Magyar Festőipar, 1931 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egy évre Budapesten .... 4 pengő Vidéken...................5 pengő XXVII. évfolyam A budapesti szobafestő, címfestő, mázoló, aranyozó és fényező ipartestület és hitelszövetkezetének, valamint egyéb szerveinek hivatalos lapja. MEGJELENIK MINDEN HÓNAPBAN. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Wesselényi u. 73. sz.. Vámrevíziót kérünk a lenolajra. Egyik kongresszus a másikat éri, egyik deputáció a másiknak adja a miniszter kilincsét, komoly, terjedelmes memorandumok készülnek, vészkiáltások hallatszanak és a miniszterek, az államtitkárok ígérnek, nyugtatnak, biztatnak és a végén marad minden a régiben, az építkezések indulására nem történik semmiféle komoly lépés. Pedig . . . Pedig csak a napokban zajlott le a fővárosi és vidéki építőiparosok kongresszusa és nem mondható, hogy üres szalmacséplés volt a munkájuk, mivel sok egészséges, jóravaló és megfontolandó eszmével álltak elő, amely mind alkalmas lenne arra, hogy az iparosság rettenetes erkölcsi és gazdasági bajain segítsen. A sok jóravaló eszme közül azonban hiányzott egy, amelyről nem esett szó, az építési és általában az anyagárak csökkentésének sürgős kérdése. Nem csak az adómentesség, nem csak a hitelkölcsönök első és másodhelyen való nyújtása, nem csak a kormány által átvállalandó kamatterhek részösszege, a közmunkák igazságos elosztása, a pályázatok tisztasága, az építkezési szabályrendelet revíziója, de főleg és elsősorban az építési anyagok ármérséklése, az ezzel kapcsolatos külföldi áruk behozatalát védő vámok mérséklése lenne kívánatos, mert vannak áruk, amelyek idebent az országban hatványozottan drágábbak, mint a külföldön. Ennek oka, hogy a védővámok annak idején egyes érdekeltségek dédelgetésére az akkori külföldi magas áraknak megfelelően felemeltettek, azonban ugyanezek az érdekeltségek nem sietnek vámtétel revíziót kérni a külföldi áreséseknek megfelelő hazai árak egalizálására, illetve csökkentésére. Erről ők gondosan megfeledkeznek és megfeledkezik a vámtételeket megállapító, felemelő bizottság is. Mi pedig, akik tudjuk és látjuk ezt, kénytelenek vagyunk a nyilvánosság előtt leszögezni, hogy ez a tény egyik hatalmas kerékkötője a komoly építési kedv kifejlődésének. A drága anyagok beszerzési költségei jelentős mértékben csökkenthetők a vámtételek revíziójával és az irreális anyagárak visszaszorításával. Nem hozakodunk elő sok példával, csak eggyel, — a többit kutassák fel az arra hivatottak — mi csak a mi szakmáinkat legközelebbről érintő egyik fő cikkünknek, a lenolajbencének eklatáns esetével foglalkozunk. A lenolaj- és lenmaggal való manőverezés ellen már akkor állást foglaltunk, amikor a jórészben idegen tőkével mozgó olajgyári érdekeltség közbenjárására a lenolaj vámtételét 12 aranykoronáról 18 aranykoronára emelte fel a vámbizottság. Amint ismeretes, ez nem volt elegendő az olajérdekeltség részére és egy újabb akciót indított arra nézve, hogy a vámtétel 24 aranykoronára emeltessék. Ez aztán mégsem sikerült . . . Azonban sikerültek a következő dolgok. A vámtétel felemelésével kapcsolatban, mint köztudomású, a földművelésügyi minisztérium a gazdatársadalmon segítendő, nagy propagandát fejtett ki a lenmagtermelés fokozottabb mértékben való előmozdítására és e célból a gazdáknak jelentős összeget bocsátott olcsó kamat mellett rendelkezésre, hogy a vetőmagot beszerezhessék. A termelés először 12.000 holdon történt, azzal a számítással, hogy a termésből a hazai olajgyárérdekeltség óca 600 vagon magot átvesz, 600 vagonnal pedig külföldre exportálnak. Történt pedig, hogy a megállapított fix lenmagárral szemben a gazdák a termésmennyiségre nem kapták meg járandóságaikat, hanem csak előlegeket és mivel a lenmagértékesítéssel kapcsolatban az időközben külföldön beállott árzuhanás következtében (amint az alanti adatokból is látható) az érdekeltség most egy megállapítandó átlagárat hajlandó fizetni. A gazdák tehát kénytelenek lesznek egy oly minimális árral beérni, amelyből talán a vetőmagkölcsönt vissza tudják fizetni. A lenolaj külföldi árzuhanását mutatják a következő rotterdami adatok, amelyek szerint a hollandiai nyers lenolaj prompt szállítva jegyzése volt: 1929 szeptember hóban 52,50 holl. frt. A földművelésügyi minisztérium, amely a lenmagtermés propagálását forszírozta, aligha érzi magát igazolva az elégedetlen gazdaközönség előtt, különösen most, amikor már a vérmes reményekkel kecsegtetett termelés ,, november „ 50.25 „ „ ,, december „ 50.— „ 1930 február ,, ‘ 48.— „ ,, ,, április ,, 47.25 „ „ „ , június „ 46.— „ „ augusztus „ 38.— „ „ „ szeptember „ 32.50 „ „ november „ 30.— „ „ ,, december „ 24.25 „ „ 1931 január ,, 21.12 „ „