Magyar Gyáripar, 1941 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-20 / 1. szám
A MAGYAR GYÁRIPAR 68.577/1940. H. M. számú rendeletben foglaltakat, amelyet lapunk múlt évi júniusi számában behatóan ismertettünk és amely módot ad úgy az egyes, mint a társult vállalatoknak arra, hogy bizonyos feltételek biztosítása esetén az általuk foglalkoztatott leventék kiképzési idejét az illetékes hatóság velük egyetértésben a munkaidőhöz alkalmazkodva állapítsa meg. A végrehajtási utasításnak az a része, mely a leventeképzés költségeit szabályozza és amelyet alább részletesen ismertetünk, nagyjában a törvény által megszabott kereteket tölti ki. Ez kétségtelen, hogy újabb jelentős költségeket hárít a vállalatokra, nevezetesen azokra, amelyeknél az alkalmazottak létszáma eléri az ezret, illetőleg azokra, amelyeknél a létszám az ötvenet meghaladja és amelyeket a honvédelmi miniszter az adott esetben az iparügyi miniszterrel egyetértve tömörítve kötelezhet a leventeképzés céljaira szükséges berendezés fenntartására, vagy e helyett a leventeképzés céljára való hozzájárulás fizetésére. A gyáripar ezen a téren vállalt újabb terhet azzal a megnyugvással fogadja, hogy bizonyságot tesz nemzetvédelmi kötelezettségei készséges teljesítésére és tudja, hogy ezen a réren termeléspolitikai és szociális szempontból is közvetve figyelemreméltó előnyökhöz jut. A végrehajtási utasításnak az a része, amely a munkaadót kötelezi, hogy tegye lehetővé leventeköteles alkalmazottjának a leventeoktatáson való részvételt, ismét felveti azt a még máig sem rendezett kérdést, hogy mennyiben lehet pótoltatni a leventeköteles ifjú által elmulasztott munkaórákat. Erre nézve a rendelet 10. §-a vélekedésünk szerint még mindig nem hoz megnyugvást a gyáripar szempontjából, amennyiben a szövegből világosan ki kellene tűnnie annak, hogy az elmulasztott munkaórák pótlásának a joga a munkaadót megilleti. Ehhez képest változatlanul igényelnie kell a gyáriparnak a rendelet e szakaszához fűződő olyan hivatalos magyarázat kiadását, amelyből kitűnik, hogy minden olyan esetben, amikor az elmulasztott munkaórák utólagos teljesítéséről van szó, ez nem minősíthető a munkaadó részéről olyan magatartásnak, mintha ezzel a leventeköteles alkalmazottat e kötelezettsége teljesítése miatt hátránnyal akarná sújtani. * A leventeképzés költségeinek fedezéséről a rendelet 66. §-a intézkedik, amely (5) bekezdésében a vállalatokat érdeklő következő rendelkezést tartalmazza: (5) Olyan kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági vállalat vagy közüzem (gyár, bánya, stb.), amelynél a munkások és egyéb alkalmazottak száma az ezret eléri, leventeköteles munkásai és egyéb alkalmazottai részére köteles megfelelő gyakorlótérről és egyéb berendezésekről (sport, lőtér, otthon, gyakorlóterem, fürdőhelyiség) gondoskodni. A honvédelmi miniszter az illetékes miniszterrel egyetértve két vagy több olyan vállalatot (üzemet), amelynél az állandó alkalmazottak száma ötvenet meghalad, kötelezhet arra, hogy együttesen létesítsen és tartson fenn a leventekiképzés céljára szükséges teherbíró képességének megfelelő — berendezéseket, vagy e helyett a leventeképzés céljára hozzájárulást fizessen. A 69. § szerint ezen kötelezettség szempontjából a vállalat (üzem) munkásainak és egyéb alkalmazottainak számát akként kell meghatározni, hogy az illető vállalatban (üzemben) a megelőző naptári évben foglalkoztatott munkások és egyéb alkalmazottak munkanapjának együttes összegét az üzemi napok számával, de legfeljebb háromszázzal kell elosztani. Ha ugyanahhoz a vállalathoz különböző helyen több telep (üzem, fiók, műhely, stb.) tartozik, az