A Műiparos, 1916 (3. évfolyam, 2-12. szám)
1916-02-01 / 2. szám
22. oldal Tartalom-jegyzék. (Folytatás. Oldal. 15. Az asztalos kisiparosság sérelme irta Kiss József 34 16. A kárpitos altruisztikus tizes bizottság irta: Steinbach Gábor __.................34 17. Budapest székesfőváros nem ad munkát a szerelő mestereknek ... ... 35 18. A kiállítási bútorvásár reorganizálása irisi Szentmiklóssy Árpád. ............ 35 19. Az iparművészeti tervek jogvédelme ............. ... 36 20. Amiről mi nem tudunk! 36 21. A kárpitosmester a lakásberendezés művészetében irta: Barta Artur ... 37 22. A lakásberendezési szaktanfolyam.......................... 38 23. A Technológia jövő feladatai irta Sziroritai Lhotka iparművész ............. 38 24. A rajzolás irta Szepessy Gyula műépítész ...........38 25. Az asztalosipar specializálása (A műasztalos) ... 39 26. A faszobrászat irta Schmidt Miklós szobrászművész ................. 40 27. A falfestőipar irta Predmerszky Béla festőmester 40 28. Művészi cégtáblákat ... 40 29. A Műiparos pártfogója 41 30. Vegyes közgazdasági és ipari hírek : Német főügynökségek Magyarországon ... ... 41 A népfölkelő kereskedők és iparosok rövid szabadságolása ............41 A szerb állami monopóliumok ügye ... ... ... 41 A csehek és a vámunió 42 A galíciai építkezések... 42 Ötmillió értékű széldöntött fa eladása ... ... 42 Munkaközvetítés a lábbadozó katonák részére ................................42 Német védegylet osztrák-magyar adósok ellen........................... 42 Német - osztrák - magyar nyersanyag bevásárló társaság.................. ... 42 Osztrák textilgyárak fúziója... ... ... ... ... ... 42 Takarékoskodni kell a szénnel... ......................42 Gyapjú központ________42 A keresk. múzeum propagandája ... ... ...........42 Közös gazdasági kérdések .................................43 28. Anyagbeszerzésre vonatkozó felvilágosítások ... 44 A MŰIPAROS 2. szám. vezet tevékenysége — csak igen parányi része kerül nyilvánosságra azoknak a ferdeségeknek, amelyek a fent ismertetett helyzet miatt állandóan napirenden vannak. Alváros mai szervezete, nem akarjuk azt állítani, hogy egyes emerek, de mindenesetre egyes érdekkörök érvényesülését segíti elő, s így megakadályozza azt, hogy a főváros összes polgárai arányosan élvezzék polgári jogaikat s ezáltal hozzájussanak ahhoz az erőhöz, amelylyel a fővárost iparilag és kereskedelmileg fejleszthetik és felvirágoztatják s modern világvárossá építhetik ki. Ha a polgármester programmját meg akarja valósítani, első teendője legyen a tisztviselők és városatyák viszonyának egészséges rendezése. Mi csak néhány ilyen ferdeséget ismerünk — hiszen mind a kulisszák hátterében játszódik le — de ez a néhány eset is elég világosan rámutat a hibákra, amelyeket sürgősen el kell tüntetni. Eredményes jó munkát a köztisztviselő csak akkor végezhet, ha minden idejét munkájának szenteli. Ezt a városi tisztviselő nem teheti meg, mert idejének nagy részét a városatyák jóindulatú pártfogásának megszerzésére, illetve megtartására kell fordítania. A napi munkában elfáradt tisztviselő kénytelen esti óráit a városatyák körében tölteni, s természetes, hogy másnap nem szívesen fogadja a kisiparost, vagy annak személyesítőjét, akit előző este nem látott a városatya bizalmas körében. Nem dolgozhat függetlenül, saját belátása szerint az ilyen köztisztviselő, aki sohsem tudja, hogy mikor keresztezi valamelyik városatya terveit, amiért azután a munkaerős tisztviselőnek idő előtt nyugalomba kell vonulnia. Nem szorul ez bizonyításra, nap-nap után láthatjuk példáit. Régi félszeg állapot ez, de sohasem domborodott ki annyira, mint most, a háború alatt, amikor a társadalom gyökeres átalakulását látjuk. A közép és kisiparosság kezd szakmánként szervezkedni, s együttesen tömörülni. Ez a szervezkedés tulajdonképen a fővárost erősíti, s mégis a városi szervezet nem istápolja az iparosságot ebben a munkájában. A közhangulat nyomása alatt ugyan kibocsát szociális rendeleteket a Tanács, de ezeket a tisztikar nem respektálja, s úgy látszik maga a fővárosi Tanács sem gondolja azokat komolyan, mert rendeletei keresztülvitelét nem ellenőrzi. Ezt igazolja egy a közelmúltban felmerült konkrét eset, melyet most szóvá teszünk. A főváros egyik hivatala kiirt egy közmunkát, de annak feltételeit nem közölte az illetékes ipartestületekkel, bár erre a Tanács egyik rendelete utasítja. A személyes érdeklődés is eredménytelen maradt, kellő felvilágosítást és útbaigazítást a kisiparosság nem kapott, s az ezért méltatlankodó kisiparoscsoport képviselőjét - az adózó polgárok egy tekintélyes tömegének személyesítőjét — durván inzitálja a közhivatalnok, abban a biztos tudatban, hogy ezzel kedvében jár az őt támogató városatyának, aki egy másik érdekkört képvisel és támogat. Közérdekű kérdésben minden felszólalásnak, véleménynek helyet adunk. Mindenki munkatársunk, mindenki írhat ipari szakmai és ipari közgazdasági kérdésekről. Mindennemű felvilágosítással és tanácscsal díjmentesen szolgál a szerkesztőség.