Molnárok Lapja, 1915 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-02 / 1. szám
Szarkasztósig és kiadóhivatal: BUDAPEST, Y„ Kj-um 12,XXI. év Budapest, 1915 január 2. (Telefonszám: 66—66.) CIMuMsI «rak: szám E*yévr*10 Ki - Niévr a k. NEG JELENIK MINDEN SZOMBATON. Évforduló. Huszonegy év óta szoktunk az évforduló alkalmából visszapillantást vetni az elmúlt esztendő eseményeire, a malomipar fontosabb mozzanatait újból elősorolva és egyszersmind megrajzolva az új esztendő malomüzletének valószínű képét, latolgatva ennek kilátásait. De soha még ilyen szomorú körülmények között nem teljesítettük ezen kötelességünket. Úgyszólván fél Európa átváltozott egy végtelen csatamezővé, ahol a hadseregek milliói öldöklik egymást. Kiszámíthatatlan az az erkölcsi és anyagi kár, amely az emberi kultúrát máris érte a háború eddig lefolyt hat hónapja alatt. Pedig bármennyire kedvezett is nekünk és szövetséges társunknak, a hatalmas Németországnak, eddig a hadi szerencse, a harczok még mindenütt javában folynak és döntésre eddig sehol nem került a sor. Akárhogy alakuljon is a háborús helyzet, még hónapok hosszú sora fog eltelni, amíg a mindnyájunk által annyira áhított általános békekötés szóba is kerülhet. Ha a hadviselő felek egyike vagy másika csupán nagyzási hóbortból azt jósolja, hogy ez a háború évekig fog eltartani, azt hisszük ezt nem kell komolyan vennünk, mert egyetlen nemzet sem fogja sokáig bírni a háborúval összefüggő óriási áldozatokat. Az évforduló, illetőleg az újév beköszöntését tehát alig ünnepelhetjük jobb kívánsággal, mintha azt óhajtjuk, hogy a világháború mielőbb véget érjen és igaz ügyünknek hozza meg a teljes győzelmet. Azután pedig évtizedekre terjedő béke tegye lehetővé kultúránk fejlődését és kiépítését. Malomiparunk az 1914. évien. A háborús esemén A kereskedelmi malmok,nyék a gazdasági —-------------------------élet minden terén olyan változásokat idéztek elő, hogy formálisan kizökkent minden gazdasági tevékenység a megszokott keretekből. Természetesen a gabonakereskedelem és malomipar sem képeznek kivételt és valamint a mi különleges iparágunkban is teljesen új helyzet keletkezett, úgy a malomipari szaksajtónak is alkalmazkodnia kellett a háborús események által előidézett rendkívüli viszonyokhoz. Ennek, bevonult rendes munkatársaink hiányának, valamint a személyzetüknek túlnyomó részétől megfosztott nyomdák kisebb teljesítőképességének tudható be, ha a szaklap augusztus elseje óta csak korlátolt terjedelemben jelenhet meg, úgyszólván háborús számokat ad és a legaktuálisabb, a háborúval összefüggő események tárgyalására szorítkozhat. Ha tehát ezúttal visszapillantást vetünk a lefolyt malomipari esztendőre, ezt sem tehetjük a megszokott széles mederben, hanem kénytelenek vagyunk a legfontosabb mozzanatok felemlítésére szorítkozni. Mindenekelőtt megemlítjük, hogy a szokásos statisztikai adatokkal nem szolgálhatunk, mert az utóbbi hónapokban az áruforgalmi statisztika igen hiányosan jelent meg és az egész évre terjedő teljesebb összefoglalás csak hónapok múlva fog megjelenni. Ilyen adatok híján pedig nehéz alapos fejtegetésekbe és következtetésekbe bocsájtkozni. Általában azonban az 1914. esztendőt olykép jellemezhetjük, hogy ez állandó kalamitással járt a malomiparra nézve. Ugyanis a malmok az egész esztendő alatt alig tudtak őrlési anyagra szert tenni és már a tavaszszal határozott árhiány mutatkozott, másrészt pedig a terméskilátások is oly silányok voltak, hogy malmaink óriási mennyiségű külföldi gabona vásárlásához voltak kénytelenek folyamodni. A terméskilátásokat illetőleg sokáig a legellentétesebb hírek voltak forgalomban, amíg végül