Molnárok Lapja, 1910 (17. évfolyam, 1-53. szám)
1910-01-01 / 1. szám
10 év el. Ezt a régi igazságot ajánljuk a fűszerkereskedők figyelmébe is, mert a központi bevásárló szervezet eszméje bizonyára nem rossz ötlet, de hogy miért kell e szervezet mellé mindjárt a saját gőzmalom és kenyérgyár is, azt már megérteni nem tudjuk. Belőlünk nem beszél a kenyéririgység, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a t. czikkíró azt sem tudja hamarjában, mit ír le ezekkel a szavakkal: „saját gőzmalom és kenyérsütőde”. A központi bevásárló szövetkezethez tán elég néhány ezer korona alaptőke, de ha malom és kenyérgyártja kell a fűszereseknek, akkor már jócskán néhány százezrekről, tán több millióról is lehet szó. Hát honnét teremtsék ezt elő, amikor még csak a központi bevásárlószövetkezetre sincs tőkéjük, ennek mikénti beszerzéséről is csak tanakszanak. Rossz ötlet tehát határozottan a saját malom és kenyérgyár, ne kompromittálják a fűszeresek ezzel a központi bevásárlószervezet egészséges eszméjét. Ha pedig harczolni akarnak, ajánljuk szíves figyelmükbe a vidéki temérdek szövetkezeteket és a „Hangya“boltokat. A kívülállók lapunkról. Horváth Béla földbirtokos (Jászkisér) deczember 22-iki ketettel ezt írja hozzánk: Mindazonáltal, hogy a malomiparral már nem foglalkozom, azért érdekel ezen ipar még ma is s elolvasom becses lapjuknak minden példányát s szinte jól esik olvasnom az abban megjelenő közleményeket, őrlési leírásokat, vidéki szokásokat, gépészetet, vegyészi véleményeket, úgy, hogy nézetem szerint nemcsak a szorosan vett molnárságra becses ezen lap, hanem a malmászattal nem foglalkozó egyén is élvezettel olvassa azt. Kérem tehát tisztelt szerkesztő urat, küldje nékem a „Molnárok Lapját” továbbra is, az egy évre járó előfizetést is a mai postával ismét küldöm. Az én foglalkozásom most nem a gabona felőrlése, hanem annak a megtermesztése, ugyanis gazdálkodom szerény birtokomon. A napokban is beszélgettünk egyik volt kartársammal a szénnek a más tüzelőanyagok feletti előnyéről vagy hátrányáról, én még ma is a széntüzelésnek, azaz a gőzgép használatának adtam az elsőbbséget (nem tudom, azért-e, hogy ezen mesterséget tanultam — értek alatta mai modern gépet—,mert próbáltam volt gőzmalmomban a nyersolajtüzelést, de nem hogy előnyt nyertem volna a nyersolajtüzeléssel, de sokkal többe jött, mint a szénnel való üzem. Még ma is látható ezen olajtüzelési berendezés volt gőzmalmomban, mert por alatt áll. Többször olvastam már kérdezősködést a nyersolajtüzelésről, de az én meggyőződésem és tanácsom az, hogy aki nem próbálta, ne is próbálja ! Sokkal kevesebb baj van még ma is a jó széntüzeléssel — értek alatta jó szenet — mint a nyersolajjal. Ismételve kérem, küldje meg nékem a „Molnárok Lapját* továbbra is s tartson meg előfizetőjének. Magamat ajánlva, maradtam tisztelője: H. B. Helyes csímzés! Felkérjük t. olvasóinkat, hogy hozzánk intézendő leveleken és küldeményeken szíveskedjenek mindenkor pontos czimünket kiírni, igy: „Molnárok Lapja“ Budapest, V. Csáky-utcza 12. A lezajlott gabonáéi. Irta: Ring Gyula. Ilyenkor, az év utolsó napján mindnyájunknak úgyszólván kötelessége, hogy az elmúlt évre visszapillantsunk. Innét van aztán az, hogy amikor hosszú zuzmarás szakállával Szilveszter apó feltűnik a láthatáron, az utczák olyan emberekkel és az újságok olyan czikkekkel vannak tele, akik és amelyek mind visszafelé pillantanak. Ez alól az általánosan bevett szokás alól én sem zárkózhatom el és igy én is visszapillantok. Teszem ezt pedig, szenvedélyes amatőr foto- gráfus létemre, a pilcmat-felvételekben. Ki mint vett, úgy arat. A közmondások tudvalevőleg olyan arany- igazságok, amelyeket a hosszú évszázadok tapasztalata szűrte nép lelkébe. Fényesen beigazolódott ez az idén a fenti közmondással. Bizony a vetés tavaly ugyancsak mostoha körülmények között esett meg. A kemény, rosszul munkálható földbe vetették a magot, amely aztán, mi tagadás benne, csak silány termést adott. Közmondásunk ugyan, a régi krónikák tanúsága szerint, eredetileg csupán agrárius barátainknak szólott, mindazonáltal azt az idén jól felhasználhatták a gabonakereskedők is, akik most az év végén mérlegüket készítve, szintén elmondhatják: ki mint vett, úgy arat. György herczeg. A piacznak a silány termés okozta nyugtalanságát ugyancsak fokozták az úgynevezett annexiós bonyodalmak, amelyek miatt majdnem nemzetközi háború tört ki. Szerencsére Alláh és a lefizetett ötven millió megvilágosította muzulmán testvéreink agyát, akik csakhamar békejobbot