Magyar Gépipar, 1897 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1897-01-01 / 1. szám
n tősen változó, érdekünkben áll tudni, hogy mennyit tesz fel az erőszükséglet átlaga, azaz hány lóerőt kell a gőzgépnek átlagban kifejtenie ? Ennek meghatározására közel fekvő gondolat volna a regulátor mozgásait megfigyelni, amennyiben a regulátor befolyásolja a töltés nagyságát , s ehhez képest többhengerű gépeknél is a regulátor befolyásolja e kifejthető nagyságát. A gyakorlatban azonban ezen elvileg helyes módszer nem bizonyult életképesnek, mivel a regulátor legtöbb esetben nyugtalanul szokott mozogni, úgy hogy ez alapon megbízható áttekintést a töltések változásaira nézve nem nyerhetünk. Ezenfelül e módszer meglehetős komplikált, sok fáradságba kerülő eljárást tesz szükségessé a munkaszükségletek meghatározására nézve. E helyett Haage chemnitzi főmérnök a következő eljárást ajánlja két vagy többhengerű gőzgépek átlagos munkaszükségletének meghatározására. Haage ezen munka átlag meghatározása végett a reciverben elő álló nyomás változásokat figyeli meg és azt állítja, hogy ha a kezdeti gőzfeszély állandó marad, s e mellett az alacsony nyomású hengerek töltései változást nem szenvednek, úgy a gőzgép teljesítménye mindig a regiverben uralkodó nyomásoktól függ. És ez igen könnyen belátható , hiszen ez az állítás sem mond egyebet, mint azt, hogy a gőzgép teljesítménye az első henger töltésének változásaitól függ. Az esetben ugyanis, ha a kis henger töltése állandóan ugyanaz maradna, úgy a reciverben is minden fordulatnál ugyanazon hatások között változnék a gőz nyomása. Eltérés a reciverben csak akkor jön létre, ha beléje a kis hengerből a rendesnél több vagy kevesebb fáradt gőz ömlik ; az első esetben a reciverben a nyomás felszökik, az utóbbiban csökken. Haage egy hosszabb kísérlet sorozatot végzett annak meghatározására, hogy mily összefüggésben vannak a reciver különböző középnyomásai a gőzgép által teljesített munkáról. E végből a gőzgép munkahengerein indikátor diagrammokat vett fel 5—5 perczenként s ezen kísérletek egész tartama alatt egy önműködő Rosenkranz-féle hómanométer volt beigtatva a reciverbe, amely a reciver nyomás változásairól pontos képet nyújtott, illetőleg a melyből a reciver átlagos középnyomása megállapítható volt. Megjegyzendő csupán az, hogy e czélra czélszerű oly hó manométert használni, amelynél a külső légnyomásnál alacsonyabb nyomások, tehát bizonyos fokú vákuum is leolvasható. E manométernek tehát tulajdonképen manométerrel kombinált vákuumméternek kell lenni, hogy a czélnak megfeleljen. Haage a fent említett kísérletek alapján táblázatosan összeállította, hogy minden egyes reciver középnyomásának mekkora erőkifejtés felel meg. Könnyebb áttekinthetés végett ezen eredményeket diagramm alakjában is feltüntette, olyképen, hogy a vízszintes hoszszak a lóerőszámokat, a függélyesek a légi nyomásokat jelentették. Ezen diagrammból azután bármely reciver középnyomásnak megfelelő munkamennyiség egyszerűen lemérés útján meg volt állapítható. Felemlítjük végül, hogy ezen irókészülékkel ellátott manométerek újabban gőzfűtési üzemeknél is kiváló előszeretettel alkalmaztatnak, amennyiben ezeknél kiválóan fontos követelmény az, hogy a gőzfeszély ne ingadozzék folytonosan , és a hol nyomás változások csak legfeljebb csak nagyobb mérvű hőmérséklet változások esetén indokoltak. Ily berendezéseknél a manométer a főgőzvezetékbe, közvetlenül a redukczió szelep után helyezendő el, ahol pedig a gőznyomása nem redukáltatik, a főgőzvezeték elágaztassa előtt alkalmazandó. Hőmérséklet-szabályozó és víztelenítő szelep. (Hübner és Mayer szabadalma.) Ezen szerkezetnek czélja a központi gőz- és vízfűtések javítása, tökéletesítése, gazdaságosabbá tétele. Ismeretes hátránya említett központi fűtéseknek, hogy azzal a fűtött helyiségek temperatúráját a testi szervezet által megkívánt fokon megtartani, azaz a fűtést szabályozni nem lehet. A fűtőtestek fűtés közben az időjárástól, hidegtől, széltől stb. teljesen függetlenül, azaz 20° R.