kitűnt, hogy tényleg olyan silány termést takarítottunk be, amilyenre nálunk ritkán akad példa. De bármilyen silány termés mellett is malomiparunk megállta volna helyét, ha azok a nagymennyiségű külföldi búzák, amelyeket vásároltunk és amelyeket normális körülmények között még kétségtelenül beszerezni akartunk, hozzánk tényleg el is jutotak volna. De — sajnos — a nyári elején a külpolitikai helyzet annyira megfeszült,hogy elkerülhetetlennek látszott a háború kitörése. Amikor pedig monarchiánk megüzente Szerbiának a háborút, rövid napok múlva az összes európai nagyhatalmak fegyverrel kezükben állottak egymással szemben. A háború kitörése természetesen egy csapásra halomra döntött minden normális gazdasági tevékenységet. Az összes európai tőzsdéket, sőt rövid időre az amerikai tőzsdéket is bezárták és később csak részleges gabonatőzsdei forgalom alakult ki. Nálunk a határidős üzletet azonnal beszüntették és később csak a készáruüzletet engedélyezték ismét. A gabonaárak óriási emelkedése időközben feltartóztathatlanul ment végbe, úgy hogy malomiparunk ugyancsak nehéz feladat előtt állott, hogy az árfelhajtás daczára üzemét fentarthassa és a lisztvevők bizalmatlanságával megküzdhessen. Már amikor az áremelkedés a legszélsőbb végletekbe csapott át és a búza ára tavalyhoz képest megkétszereződött, lépett közbe a kormány és rendelte el a maximális árakat. Ez az intézkedés is csak három hete, december 1- én lépett életbe és éppen úgy elkésett, mint a gabonavámok felfüggesztése, amelyet kormányunk csak akkor rendelt el, amikor ezen intézkedésnek már semmiféle gyakorlati következménye nem lehetett. A malmok a háború kitörése folytén természetesen az előre vásárolt külföldi gabonából egy szemet sem kaptak. Itt a belföldön a termelők visszatartása és részben a készletek csekélysége folytán a kínálat amúgy is korlátolt volt, de a maximális árak életbeléptetése óta egyáltalán szünetel, mert a kormány ezen rendelete is sok tekintetben elhibázott és a gyakorlati üzleti élet követelményeivel nem számol. A malmok most az év végén szinte kétségbeejtő helyzetben vannak. Ha normális keretekben folyna az őrlés, bizonyára egy héten belül minden malomnak be kellene szüntetnie — nyersáru hiíjin — az üzemet. De a sokféle gabona őrlése és a lisztkeverés olyan munkát ad, hogy a kereskedelmi malmok a rendkívül csekély gabonakészletek daczára is még talán 3—4 hétig kihúzhatják az üzemet, persze csak úgy, hogy alig őrölnek naponként néhány vagyont. Az ilyen munkának természetesen az üzemköltségek és a kalkuláczió szempontjából súlyos terhei vannak és ezért a malmok 1914-iki tevékenysége kedvezőtlen körülmények között zárul. A malomkisipar esztendeje. Aránylag jóval kedvezőbb volt a lefolyt évben a malomkisipar tevékenysége. Mindenekelőtt azon örvendetes tényt kell leszögeznünk, hogy a malomkisiparosok között a kijózanodás örvendetes jelei mutatkoznak széltében-hosszában. Malomkörzetek alakultak mindenfelé azon kimondott célzattal, hogy az eddig uralkodott lehetetlen versenyviszonyoknak véget vessenek. Az a lisztdrágaság, amely már az első félévben mutatkozott, igen sok gazdát visszatartott gabonájának értékesítésétől és különösen a kistermelők erősen foglalkoztatták a vámmalmokat. A silány termés pedig nem hogy kárára, de ellenkezőleg: hasznára volt a vámmalmoknak, mert különösen a parasztgazdák, akik az őrletek zömét szolgáltatják, gabonájukat kis termés esetén régi tapasztalat szerint még jobban visszatartják és ezt a saját fogyasztásuk számára igyekeznek föntartani. A háború kitörése is meglepően sok munkát juttatott a kisebb malmoknak. A mozgósítás első heteiben úgyszólván teljesen szünetelt