Magyar Gyáripar, 1935 (26. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)

1935-01-01 / 1. szám

4 MAGYAR GYÁRIPAR 1. szám. helyezett. Amidőn ugyanis az 1933. évi 151.000. számú rendelet úgy intézkedett, hogy a védett forgalom bejelen­tésének kapcsán külön jelentendő be, hogy a védett for­galom összértékéből mennyit tesz ki a lerótt köztartozá­sok, tehát elsősorban a forgalmiadó vagy forgalmi adó­­váltság értéke, kétségtelennek kellett tartanunk, hog­y egy ilyen bejelentésnek nem lehetett statisztikai adat­gyűjtés a célja, hanem csupán az, hogy a közszolgáltatá­sok levonása után az illeték alapjául a forgalomba hozó vállalat részére tényleges megmaradó nettó érték szol­gáljon. Ennek dacára az új végrehajtási rendelet nem engedi meg a közszolgáltatások levonását a védett for­galom értékéből, ami amellett, hogy elvileg sem látszik méltányosnak, az egyenlő adózás elvébe is ütközik, amióta az iparcikkek nagy részére forgalmi adóváltság van bevezetve és ez a forgalmi adóváltság 10—15, sőt kivételes esetekben még ennél is nagyobb (egészen 30%-ig), tehát a kartelilleték is ezen különbözőképpen megállapított forgalmi adóváltság után rovandó le. Az új végrehajtási rendelet ezzel szemben általános közgazdasági és ipari érdekeknek megfelelően szabályozta az export kérdését, amidőn kimondja, hogy a külföldre exportált áru értéke után kartelllletéket nem kell leróni. Az exportforgalom térfogatának illeték alá vonása lo­gikusan nem is lett volna indokolható akkor, amikor a kormány minden lehető intézkedéssel igyekszik az expor­tot fokozni és könnyíteni. Különben közismert, hogy az export úgyszólván minden téren súlyos áldozatokkal jár s különösen a mai viszonyok között nem is lehet vitás, hogy az export térfogatának fenntartása és lehető foko­zása elsőrendű országos érdek. A kartelek által kifejtett exporttevékenység nem is élvezi azt a védelmet, amelyet a kartelek belföldi tevékenysége elméletileg bizonyos fo­kig hasznosítani tud, hanem a legtöbb esetben más or­szágoknak az illető cikkre megállapított vámterhet kell viselnie és nemcsak az illető piacon versenyző belföldi iparral, hanem más országok iparaival is áll versenyben. Tisztázza az új végrehajtási rendelet, hogy ugyan­­azon védett forgalom után a kartelilletéket csak egyszer kell leróni. Az illeték szempontjából jogilag és gyakorla­tilag teljesen közömbös, hogy a megállapodásban részes felek az áru vagy szolgáltatás forgalmának ugyanabban a szakában való szabályozását egy okiratba foglalták-e, vagy a szabályozást több okirat tartalmazza. Hiszen a kartelilleték abban a formában, ahogy elrendeltetett, tu­lajdonképpen nem is illeték, hanem forgalmiadó jellegű szolgáltatás, a forgalom értékének alapul vételével, tehát nem is volna logikus, hogy ugyanazon forgalom után többszörösen kelljen az illetéket leróni csak azért, mert az illető védett forgalmat — ami néha elkerülhetetlen, például egy létező megállapodáshoz új tag csatlakozása esetén — több kartelmegállapodás szabályozza. Az új végrehajtási rendelet értelme tehát az, hogy valamely megállapodáshoz tartozó vállalat által lerovandó kartel­illeték nem lehet több, mint az illető vállalat által forga­lomba hozott védett áruk értékének 0.25, illetőleg 1935 január 1-től kezdődőleg 0.5 %-a, feltéve, hogy a védett forgalom értéke az évi 400.000, illetőleg 1935 január elseje óta az évi 240.000 pengő értéket meghaladja. Az alaprendelet értelmében az új végrehajtási ren­delet eldönti azt a kérdést is, hogyha évközben a leg­kisebb illeték összeg alá eső megállapodás vagy határozat érvényét