nyújtottak nekünk. Ám annál jobban csörtette kardját és dühöngött odalenn Nándor-Fehérvár városában a nemes szerb királyfi. Már-már kikerülhetetlennek látszott, hogy vele ökölre, az árakkal pedig még feljebb menjünk, amikor egy, a kontreminre nézve emlékezetes szép napon a félbolond királyfit a trónöröklésről, a hausset pedig az árak további fölhajtásáról lemondották. Az új csillag. Alighogy a piacz kissé kiheverte György herczeg emlékezetes tevékenységét, amelylyel franczia komornyikját a a másvilágra, a gabonaárakat pedig a magasba rúgta, odaát az Óczeánon túl, az Egyesült Államok csillagos lobogója alatt egy új csillag kezdett ragyogni. Csillag, amelynek fénye csakhamar elhomályosította a zászló valamennyi egyéb negyven csillagát. A Patten csillaga volt ez. Ez a derék gyapot-jobber arra használta fel szabad idejét, amelyet a pamukból domborított aranyborjú körül folytatott táncz engedett neki, hogy a szomszéd bárban whiskyt ivott és a kasszirus kisasszonynak udvarolt. Tette pedig ezt nemcsak nyitott zsebbel, hanem nyitott szemmel is. így történt aztán, hogy csodálkozva látta, hogy tündérének rózsás ujjai hiába halmozták fel az ízletes sandwichek egész Cheepsgúláit, mire a lunch ideje elérkezik: nemcsak, hogy az egész gúlaerdő eltűnik, hanem újabb éhes vendégek egész serege mind sürgetőbb s újabb sandwich-követelésekkel lép fel. Ez szeget ütött Patten fejébe. Ez a fej pedig, úgy látszik, különös egy fej lehetett. Mert amíg más ember feje rendszerint örökre megszűnik gondolkodni akkor, ha akár véletlenül, akár szánt szándékkal szeget találnának beléje ütni, Patten agya pedig most kezdett csak igazán működni. Heuréka! — kiáltott fel végre örömmel. — És nyomban kihirdette az újonnan felfedezett tant, amely szerint a modern kulturember nemcsak számban, hanem étvágyban is messze túltesz tiszteletreméltó ősén, a barlanglakó troglodytán, akinek nemrég napfényre került, állítólag sok százezer éves úgynevezett neanderthali állkapcsa. Oly megérdemelt örömmámorral töltötte el az egész földgömb tudós világát. Majd meggyőzően fejtette ki Patten, hogy a modern kultúrember e megnyilatkozó hatalmas étvágyával a termelés lépést nem tarthat és így még pár jóétvágyú ember születése teljesen elégséges lesz arra, hogy az Egyesült Államok az exportállamok sorából az importállamok sorába kerüljön. S mint vérbeli amerikaihoz illik, e teóriát azonnal átültette a praxisba. Rohant a chichagói tőzsdére és búzát vásárolt. Másnap újra fogytak a sandwichek és ő újra vásárolt. S vásárolt ezentúl minden nap óriási mennyiségben. Sok, nagyon sok búzát, mint ahogy ezt a mi Pattenünk , a szegény megboldogult losonczi Lévy szokta volt mondani és meg is tenni. A következmények fényesen igazolták Pattent, mert a búza hatalmasan felszökött árában. Az igaz, hogy egész más okokból, mint amelyeket a bar sandwichei alapján kisütött, de a milliókat mégis csak ő zsebelte be. Ünnepelte is őt az egész Unió. Persze a kontreminőrök kivételével, akiknek e jól sikerült corner után nemcsak, hogy sandwichre valójuk nem maradt, hanem még betevő falatjuk se. Hogy tehát mégis valahogy megéljenek, ők szegények kénytelenek voltak a fűbe harapni. A hivatalos. Minthogy ez mint olyan is keveset, sőt mindig kevesebbet és kevesebbet mondott, magam sem mondhatok róla sokat. A haussistákra nézve édes és izgalmas olvasmány volt az az idén, míg a baissisták átkozódva olvasták, akár Kmetty tanár úr a Szanint. A „B“-párt és a misztikus megjelölés alatt ránz „S“-párt, vol se valami szabadkőműves, vagy fondorkodó politikai szövetséget kell érteni, hanem egyszerűen a hausse és a baisse pártját, amelyeknek kiválóan promonszírozott személyiségei sajátságos módon a a fenti betűk szerint verődtek össze. Azt is elárulom, hogy eléggé különös módon a „B“-párt nem a vele egy és ugyanazon betűn pendülő baisse-pártot képviselte. Fájdalom: én nem követtem a nevem kezdőbetűjében rejlő intelmet és lelkesedésem egész hevével csatlakoztam az „S“-párthoz. Nem csoda tehát, ha ily körülmények között a szerencsétlen „S“-párt, nevéhez híven, el-„S“-ett. Mint magándetektíveink kiszimatolták, a „B“párt a következőkből állott: Bacher Emil, Budapesti gőzmalom, Braun és Politzer, Buzsi Móricz, Böhm Gyula, Baumgarten Soma,J3rann- GYÁRT^^k ■ftl GYÁRTf^j WOHANKA — ' NYERSOLAJ(nen benzin) MOTOROK k és lk@(f«@IMl©©Oß»©lio j NEM TŰZVESZÉLYES, NEM ROBBANÓ! ! ! LEGOLCSÓBB ÜZEM! — •TELJES MALOMBERENDEZÉSEK-BUDAPEST, VI., VÁCI-KÖRÚT 76 VÖK X MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1910. január 1.