Molnárok Lapja, 1909 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-02 / 1. szám
12 hetne. Ez esetben exportmalmaink versenyképessége a külföldön ismét vissza volna állítható és a malomnagyipar visszaszerezhetné az elveszett exportpiacokat. Hisszük ezért, hogy a román kereskedelmi szerződés megkötésénél a kormány tekintettel lesz a magyar malomipar jogos kívánságaira. * * * A szárazmoslék-háborúság. A szárított moslék értékesítése körül támadt háborúság, úgy látszik, csak ezután fog kiütni teljes erővel. A helyzet ez idő szerint olyan érdekes, hogy azt szükségesnek tartjuk kellőképen megvilágítani. A kormány álláspontja az, hogy a szárazmoslék kivitelét elrendelő törvényszakasz egy véletlen folytán került csupán a törvénybe, mert egy véletlenül összeverődött, alig 30 képviselőből álló többség szavazta meg az ominózus módosítást. A kormány ezért nem ismeri el teljesen kötelezően ezt a törvényes rendelkezést és az alól kibúvót keresve, kiadta azon végrehajtási rendeletet, mely a moslék kivitelét megengedi, ha bizonyos határidőn belül a szeszgyárak azt belföldi gazdáknak, bizonyos meghatározott áron eladni nem tudnák. Az OMGE, tehát a gazdák álláspontja ezzel szemben az, hogy miután a törvény imperative tiltja a moslékkivitelt, az semmi körülmények között meg nem engedhető. Az ármegállapítást bízzák tehát a gyárosokra és gazdákra, akik azt majd egymás között eldöntik. A szeszgyárak álláspontja végre az, hogy őket nem lehet korlátozni üzleti tevékenységükben, hogy gazdasági szempontból tisztára abszurdum az, ha előírják a gyárosnak hol adja el az áruját, különben is az exporttilalom a fennálló kereskedelmi szerződésekbe ütközik, épp ezért ők azt nem hajlandók respektálni. Szóval ez a moslékháborúság máris annyi bonyodalommal jár, mint az Aehrenthal úr által összegabalyított Balkánkérdés. * * * A kibúvó. A moslékértékesítésről folyó egész csetepaté azonban tisztára akadémikus jelegű. Eláruljuk ugyanis, hogy a szeszgyárosoknak is sikerült megtalálni azt a bizonyos kibúvót, melynek segítségével itt nálunk minden csávából kimászik az, akire valami kellemetlen kötelezettség történetesen hárul. (E tekintetben valóságos mester a jelenlegi kormányelnök.) Nos, hát a szeszgyárak kibúvója egyszerűen az, hogy a szárított moslékot eladják takarmánykereskedőknek itt Budapesten és ezzel igazolni tudják azt, hogy ők belföldön értékesítették a moslékot. A gyárosok persze nem törődnek azzal, hogy kinek adja el a kereskedő a moslékot, ez pedig természetesen külföldre adja el az árut. Ott lévén elérhető a legmagasabb ár. A gazdák tehát nem kapnak moslékot és ha kérdezősködnek a szeszgyárosnál ilyen után, azt a stereotip választ kapják, hogy nincs eladó moslékuk, így azután a gyárak ügyet se vetettek a pénzügyminiszter ármegállapító rendeletére és nem is törődnek azzal, várjon elrendeli-e a tőzsde a korpajegyzést vagy sem, őket ez a dolog nem érdekli, mert ők mégis ott adják el a moslékot, ahol azt rendes áron megfizetik, így áll ez idő szerint autentikusan a szárazmoslék ügye. * * * A nyersolaj fuvardíja. A motorüzemhez és a nyersolaj fűtéshez egyaránt szükségelt nyersolajat a MÁV, ezidő szerint egy 50%-os szállítási díjkedvezményben részesíti. Ez a refakció igen sok iparvállalatot, közöttük a malmokat is igen nagy számban, ösztökélt arra, hogy a drága szénüzem helyett a nyersolajmotorokra és a nyersolajtüzelésre térjenek át. A vidéki nagy malmok közül az aradi Neuman-malom és a nagykikindai gőzmalom rendezkedtek be legutóbb nyersolajtüzelésre, úgy hírlik most, hogy a kormány hirtelen segítségére óhajt sietni a szénbányáknak, kiknek a nyersolajüzem persze nem tetszik és megszüntetni akarja az eddig érvényben volt szállítási kedvezményt. Ez ellen joggal tiltakoznak most sorra az összes ipari testületek, mert az csak nem járja, hogy először több mint 300 ipartelepet beugrasztottak a nyersolajtüzelésbe és most azokat egy igazságtalan fuvaremeléssel akarják érzékenyen megkárosítani. Persze a nyersolajmotorokkal dolgozó malmokat is igen súlyosan érintené ezen fuvaremelés, épp ezért nekünk is a leghatározottabban kell tiltakoznunk a MÁV ezen tervbe vett fuvaremelése ellen, melyet egyáltalán megokolni nem lehet. Ha a kormány a szénbányákon óhajt segíteni, kezdje ott, hogy az állami szénbányák üzemét szüntesse meg, épp úgy mint az állami széntermelés egész eszméjét ejtse el véglegesen. * * * Új adók. Németország legközelebb 300 millió márkával óhajtja emelni az adókat, hogy a katonai és tengerészeti kiadásokra fedezetet kapjon. Felemelik a pálinkaadót 100, a dohányadót 77, a söradót 100, a boradót 20 millióval. Új adók lesznek: az örökösödési adó 92, a hirdetési adó 33 és a légszesz- és villamossági adó 50 millió márkával. Ezen utóbbi adónem ellen most egy beadványban tiltakozik a