szünteti meg, az illetéknek csak az érvényesség idejére aránylagosan eső részét kell befizetni, akkor, ha a megállapodás vagy határozat érvényessége alatt elért forgalom után az illeték kulccsal számított illeték annál kevesebb. Az aránylagos illeték kiszámításánál a megál­lapodás vagy határozat érvényességének minden megkez­dett hónapja teljes hónapnak számít. Kivétel e szabály alól csak akkor áll fenn, ha valamely megállapodás vagy határozat a szerződés szövege szerint nem egész évre, hanem az évnek csak bizonyos szakára jött létre, ameny­­nyiben ebben az esetben a fizetendő illeték nem lehet kevesebb, mint a legkisebb illetékösszeg. A kartelilleték végrehajtása ügyében kibocsátott új (1934. évi 188.800. számú) rendeletet az alábbiakban egész terjedelmében közöljük: A gazdasági versenyt szabályozó megállapodások és határozatok illetékéről szóló 1933. évi 151.000. számú rendeletet, az 1933. évi 6100. M. E. számú rendelet 8. §-ának (9) bekezdésében foglalt felhatalmazás alap­ján, a következőképen módosítom, illetve az alábbiakkal egészítem ki: 1. §. Az 1933. évi 151.000. számú rendelet 2. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: »2. §. (1) A kikötött ellenérték alatt annak részé­ről, akinek javára az árut átruházták vagy a szolgálta­tást teljesítették, bármilyen alakban kötelezett minden­nemű szolgáltatás együttes összegét kell érteni. (2) Nem esik illeték alá s ezért a kikötött ellen­értékből levonható az az összeg, amelyet az illetékfize­tésre kötelezett abban az időszakban, amelyre a bejelen­tés vonatkozik, állami fogyasztási adók fejében igazol­tan befizetett. (3) A (2) bekezdés értelmében illeték alá nem eső, levonható állami fogyasztási adók a következők: 1. ásványolajadó és kincstári részesedés; 2. cukoradó és kincstári részesedés; 3. gyújtószeradó és kincstári részesedés; 4. sajtolt élesztőadó; 5. söradó és kincstári részesedés; 6. szeszadó (szeszfogyasztási és szesztermelési adó) és kincstári árrészesedés; 7. szivarkahüvely- és szivarkapapíradó és kincstári részesedés és 8. villamos fényforrás- és elektroncsőadó. (4) A kikötött ellenértékből az állami fogyasztási adók után a községek (városok) által szedett adópótlé­kokat levonni nem lehet.« 2. §. Az 1933. évi 151.000. számú rendelet 3. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: »3. §. (1) Az olyan megállapodások vagy határoza­tok, amelyek kizárólag a kivitelre kerülő áruk forgalmát védik, nem esnek illeték alá. Nem esik illeték alá továbbá a megállapodásokban vagy határozatokban védett s be­jelentett áruforgalomnak az a része sem, amely az ille­tékfizetésre kötelezettnek igazoltan a kiviteli forgalmára esett. (2) Ha ugyanazon árunak forgalombahozását vagy ugyanazon szolgáltatásnak teljesítését több megállapo­dás vagy határozat szabályozza, az illetéket az árura vagy szolgáltatásra kikötött ellenérték után a megálla­podások vagy határozatok száma szerint csak akkor kell külön megfizetni, ha a megállapodás vagy határozat a forgalomnak más szakaszára vonatkozik. (3) A valamely megállapodásban vagy határozatban résztvevő fél tartozik bejelenteni, hogy részes-e olyan másik hasonló megállapodásban vagy határozatban, amely ugyanazon árunak vagy szolgáltatásnak a részéről való forgalombahozását, illetőleg teljesítését a forgalomnak valamely más szakaszában szintén védi és ha részes, a bejelentett védett forgalommennyiségből és az azért ki­kötött összes ellenértékből mennyi az, amely a másik megállapodással vagy határozattal védett körbe is bele­esik. Be kell jelentenie továbbá azt is, hogy tudomása

Next