Magyar Gyáripar, 1935 (26. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1935 (29. évfolyam, 1-6. szám)
1935-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR GYÁRIPAR 1. szám. helyezett. Amidőn ugyanis az 1933. évi 151.000. számú rendelet úgy intézkedett, hogy a védett forgalom bejelentésének kapcsán külön jelentendő be, hogy a védett forgalom összértékéből mennyit tesz ki a lerótt köztartozások, tehát elsősorban a forgalmiadó vagy forgalmi adóváltság értéke, kétségtelennek kellett tartanunk, hogy egy ilyen bejelentésnek nem lehetett statisztikai adatgyűjtés a célja, hanem csupán az, hogy a közszolgáltatások levonása után az illeték alapjául a forgalomba hozó vállalat részére tényleges megmaradó nettó érték szolgáljon. Ennek dacára az új végrehajtási rendelet nem engedi meg a közszolgáltatások levonását a védett forgalom értékéből, ami amellett, hogy elvileg sem látszik méltányosnak, az egyenlő adózás elvébe is ütközik, amióta az iparcikkek nagy részére forgalmi adóváltság van bevezetve és ez a forgalmi adóváltság 10—15, sőt kivételes esetekben még ennél is nagyobb (egészen 30%-ig), tehát a kartelilleték is ezen különbözőképpen megállapított forgalmi adóváltság után rovandó le. Az új végrehajtási rendelet ezzel szemben általános közgazdasági és ipari érdekeknek megfelelően szabályozta az export kérdését, amidőn kimondja, hogy a külföldre exportált áru értéke után kartelllletéket nem kell leróni. Az exportforgalom térfogatának illeték alá vonása logikusan nem is lett volna indokolható akkor, amikor a kormány minden lehető intézkedéssel igyekszik az exportot fokozni és könnyíteni. Különben közismert, hogy az export úgyszólván minden téren súlyos áldozatokkal jár s különösen a mai viszonyok között nem is lehet vitás, hogy az export térfogatának fenntartása és lehető fokozása elsőrendű országos érdek. A kartelek által kifejtett exporttevékenység nem is élvezi azt a védelmet, amelyet a kartelek belföldi tevékenysége elméletileg bizonyos fokig hasznosítani tud, hanem a legtöbb esetben más országoknak az illető cikkre megállapított vámterhet kell viselnie és nemcsak az illető piacon versenyző belföldi iparral, hanem más országok iparaival is áll versenyben. Tisztázza az új végrehajtási rendelet, hogy ugyanazon védett forgalom után a kartelilletéket csak egyszer kell leróni. Az illeték szempontjából jogilag és gyakorlatilag teljesen közömbös, hogy a megállapodásban részes felek az áru vagy szolgáltatás forgalmának ugyanabban a szakában való szabályozását egy okiratba foglalták-e, vagy a szabályozást több okirat tartalmazza. Hiszen a kartelilleték abban a formában, ahogy elrendeltetett, tulajdonképpen nem is illeték, hanem forgalmiadó jellegű szolgáltatás, a forgalom értékének alapul vételével, tehát nem is volna logikus, hogy ugyanazon forgalom után többszörösen kelljen az illetéket leróni csak azért, mert az illető védett forgalmat — ami néha elkerülhetetlen, például egy létező megállapodáshoz új tag csatlakozása esetén — több kartelmegállapodás szabályozza. Az új végrehajtási rendelet értelme tehát az, hogy valamely megállapodáshoz tartozó vállalat által lerovandó kartelilleték nem lehet több, mint az illető vállalat által forgalomba hozott védett áruk értékének 0.25, illetőleg 1935 január 1-től kezdődőleg 0.5 %-a, feltéve, hogy a védett forgalom értéke az évi 400.000, illetőleg 1935 január elseje óta az évi 240.000 pengő értéket meghaladja. Az alaprendelet értelmében az új végrehajtási rendelet eldönti azt a kérdést is, hogyha évközben a legkisebb illeték összeg alá eső megállapodás