-nál ugyanannyi meleget fejlesztenek, mintha kint a hőmérséklet magasabb, holott kétségtelen, hogy nagy hidegben, szeles időjáráskor sokkal erősebben kell fűteni, mint enyhe időben, vagy szélcsendnél. Hogy pedig a legnagyobb hidegben és szélben is képesek legyenek a fűtőtestek (gőz- és vízkályhák) a helyiséget felmelegíteni, azért ezeket a legalacsonyabb külső tem-iperaturára kell számítani s méretezni; ennek következménye, hogy ha a külső temperatúra emelkedik, a fűtött helyiségek elviselhetlenül melegek lesznek. A csővezetéken átömlő gőz ugyanis a nyitott szelepen a fűtőtestbe jutva, állandóan a teljes nyomással fűt; ha pedig a szelepet elzárjuk, a fűtés rövid idő alatt teljesen megszűnik, így központi fűtéseknél a fűtést szabályozni nem lehet és a túlfűtés lehetősége nincs meggátolva. E hiányon jelenleg úgy segítenek, hogy ha a helyiségben már elég meleg van, vagy beszüntetik a fűtést, vagy ablakokat, ajtókat nyitnak ki, amely két eljárásnak kezdetleges és helytelen, valamint az egészségre való káros volta közvetlenül belátható. A túlfűtés azonkívül gőzpazarlást és ez kivált nagy kiterjedtségű fűtési berendezéseknél nagy szénfogyasztást s így nagy üzemköltséget okoz. Egy további hátránya a központi gőzfűtésnek, hogy a gőzkályhákban lecsapódott víz jelenleg teljes melegével bocsáttatik ki a fűtőtestből a szabadba, ezen körülmény ismét nagy melegveszteséget okoz s csak azáltal kerülhető el, ha elérjük, hogy a condensált víz addig el ne távozhassák, míg melegét a fűtőtestnek, illetve környezetnek át nem adta. Kedvezőbb az eset akkor, ha a condensált víz a kazánba jut vissza, de ekkor is nagy a veszteség a hosszú csővezeték mentén történt lecsapódás következtében. Hogy említett központi fűtési berendezések úgy a takarékosság, mint az egészségügyi követelményeknek, tehát a nagy befektetéssel elérni óhajtott czélnak megfeleljenek, azt okvetlenül szabályozhatóvá kell tenni. Ezen szabályozást csak automatikusan működő készülék végezheti és e czélból szükséges, hogy minden rationálisan tervezett központi fűtési berendezésnél automatikus szabályozó alkalmaztassák, annyival is inkább, mert ezeknek költsége a fűtési költségben rövid időn megtérül. Annak bebizonyítására, hogy mily szükséges a szabályozás, felemlítem, hogy a fűtések hazai hőmérsékleti viszonyainknál fogva általában — 15—20° R. hidegre vannak számítva, így daczára annak, hogy csak néhányszor van egy fűtési időszakban ily hideg, a fűtőfelületek közel mindig ennek megfelelő gőzt, illetve szenet fogyasztanak, tehát a központi fűtések úgyszólván egész télen a szükségesnél nagyobb fűtési költséget okoznak. Ha pedig fűtés közben az említett helyiségekben a ben lévő személyek száma szaporodik vagy este a világító lángokat felgyújtják, a gőzkályhák fűtenek tovább s a meleg elviselhetlenné válik. Azonkívül a fűtőtestekből eltávozó forró vízzel, melyet a gőzkályhákból most kibocsátanak, még lehetne tovább fűteni s akkor kellene csak visszavezetni a kazánhoz, ha az melegét a helyiségnek teljesen átadta. Az említett hátrányokat teljesen megszünteti a szab. Hübner és Mayer-féle hőmérséklet-szabályozó és víztelenítő szelep. MAGYAR GÉPIPAR 1897. január 1.