a polgári forgalom és így az áruszállítás is. A lisztfogyasztók kénytelenek voltak mindenütt helyben födözni szükségletüket és így a vidéki kisebb malmok el voltak halmozva munkával. Az őszi hónapok alatt pedig a nagy malmok küzködésével szemben a malomkisipar állandóan teljes üzemmel dolgozott, a vámmalmok általában mindenütt fölemelték az őrlési díjakat, úgy hogy általában azt mondhatjuk, hogy a malomkisipar szempontjából az 1914. esztendő elég eredményes volt. Egyéb érdekes események. Természetesen csak dióhéjba szorítva érintettük az 1914. malomipari esztendő temérdek eseményeit, mert hisz ritka évben volt az üzlet olyan mozgalmas, mint az idén. A lisztüzlet például a legrendszertelenebbül alakult. Ausztriában időközönként alig volt érdeklődés lisztünk iránt, mert az ottani jegyzések jóval olcsóbbak voltak. Volt azonban idő, különösen az utóbbi hetekben, hogy az osztrákok valósággal viaskodtak lisztünkért. A belföldi fogyasztás is nagy hullámzásokat mutat, de általában konstatálhatjuk, hogy a fogyasztás az utóbbi hónapokban tetemesen csökkent és a kevert lisztek forgalomba hozása folytán még bizonyára sokkal erősebben fog alászállni. Érdekes mozgalmat idézett elő közvetlenül a háború kitörése is. A lisztvevők ugyanis olyan alaposan megijedtek, hogy mindenki sietett nagy mennyiségű lisztet készletre vásárolni és különösen a kis háztojások vásároltak zsákszámra, de összesen sok százezer zsák olyan lisztet, amely máskor csak apránként szokott a fogyasztáshoz kerülni. Még csak a háborús állapot által előidézett temérdek kellemetlenségről és pörökről kell beszámolnunk. A malmok a határidős üzlet beszüntetése után régi kötésekre természetesen nem teljesítettek szállításokat és emiatt temérdek pör fenyegetődzött. A tőzsdebiróság pártatlan és igazságos állásfoglalása folytán azonban ezen pörök szerencsésen, barátságos megegyezés után, intéződtek el. r—1 .—4 Az 1915. év kilátásai. Az ujesztendő A legsürgősebb beavatkozások, malomipari esé-----------------------------------------lyett illetőleg bármiféle jóslásba bocsátkozni — természetesen — nem lehet. Minden attól függ, hogyan dől el a világháború folytán elvetett kocka és mikor térnek majd vissza normális gazdasági és üzleti viszonyaink. Az évforduló a gabonapiacot olyan alapos zűrzavarba és üzlettelenségben találja, hogy lehetetlennek tartjuk a jelenlegi állapot fentartását. A kormánynak okvetlen a legsürgősebben kell intézkednie, ha a malomipar zavartalan menetét fenn akarja tartani. Hogy pedig ez a közélelmezés szempontjából szinte elengedhetetlen, az valóban nem szorul bővebb indokolásra. Elsősorban arról kell gondoskodni, hogy a magyar malmok, a magyar lisztfogyasztók dolgát hozzák rendbe és ezért a maximális árakat olykér kell vidékenként kiegyenlíteni, hogy a mi szükségleteinket fedezhessük. Miután Ausztria a mi gabonánk és lisztünk nélkül meglenni nem tud, ezen intézkedéseknek az osztrák kormánynyal karöltve kell történnie. Ami pedig a közép- és kismalmok esztendejét illeti, erre nézve csak azt mondhatjuk, hogy a háborús állapot tartama alatt továbbra is biztosítva látjuk az okosan vezetett kismalmok kedvező üzletmenetét. Ezután azonban a malomtulajdonosokon lesz a sor bebizonyítani józanságukat és okosságukat, mert ha fenn tudják tartani a kedvező üzleti helyzetüket, akkor a jövőben is biztosabb alapokon fog nyugodhatni a malomkisipar is. 16 °/c-os vám. Kapcsolatban a vámmalmok ezen kedvező kilátásaival, megemlítendőnek tartjuk, hogy a magyar vámmalmok túlnyomó része — igen okosan — emelte a vámolás %-át egész 15 %-ig. A németországi malomkisipar, is a legutóbbi hónapok alatt rendkívül kedvező üzleti