ezekben foglalkoztatott munkások és egyéb alkalmazottak számát össze kell adni. (2) Ha a vállalat (üzem) munkásainak és egyéb alkalmazottainak száma az ezret eléri, a vállalat tulajdonosa az ingatlanok és berendezések szolgáltatásét — a törvény 12. § (7) bekezdésében szabályozott eljárás szerint hozott határozat alapján — visszatérő váltságpénz fizetésével is teljesítheti, feltéve, hogy a vállalathoz tartozó telepek (üzemek, fiókok, műhelyek, stb.) egymástól négy kilométernél távolabb fekszenek. Az ilyen vállalat tulajdonosának kérelmére a honvédelmi miniszter az ingatlanok és berendezések szolgáltatása helyett váltságpénz fizetését akkor is megengedheti, ha a vállalathoz (üzemhez) tartozó telepek (üzemek, fiókok, műhelyek, stb.) négykilométeres körzeten belül fekszenek. (3) Az a vállalat (üzem), amelynél az alkalmazottak száma ötvenet meghalad, de az ezret nem éri el, köteles arra, hogy a leventeképzés céljára alkalmazottankint hozzájárulást fizessen, kivéve, ha a honvédelmi miniszter az ilyen vállalatot arra kötelezte, hogy más — négy kilométernél nem nagyobb távolságra fekvő — vállalattal együttesen létesítsen és tartson fenn a teherbíró képességének megfelelő berendezéseket. A hozzájárulás mértékét a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel, valamint a többi érdekelt miniszterrel egyetértve évenként állapítja meg. A hozzájárulás (váltságpénz) évenként február hó 28. napjáig egy összegben esedékes és fizetendő. Az önként be nem fizetett hozzájárulás (váltságpénz) behajtására, biztosítására, elévülésére, a késedelmi kamatokra, a tévesen befizetett vagy beszedett összegek visszatérítésére a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések irányadók. (4) A vállalat által fizetendő váltságpénzt és hozzájárulást a honvédelmi miniszter a LÖK által kidolgozott tervek alapján a leventeegyesületek támogatására és fejlesztésére fordítja. (5) A (3) bekezdés alá eső vállalat (üzem) tulajdonosának a honvédelmi miniszter — az együttes szolgáltatásra tekintetbe vehető többi vállalat érdekeire is figyelemmel — engedélyt adhat arra, hogy a 66. § (5) bekezdésében megjelölt kötelezettségének teljesítéseként a leventeintézmény céljaira önállóan létesítsen és tartson fenn berendezéseket. (6) A vállalat (üzem) által a 66. § (5) bekezdésében megjelölt szolgáltatási kötelezettség teljesítéseképpen nyújtott ingatlanok és berendezések — a rendes heti leventekiképzés céljain felül — az illető vállalat (üzem) alkalmazottai részére alakított leventeegyesület céljaira is szolgálnak. (7) A honvédelmi miniszter az érdekelt miniszterek meghallgatása után véghatározatban állapítja meg azt, hogy az olyan vállalat (üzem), amelynél a munkások és egyéb alkalmazottak száma az ezret eléri, vagy a (3) bekezdés alapján együttes szolgáltatásra kötelezett vállalatok a leventeintézmény céljaira milyen ingatlanokról és berendezésekről kötelesek gondoskodni. A véghatározat előkészítése céljából a járási (városi, Budapesten a kerületi katonai parancsnok köteles a vállalat (üzem) tulajdonosával tárgyalást kezdeni és a tárgyalás eredményéről, különösen pedig a vállalat (üzem) tulajdonosa által felajánlott kötelezettségteljesítés mértékéről a honvédelmi miniszternek tüzetes jelentést tenni. A jelentéshez mellékelni kell a vállalatnak (üzemnek) erre vonatkozóan tett írásbeli nyilatkozatát. (8) A vállalatot (üzemet) a kötelezettség mértékének megállapítása után a kötelezettség teljesítésére a járási (városi, Budapesten a kerületi) katonai parancsnok hívja fel. A vállalatokat (üzemeket) terhelő szolgáltatások tekintetében a honvédelmi miniszter a 1. szám.