Magyar Sütők Lapja, 1924 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1924-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR SÜTÖK LAPJÁ ban, izzólámpagyárakban is engedélyeztek már 50—56 órás heti munkaidőt. Belgiumban a frank értékcsökkenése folytán bekövetkezett drágulás hatása alatt szövetségbe tömörült fogyasztók bizottságot küldtek ki a gazdasági helyzet rosszabbodásának okait és a helyzet javulásának lehetőségeit kikutatni. A bizottság a drágulás egyik okát a 8 órás munkanap bevezetésében találta meg, melynek következtében csökkent termelés folytán rosszabbodtak a kiviteli lehetőségek és így áremelkedés következett be. A munkaadók és munkásság képviselőinek nyilatkozatából kitűnt, hogy ha egyrészt a munkásság biztosítékot kap arra, hogy a 8 órás munkanap elvben érintetlen marad, másrészt a munkaadók látják, hogy a munkásszervezetek nem fognak ellenagitációt kifejteni, nem fog akadályba ütközni a törvény azon szakaszának alkalmazása, mely a munkaidőnek két órával való meghoszszabbítását teszi lehetővé. A munkaadók képviselője nyomatékosan rámutatott arra, hogy a termelés fokozásának elengedhetetlen követelménye a munkaadó és a munkás közötti kölcsönös bizalom megerősödése és a hygiéniai viszonyok lehető megjavítása, ami a munkások morális, szellemi és szociális haladásának alapfeltétele. Az áruuzsora kérdésének rendezése. A hazai kereskedelmi és iparkamarák egyöntetű kérelmére az eddigi bizonytalanság megszüntetése céljából a magyar királyi igazságügyminiszter egy utasítás tervezetet készített a hatásköre alá tartozó kir. főügyészségnek, mely ügyészi utasítás-tervezetet röviden a következőkben ismertetjük: Elsőrendű közérdek, hogy az árdrágító visszaélésekről szóló 1920. évi XV. törvénycikk gyakoriak alkalmazása a mai gazdasági helyzet követelményeihez simuljon. Könnyen a gazdasági élet megbénítására vezethetne, ha a gyakorlat nem venné figyelembe a gazdasági élet tényleges viszonyait és különösen ezeknek a viszonyoknak a törvény hatályba lépése óta bekövetkezett mélyreható megváltozását, hanem mereven ragaszkodnék egyes, a gyakorlatban eddig kifejezésre jutott irányelvekhez. A törvény megalkotásakor a leromlott gazdasági helyzet még a kötött gazdálkodásnak fentartását és messzemenő büntető rendelkezésekkel való megerősítését tette szükségessé. Azóta a gazdasági fejlődés jelentékenyen előrehaladt, habár még nem olyan mértékben, hogy a törvény hatályon kívül helyezését tenné időszerűvé. Igazságügyi szempontból is fontos, hogy a törvény alkalmazása és különösen a megengedett és a törvény büntető rendelkezései alá eső cselekmények elhatárolása biztos elvi alapokon nyugodjék. E követelményen azért is különös súly fekszik, mert a 6150/1923. M. E. számú rendelet az uzsorabirósági eljárást lényegesen megszorította, a felebbvitelt és ezzel a kir. Kúriának a joggyakorlatot irányító befolyását nagyon megszorította. Márpedig visszás volna, ha kivételesen szigorú eljárási szabályok szerint kerülnének elbírálás alá olyan bűncselekmények, amelyek közül a joggyakorlat még alapvető anyagi jogi elvi kérdésekben is ingadozást tanúsít. Mindezek megfontolása alapján rendeltem el, hogy mindazok az ügyek, amelyeknek eldöntése a törvény egyes rendelkezéseinek vitás értelmezésétől függ, a törvény alkalmazásánál irányadó elvek tüzetes megállapításáig függőben tartassanak. Az áruuzsora, illetve árdrágítás fogalma. Mellőzve az árdrágító visszaéléseknek a mai viszonyok között csekélyebb gyakorlati jelentőséggel bíró eseteit, az áruuzsora (1920 : XV. t.-c. 1. §. 1. bek. 2. p.) vétségére vonatkozólag mindenekelőtt arra hívom fel a vádhatóságok figyelmét, hogy a törvény helyes alkalmazása a terhelt árszámításának tüzetes és lelkiismeretes felülvizsgálását követeli. A törvény a tényálladékhoz a méltányos hasznot meghaladó nyereséget kíván. Azt, hogy az adott ügyben szereplő ár tartalmaz-e ilyen nyereséget, az árnak a törvényben megjelölt tényezőkre felbontása nélkül nem lehet megállapítani. Meg kell tehát vizsgálni, hogy az árut mekkora termelési, előállítási vagy beszerzési, úgyszintén minő és milyen összegű egyéb költség terheli, különösen a forgalombahozó általános üzleti költségeiből az illető árura mennyi esik (úgynevezett régi tétel) és mindezek leszámítása után a forgalombahozó javára milyen haszon mutatkozik és ez a haszon a tekintetbe jövő gazdasági körülmények (kockázat mértéke, az árura fordított munka értéke, az esetleges üzemi veszteségek fedezése stb.) figyelembevételével meghaladja-e a méltányosság szerint megengedhető mértéket. Nem elég tehát az illető cikk árának általános megbecslése, más áru árával vagy az esetleg idejétmúlt tájékoztató árral való felületes összehasonlítása. A vádhatóságoknak kötelessége minden rendelkezésükre álló perjogi eszközzel ezeknek a döntő kérdéseknek tisztázását akkor is elősegíteni, ha az ügyben meghallgatott szakértő kivételesen nem állna is feladata magaslatán és nem lenne képes kifogástalan számítási adatokat előterjeszteni. Egyébként is súlyt helyezek arra, hogy a vádhatóság minden szakkérdésben, még mielőtt a vádemelés kérdésében érdemleges állást foglalna, szakértő közreműködését vegye igénybe, amint azt az uzsorabíróságokról és az árdrágító visszaélések esetében követendő eljárásról 1920. július hó 21-én kiadott 5.950/1920. M. E. számú rendelet 15. §-ának második bekezdése is elrendelte. A nagyjelentőségű igazságügyminiszteri utasítástervezetnek többi fontos rendelkezését jövő számunkban fogjuk ismertetni. tökéletessége uton érhet elő DIAHALT RESZVENYTARSASAG . BUDAPE TELEFON! JÓZSEF 15-7S tetszetősebb és jobb a sütemény DIAMA bármely más anyaggal.