vagy határozat érvényét szünteti meg, az illetéknek csak az érvényesség idejére aránylagosan eső részét kell befizetni, akkor, ha a megállapodás vagy határozat érvényessége alatt elért forgalom után az illeték kulccsal számított illeték annál kevesebb. Az aránylagos illeték kiszámításánál a megállapodás vagy határozat érvényességének minden megkezdett hónapja teljes hónapnak számít. Kivétel e szabály alól csak akkor áll fenn, ha valamely megállapodás vagy határozat a szerződés szövege szerint nem egész évre, hanem az évnek csak bizonyos szakára jött létre, amenynyiben ebben az esetben a fizetendő illeték nem lehet kevesebb, mint a legkisebb illetékösszeg. A kartelilleték végrehajtása ügyében kibocsátott új (1934. évi 188.800. számú) rendeletet az alábbiakban egész terjedelmében közöljük: A gazdasági versenyt szabályozó megállapodások és határozatok illetékéről szóló 1933. évi 151.000. számú rendeletet, az 1933. évi 6100. M. E. számú rendelet 8. §-ának (9) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, a következőképen módosítom, illetve az alábbiakkal egészítem ki: 1. §. Az 1933. évi 151.000. számú rendelet 2. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: »2. §. (1) A kikötött ellenérték alatt annak részéről, akinek javára az árut átruházták vagy a szolgáltatást teljesítették, bármilyen alakban kötelezett mindennemű szolgáltatás együttes összegét kell érteni. (2) Nem esik illeték alá s ezért a kikötött ellenértékből levonható az az összeg, amelyet az illetékfizetésre kötelezett abban az időszakban, amelyre a bejelentés vonatkozik, állami fogyasztási adók fejében igazoltan befizetett. (3) A (2) bekezdés értelmében illeték alá nem eső, levonható állami fogyasztási adók a következők: 1. ásványolajadó és kincstári részesedés; 2. cukoradó és kincstári részesedés; 3. gyújtószeradó és kincstári részesedés; 4. sajtolt élesztőadó; 5. söradó és kincstári részesedés; 6. szeszadó (szeszfogyasztási és szesztermelési adó) és kincstári árrészesedés; 7. szivarkahüvely- és szivarkapapíradó és kincstári részesedés és 8. villamos fényforrás- és elektroncsőadó. (4) A kikötött ellenértékből az állami fogyasztási adók után a községek (városok) által szedett adópótlékokat levonni nem lehet.« 2. §. Az 1933. évi 151.000. számú rendelet 3. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek: »3. §. (1) Az olyan megállapodások vagy határozatok, amelyek kizárólag a kivitelre kerülő áruk forgalmát védik, nem esnek illeték alá. Nem esik illeték alá továbbá a megállapodásokban vagy határozatokban védett s bejelentett áruforgalomnak az a része sem, amely az illetékfizetésre kötelezettnek igazoltan a kiviteli forgalmára esett. (2) Ha ugyanazon árunak forgalombahozását vagy ugyanazon szolgáltatásnak teljesítését több megállapodás vagy határozat szabályozza, az illetéket az árura vagy szolgáltatásra kikötött ellenérték után a megállapodások vagy határozatok száma szerint csak akkor kell külön megfizetni, ha a megállapodás vagy határozat a forgalomnak más szakaszára vonatkozik. (3) A valamely megállapodásban vagy határozatban résztvevő fél tartozik bejelenteni, hogy részes-e olyan másik hasonló megállapodásban vagy határozatban, amely ugyanazon árunak vagy szolgáltatásnak a részéről való forgalombahozását, illetőleg teljesítését a forgalomnak valamely más szakaszában szintén védi és ha részes, a bejelentett védett forgalommennyiségből és az azért kikötött összes ellenértékből mennyi az, amely a másik megállapodással vagy határozattal védett körbe is beleesik. Be kell jelentenie továbbá azt is, hogy tudomása