német molnárszövetség. A parlamenthez intézett beadvány ugyanis elpanaszolja, hogy a gáz- és villamosságra kivetendő adó okvetlenül súlyosan károsítaná azon ipari üzemeket, melyekben légszesz- vagy villanyos erőgépeket használnak, manapság pedig olyan üzem alig van, melyben ne használnának ilyen erőforrásokat. A malomegyesület ezzel szemben azt indítványozza, hogy honosítsák meg a progresszív malomadót, mely régi vágya a közép- és kismalomiparnak. A malomipart különben azért is sújtotta az új adó, mert biztonsági szempontból minden malom a villanyos világításra szorul, ezt tehát igazságtalan volna megadóztatni. Végül arra is rámutat a malomegyesület beadványa, hogy ha megadóztatják a villanyos és gázgépeket, ugyancsak meg kellene adóztatni a gőzgépeket is, különben a gőzüzemű telepek előnyben volnának. * * * Rekordtermés. Az amerikai Egyesült Államok idei mezőgazdasági termelése minden tekintetben rekordtermésnek mondható. Ugyanis egy most megjelent jelentésből, melyet a földmivelésügyi miniszter kiadott, kitűnik az, hogy az összes farmtermékek értéke 1908-ban 7778 millió dollárra rúgott, ami 290 dollárral több, mint tavaly. Csupán növényi terményekben az idén volt első ízben a hozam értéke 5000 millió dollár. Ezen összeg ása esik csupán tengerire, egy további harmad búza, gyapot és szénára együttesen. A tengeri termés volt 2643 millió bushel, azaz 1615 millió dollár. Ezen összeg elegendő volna arra, hogy kifizessék az Unió összes kamatozó államadósságát, vagy a Panama-csatorna összköltségét, avagy hogy ebből 50 csatahajót építsenek. A szénatermés 68 millió tonna volt 2621 millió dollár, a búzatermés pedig 660 millió bushell 620 millió dollár. Soha ennél értékesebb búzatermése nem volt az amerikai mezőgazdáknak. Ez a rekordtermés az idei magas piaci árakra vezethető vissza, mennyiségileg nem emelkedett nagy átlagban az amerikai mezőgazdasági termelés. # Orosz malomipari kiállítás. E hónap végén malomipari kiállítást rendeznek Szt.-Pétervárott. A kiállítás czélja az orosz malomiparosokkal megismertetni a malmászati technika legújabb vívmányait. A kiállítás január 25-én nyílik meg és február 10-éig tart, a rendezőségben az orosz kormány is képviselve van. Külföldi gyárosoknak kitűnő alkalom kínálkozik az orosz malomiparosokkal eme kiállítás révén összeköttetésbe lépni. A rendezőség szívesen elvállalja külföldi gyárosok és kiállítók képviseletét, ha erre felkérik. # Amerikai lisztkivitel. Az idei év első 11 hónapjában az Egyesült Államok lisztkivitele 10.584.000 barrel volt, tavaly 12.210.000 barrel. Az idei csökkenés tehát 1.837.000 barrel. Eme kiviteli csökkenés javarésze a kínai bojkottra vezethető vissza, mert a keleti kivitelben 1.698.000 barrellel exportált az Unió az idén kevesebbet, mint tavaly. Ellenben emelkedett az idén a búzakivitel és pedig 58.297.000 bushelről 79.534.000 bushelre, tehát az emelkedés 21.237.000 bushel. Egybevetve az búza- és lisztkivitelt ez 127.165.000 b. volt az idén, 114.195.000 b. tavaly (1 barrel liszt , 4 Ws bushel búza). De míg tavaly 49 °/o volt az exportban a liszt aránya, az idén az csak 37 V* °/o. Oka ennek, hogy az amerikai hajóstársaságok még mindig jóval olcsóbban fuvarozzák a gabonát, mint a lisztet. Ez ellen joggal panaszkodhatnak a malomiparosok. MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1909. január 2. Dr. Kosutány Tamás a malomiparról. (Hírneves tudósunknak a „Köztelken“ tartott előadásából.) „. . . A fentiek előrebocsájtása után mindenekelőtt elvül jelentjük ki azt, hogy minél jobban van valamelyik termék a fogyasztásra előkészítve, annál jövedelmezőbben értékesíthető. Vegyük ebből a szempontból fontosabb növényeinket csoportonként behatóbb tárgyalás alá. 1. A búza-és gabonafélék feldolgozása. Statisztikai adataink szerint mintegy 21 milliónyi katasztrális holdnyi szántóföldünknek mintegy 60 %-át gabonafélék foglalják el, (amidőn a tengerit, amely maga többet kitesz 20%-nál, nem vettem tekintetbe) s ezekből ezeknek az eddiginél jobb értékesítése legelsőrendű fontossággal bír; mert hiszen ezen termények értékesítésétől függ legnagyobbrészt a gazda jövedelme. Az ideális állapot az volna, hogy egyetlen egy szem gabona sem menne feldolgozatlanul a forgalomba, vagy éppen külföldre, legfeljebb csak jól fizetett vetőmagot. Így mindenek felett nagy fontosságú malomiparunk fejlesztése, mert az esetben, ha a búzát, rozsot lisztté, az árpát malátává, sörré, árpakásává, árpagyöngygyé alakítva hozzuk forgalomba, nemcsak jobban értékesíthetjük ezen termékeinket, de jelentékeny és felettébb értékes mellékterményekre is számít ------ Szjtb. rendszeri! ~ BENZINMOTOROK és BENZINLOKOMOBILOK ipari és ősépítési czélokra. Magy. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége BUDAPEST, V. ber., Váczi-körut 32. szám.