Magyar textílipar, 1918 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1918-01-10 / 1. szám
ХШ. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM, 1918. JANUÁR 10. A MAGYAR TEXTIL- ÉS TEXTILVEGYÉSZETI GYÁROSOK | OFFIZIELLES ORGAN DES LANDESVEREINES DER TEXTILORSZÁGOS EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA. || UND TEXTILCHEMISCHEN INDUSTRIELLEN UNGARNS. Főszerkesztő: DEUTSCH KÁLMÁN. || JAHRESABONNEMENT: Ж TEXTILIPAR UNGARISCHE TEXTILINDUSTRIE A GYAPJÚ-, PAMUT-, SELYEM-, LEN-, KENDER- ÉS JUTA-IPAR ÉS KERESKEDELEM KÖZLÖNYE. FACHZEITSCHRIFT DER WOLL-, BAUMWOLL-, SEIDEN-, LEINEN-, HANF- UND JUTEINDUSTRIE UND DES HANDELS. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre 30 korona, fél évre 15 korona. Megjelenik minden hó Ш-én és 25-én. Redsktiotfurul Adminlst“i V., VíllllOS CSáSZáMlI 32. Für das lnland 30> für das Ausland 40 К TELEFON: ПЗ-20 és 167-24. j| Erscheint am 10. und 25. jeden Monats. Я mi programmunk. lila : Deutsch Kálmán Bárhogyan is alakuljanak a külpolitikai viszonyok, bizonyos, hogy olyan közel jutottunk a békéhez, hogy lehetetlen többé figyelmen kívül hagynunk mindazokat a nézőpontokat, amelyek a békére való átmenet idején, de még sokkal inkább a béke hosszúnak ígérkező évtizedeiben alapul kell, hogy szolgáljanak a magyar ipar, különösképpen azonban a magyar textilipar lehetőleg önállóan való kialakításához és kiépítéséhez. Talán egyetlen iparág sincsen, amely a háború alatt annyit küzdött és annyit szenvedett volna, mint éppen a textilipar, de egyetlen sincsen, amely éppen a háború mostoha vszonyainak kényszerítő körülményei következtében olyan káprázatosan nagy fejlődést és haladást mutatna fel, mint éppen a textilipar, különösképpen pedig az összes hadviselő államok textilüzemei közül is legtöbbet szenvedő és a súlyos viszonyok miatt a háborús nehézségekkel legtöbbet küzdő magyar textilipar. Igaz, hogy a legtöbb tér a fejlődésre és a legszebb jövő éppen a magyar textiliparra vár, mert a háború alatt hozzánk annyira közelebb jutott és oly sok elszakíthatatlan kereskedelmi kapcsolattal hozzánk fűződő Balkán teljes egészében nyitva áll előttünk, hogy ügyes kereskedőink meghódítsák azt számunkra és nagyszerűen dolgozó magyar textilgyáraink termékeivel elárasztván a balkáni piacokat, kelendőséget biztosítsanak a magyar ipar cikkeinek. Bár a háború alatt a textilipar fejlődése Magyarországon olyan nagymérvű volt, hogy a legvérmesebb reménykedők utópiáit is felülmúlta, rengeteg feladat vár még textilgyárosainkra, kereskedőinkre és szakértőinkre egyaránt. Mert a meglévő eszközökkel, a magyar iparral, még kitűnően konkurráló osztrák ipart kiszorítani nem lehet, az Ausztriából Magyarországba özönlő osztrák textilanyagok behozatalát korlátozni nem tudjuk. De mert kereskedőinknek rendelkezésre állanak azok az eszközök, amelyekkel alapját vethetik meg a magyar ipar oly nagymérvű fejlődésének, amely mellett a belföldi szükséglet teljes egészében való ellátásán kívül export céljaira is tudnak produkálni, minden reménység megvan arra, hogy a szükségnek mutatkozó újításokat a legrövidebb idő alatt foganatosítsák és megtegyék hétmérföldes csizmával a haladásnak azt az útját, amely biztosítja azt, hogy a magyar textilipar ne csak a belföldön prosperálhasson, hanem számottevő tényező legyen a világpiacon és világkereskedelemben. Iparunknak annál könnyebb megtenni ezt az előrehaladást, mert mezőgazdasági termékekben oly gazdag földünk rengeteg olyan nyersanyagot produkál, amelyet nagyszerűen fel lehet használni a háború után, még oly sokáig hiányzó külföldi nyersanyagok pótlására. Mert lehetetlen elképzelni, hogy a békekötés után olyannyira helyreálljon és rendeződjék a termelés és szállításnak a háború alatt ezerszeresen összekuszált fonala, hogy a belátható időn belül rendelkezésünkre álljanak mindazok a nyersanyagok, amelyeket gyáraink a háború előtt feldolgoztak. Külön feladatunk lesz a hazai textilpótanyagok felkutatása és megismertetése, talán egy olyan nagyarányú szervezet révén, amint az Németországban történik, hogy ezzel újabb alapot adjunk a magyar textilipar felvirágzásának. A magunk részéről már felismertük a haladásnak és fejlődésnek szükségességét és ami minket