Magyar Gépipar, 1895 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1895-01-01 / 1. szám
Előfizetési árak Egész évre ...f1 frt Negyed évre . 1 frt 50 Fél évre...........3 frt Egyes szám. .30 kr. Az orsz. gépész-egyesület tagjainak egész évre 4 frt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. GÉPÉSZETI ÉS FÖLDMÍVELÉSI SZAKKÖZLÖNY AZ ORSZÁGOS GÉPÉSZ-EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Felelős szerkesztő : HORVÁTH JÁNOS. T. olvasóinkhoz! Felkérjük t. olvasóinkat, hogy lapunkra előfizetni szíveskedjenek. Mindig azon voltunk és vagyunk, hogy oly lappal szolgáljunk olvasóinknak, mely a messzebb menő igényeket is kielégíti, mit annál jobban fogunk elérhetni, ha a közönség s különösen a gépészi téren működők előfizetéseikkel lapunkat támogatni fogják. Előfizetési árak: Egész évre ... 6 frt. Fél . . . 3 ., Az orsz. gépészegyesület tagjainak egész évre 4 frt. Az előfizetés beküldésének legkényelmesebb módja postai utalványnyal eszközölhető ; e czélból lapunkhoz mellékelve küldjük az utalványt, mit csak egyszerűen kitölteni kell. Egyúttal kérjük a lak- és helyczímet pontosan kiírni, hogy a lapot biztos kézhez küldhessük. Hazafias kérésünket ismételve, mint a lap kiadótulajdonosa: az országos gépészegyesület (Budapest, nap-utcza 19. sz. a.). Budapest, 1895. január 1. A „Magyar Gépipar“ jelen számával létének, működésének negyedik évfolyamába lépett. Megnyugvással tekintünk rövid, de aránylag mégis elég hosszú múltúnkra, mert legjobb tudomásunk szerint szolgáltuk úgy a magyar gépipart, mint annak művelőit: a magyar gépészeket. Iparkodtunk a magyar gépiparnak minden terén érvényt, tisztességet szerezni s azt érdeme szerint méltattuk minden időben és körülmények között. Fájdalom, nem dicsekedhetünk azzal, hogy a magyar gépgyárosi kar bennünket e pionír munkában kellőleg támogatott volna, s ha eltekintünk azon kevés kivételtől, kik ügyünket a magukévá tették s tettel, tanácscsal voltak irántunk minden alkalomkor, a miért őszinte hálával tartozunk és ezt leróni el nem mulaszthatjuk — vajmi kevés támogatásban részesültünk a nagy többség részéről. Hideg tartózkodással viseltetnek a magyar érzelmű ügyek iránt — és az leginkább azért van, mert ők nem magyarok, érzékük így nincs, de nem is lehet a magyar törekvések iránt, sőt sok esetben fájdalmasan kellett tapasztalnunk, hogy tudásukról, ténykedéseikről az idegen szaklapokból kellett értesülnünk, tudójmást szereznünk — és ez igazolja leginkább érzékük hiányát a magyar irány és magyar eszme művelődés iránt. Ily körülmények között valóban nem volna csoda, ha pionír munkánkban megzsibbadnánk, ellankadnánk. Mi azonban mindig jobbfelé tekintve reméltük és reméljük, hogy majd máskép lesz az, csak kitartás. Bár ha t. olvasóink is úgy volnának meggyőződve, hogy csak kitartás s majd jobbra fog fordulni viszonyunk — és megérjük azt az időt, mikor majd tettreképes egyének nem azt fogják mondogatni, hogy „nem érünk rá, mással vagyunk elfoglalva“ stb. stb. mikor arra kérjük, hogy tudásukból juttassanak valamit a „Magyar Gépipar“ olvasói számára! De ha eltekintünk a magunk, úgyszólván házi ügyünktől, minden téren, sőt az egész vonalon huzavonatot látunk, sehol az összetartást, sehol az összeműködést, sőt bizonyos irigység jellemzi a mai társadalmat. Egyik irigyli a másik tudását, előrehaladását ,s mégis mily rohamosan tör előre a tudósvilág. Vagy talán ép ezért, mert a kölcsönös irigység serkent nagyobb és nagyobb tettekre? Úgy kell lenni — legalább minden jel arra vall! A magyar nemzet ezer évi fennállásának megünneplésére készül, a Szerkesztőség és kiadóhivatal . Az országos gépész-egyesületi helyiségben Budapest VIII. Nap-utcza 19. sz. a.