Magyar Gyáripar, 1944 (35. évfolyam, 1-8. szám)
1944-01-20 / 1. szám
a lisztikus átalakulás ikergyermekei. Nálunk, Magyarországon a kapitalisztikus fejlődés kezdő időpontját a reformkorszak utolsó éveire, az 1840-es esztendőkre, tehát a száz évvel ezelőtti időkre kell tenni. 1839 ben alakul meg ez az intézet, 1843-ban pedig egy másik nagy magyar pénzintézet, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. Ezekben az években érik be a magyar közvélemény előtt annak al munkának gyümölcse, amelyet Széchenyi és Kossuth végeztek az ország gazdasági reformjainak megvalósítása érdekében. Ha az ember fellapozza ezeknek a napoknak történetét, a következő érdekes dolgokra akad. Megalakul a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és első üzleti aktusai közé tartozik húszezer ezüstforintos, hitel megszavazása a Hengermalom számára, Széchenyi Istvánnak egy egészen különös szavatosságai, jótállása mellett. Második üzleti aktusa az a megállapodás, amelyet a gyáralapítási bizottság nevében Kossuth Lajos és Hessewffy József tárgyalnak le és hoznak tető alá a létesítendő gyári vállalatok részére rendelkezésre bocsátandó hitelek kondíciói tekintetében. A harmadik ilyen üzleti aktus az első 2—3 éven belül az amegállapodást, amely a között az első kapitalisztikus jellegű pénzintézet között és a Pesti Cukorgyárak Egyesülete közöttjön létre szintén finanszírozási kérdésekben. Száz évvel ezelőtt,1835—1836. körül a takarékbetétek összegét egész Európában 495 millió ezüstforintra tették és ebből a 495 millió ezüstforintból mireánk a megyvepesi években 3,5 millió ezüstforint esett. Ezidőszerinti az országban részvénytársasági formában dolgozó iparvállalatok saját tőkéje 3500 millió pengő és ebből 1000 millió pengő esik azokra az iparvállalatokra, amelyek a magyar hitelszervezettel valamiféle kapcsolatot tartanak fenn. Megváltoztak, óriásokká nőttek az arányok. Nemcsak nálunk, hanem Európában és az egész világon. Hiába ítéli el Wilhelm Röpke jól ismert könyvében a nagy méretek kultuszát; ez az embernek veleszületett tulajdonsága. A magy arányok felé visz bennünket és egész világot egyrészt a technikai átalakulási és fejlődés, másrészt bizonyos gazeteági kényszerűségek ereje is. Ezek utáni felmerül az a kérdés, váljon az ipari koncentráció felé irányuló törekvése a felidézője a tőke felhalmozásával kapcsolatos koncentrálódásoknak vagy fordítva. A helyzet az, hogy egy nagy iparvállalat vagy ipari konszern bankári feladatai megfelelő erejű hitelszervezettet tételeznek fel. Csak megfelelő erejű hitelszervezet tud eleget tenni azoknak a feladatoknak, köttethezettségeknek, amelyeket a nagy arányokban jelentkező ipari termelés támaszt vele szemben. Ennélfogva nagyon sokunknak az a véleménye, hogy a nagy ipari egységek felé történő fejlődés szabja meg a hitelszervezetek terén mutatkozó koncentrálódási folyamat mértékét és irányát. Bornemisza Gézai iparügyi miniszter úr említette legutóbbi költségvetési beszédében, hogy Magyarországon új iparvállalatok létesítésénél az új ipari munkahelyre, tehát egy munkahelyre eső állótőke 7000—8000, esetleg 9000 pengő. Ez a szám természetesen csak nagy átlag. Egyes iparágakban ez a fejkvóta 3000—4000 pengő körül mozog. A legtőkeigényesebb iparoknál,- amelyek között első helyen az áramtermelőiparnál, — ez az átlag megközelíti a 60.000 pengőt. A század elején Szterényi József az egy ipari munkahelyre eső tőkeszükségletet 3500—4000 pengőre becsülte. Kanadában húsz esztendővel ezelőtt az egy ipari munkahelyre eső álló tőkeszükséglet 4000 kanadai dollár volt, 75 évvel később pedig már nem egészen 6000 dollár. Ha az ember az iparvállalat és iparszervezeti párhuzamba állítását halljai, legtöbbször arra gondol, hogy a hitelszervezet a hitelező, amely hitelt bocsát a termelés rendelkezésére. Ez azonban nincs mindig így. Vannak korszakok, amikor az egyes ipari kategóriák nem adósai, hanem hitelezői a hitelszervezetnek s vannak bizonyos iparágak, amelyek természetüknél fogva jelentős tőkefeleslegekkel tudnak a hitelszervezet rendelkezésére állni. Az iparvállalat mindenekelőtt vállalkozói készség, azután ipari szaktudás és végül tőke. Vállalkozói hajlam és az ipari szaktudás nagyon sokszor vannak együtt. A három tényező azonban a legritkább esetben találkozik. A harmadik tényezőnek, a tőkének ugyanis az esetek túlnyomó többségében kívülről kell a vállalathoz társulnia. Egy nagyobb ipari egység tőkeszükséglete álló- és forgótőkéből alakul. Nagyobb ipari egységek üzembehelyezéséhez azonban, akármilyen valutáról van szó, még ha a fontra gondol is az ember, rendszeresen százezrek vagy milliók mozgósítására van szükség. Ezeknek a százezreknek és millióknak a mozgósításához, előteremtéséhez, az elmúlt idők patriarchális eszközei nem elegendők. Az egész világon mindenütt létre kellett hozni a hitelorganizáció egészen, új alakját, amely egészen különleges tőkegyűjtési módszerek és eszközök megszervezésével a legszélesebb körök tőkefeleslegeit gyűjti össze és bocsátja a termelés szolgálatába. Foglalkozott ezután az előadó azzal, hogy egyes országokban milyen alakban volt szokás: az így felgyújtott tőkéket a termelés szolgálatába állítani. Tulajdonképpen Németország teremtette meg a porosz-francia háború után és az anízt követő hihetetlen fellendülés során a rendelkezésreállásnak azokat a formáit, amelyek kontinentális formáknak nevezhetők. A hitelszervezetekről és a termelés egymáshoz való viszonyáról szólva felmerül az az aggály, hogy a hitelszervezetnek az ipari termelésben történő olyan mértékű térfoglalása, amit Németországban, láttunk, nem jelenti-e az ipari termelés kisajátítását? Nem kétséges, hogy ebbenn az aggályban van valami. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy azokat a hátrányokat, amelyek ebből származnak, az államvezetés az egész világon mindenütt megpróbálta megfelelően ellensúlyozni. A másik ellenvetés az szokott lenni, hogy a hitelszervezetnek ez a térfoglalása az ipari termelésben túl nagy befolyást jelent a banktőke számára. Az utolsó három-négy évtized tapasztalatai és, tanulságai szerint általában ennek az ellenkezője áll. A nagy gazdasági, anyagi érdekek miatt, amelyek egy-egy hitelcsoport körén belül az odatartozó vállalatok fenntartásához, prosperitásához fűződtek, mindenütt a világon nagy politikai függés keletkezett a tőke és a mindenkori politikai rezsim között). MADJAR OUTAmx'Austrans