor a háború pusztító viharja végig száguldott és megsemmisített minden emberi, anyagi és kulturális javakat. Hatodik esztendeje annak, hogy a mindannyiunkra szomorúan és gyászosan végződő háborút befejeztük, hatodik esztendeje, hogy megbomlott az emberek érzésének és a lelkeknek minden egyensúlya, hogy elválasztották az embert az embertől, testvére a testvértől, még mindig nem jutott osztályrészül számunkra a megértés, a békesség és a termelési lehetőség, jóllehet, hogy a kiengesztelődés és megnyugvás nemes szándékai meg is nyilvánultak. Hat esztendeje azonban nem hoztak felszínre semmit, mely a normális gazdasági élet berendezését lehetővé tette volna, mert a hivatásos doktorok nem tudnak vagy nem akarnak beleavatkozni és hagyják, hogy a kuruzslók és akarnokok vesztébe vezessék és még nagyobb nyomorba taszíthassák az országot és kedvük szerint kiaknázhassák ennek a beteg országnak szomorú helyzetét. Mi lesz velünk és mi lesz azokkal akik megszokták, hogy nyugodt társadalmi és gazdasági atmoszféra mellett tisztultabb erkölcsi érzékük folytán munkájukból élhessenek, hogyha fittyet hányva a szanálás eredeti rendeltetésének elzárják a lehetőségeit minden produktív munkának, hogyha figyelmen kívül hagyják, hogy terheket viselni csak azoknak lehet akiket tiszta levegő mellett minden kötöttségtől mentesen dolgozni engednek azon a helyen, ahová e sors mindenkit kijelölt és ahol a gazdasági életnek és így hazájának leginkább hasznára válhatik. Jóvá lehet és jóvá kell tenni mindazt, amit 6 esztendő óta a balkezesek munkája és szándéka összerombolt. Le kell ráznunk magunkról hat esztendőnek ránk fagyott minden göröngyét és ragályát, amely meddővé tett minden ambíciót és tisztességes szándékot. Életre kell keltenünk most már a munka a becsület és a jövőnknek értelmét, hogy a holnapunknak eredménye legyen ki kell irtanunk a dzsungelt kitépnünk az odvas fák gyökereit, hogy ismét termékennyé tehessük önmagunkat is. Szűnjön meg közöttünk is minden gyűlölet minden széthúzás, mert erre most e különösen súlyos időkben mindannyiunknak szükségünk van, mert csak ezen után tudunk eljutni boldogulásunkhoz és csak ez az eszköz alkalmas arra, hogy a súlyos és fenyegető szakmai és gazdasági nehézségekkel megbirkózhassunk, Vásárhelyi Ferenc. Ma egy esztendeje, mikor egymásnak a kezeit szorítottuk egy boldogabb új esztendő kívánságaival, a legjobbak reményével indultunk a jobb jövő felé. Sajnos nem úgy történt, rossz jósok voltunk. A rossz gazdasági helyzet, a munkátlanság, anyagi válságba kergette az emberiség java részét. Munkaalkalom nem igen volt, legfeljebb egy elenyészően kis százaléknak a horribilis adómegterhelések, a létminimum mindennapi előteremtése szinte lehetetlenné vált. A különféle konjuktúrák rosszul való kihasználása, az emberek kapzsisága is nagy részben járult hozzá, az anyagi tönkremenéshez. Az idegek felcsigázása, a lelkek nyugtalansága, széthúzást szült az emberek között. Az emberek túl érzékenyek lettek annyira, hogy sokszor szóra sem érdemes dolgokból életkérdést csináltak. Érzékenységükből kifolyólag, mikor életkérdésekről volt szó, ridegen elzárkóztak és a megsértettet játszották. Érthető ez akkor, mikor saját érdekeikről van szó, de mikor a köz érdekében kell cselekedni, bűnt követnek el úgy a maguk, mint a közérdeke ellen. A gazdasági konszolidáció még nem következett be, beteg országunk professzorai még nem találták fel az élet elixirt, mellyel a beteg országot életképessé tudnák tenni. Az emberek lázálmukból még nem tértek magukhoz, még mindég nem akarnak magukba szállni. Vájjon mit hoz a jövő ? Mikor jön el a megértés és a szeretet ideje? Mikor fogják az emberek hibáikat belátni és közös erővel talpra állítani, az anyagilag teljesen lezüllött országunkat. Hiszen elég ellenséggel vagyunk körülvéve, kiknek kényük kedvük szerint vagyunk kiszolgáltatva, legalább a megnyomorított kis országunkban élők segítség, támogassák és becsüljék egymást. Az utóbbi időben boldogan állapítottam meg, hogy a lelkek konszolidációja felé közeledünk, mely iparunkban is nagymértékben észlelhető. Ennek reménye biztat bennünket és reméljük, hogy az új esztendő a teljes megértést és a karöltve való együttműködést fogja hozni. Bízunk magunkban és hisszük, hogy ezt a már ma is észlelhető változást kihasználjuk és közös erővel leszünk azon, hogy kitűzött céljainkat, mielőbb elérjük. Mi közkatonák szívesen alávetjük magunkat a vezetők akaratának. Rendelkezzenek velünk, s mi kivétel nélkül végrehajtsuk azt. A csüggedők lépjenek ki sorainkból és ne hintsék el köztünk a csüggedés magvait. Mi egy hitvallást teszünk : együtt akarunk működni a közért, fáradhatatlanul dolgozni, egy szebb és jobb jövő présének reményében. Felejtsük el a 1. szám.