Műszaki Élet, 1962. július-december (17. évfolyam, 14-26. szám)
1962-07-05 / 14. szám
Kutatás a könnyűiparban Három könnyűipari kutató intézet , a Textilipari-, a Papíripari- és a Bőripari Kutató Intézet munkáját vizsgálva néhány érdekes és értékes következtetést lehet levonni az eredményekből is, a még fennálló problémákból is. Kétségtelen, hogy a munka ma már tervszerű, s ebben nem kis része van annak, hogy elkészült a távlati kutatási terv. Fejlődés állapítható meg az intézetek munkatársainak ipari gyakorlatában is. A múlt esztendőben a kutatóintézetek tevékenysége bővült. Ma már a kutatóintézetek szabványosítási bázisok, ahol létrehozták a dokumentációs csoportokat, s itt szervezik meg a Mérésügyi Szolgálat szakmai központjait is. A tevékenységi kör bővülése ipari méreteink adottságaiból folyóan szükségszerű, de nem tekinthető a kutatómunka szerves részének (például a műszerszolgálat). Félő azonban, hogy sok hasonló szükségmegoldás alkalmazása a kutatómunka eredményességét veszélyezteti, mivel az intézetek vezetőinek munkaidejét nagymértékben leköti. Amikor ilyenfajta tevékenységgel bővül a kutatóintézeti munka, egyidejűleg a műszaki fejlődés követelményeinek megfelelően a kutatási feladatok köre is bővült és megsokszorozódott. A Textilipari Kutató Intézet például a Rövidáruipari Igazgatósággal együttműködve kutatócsoportot hozott létre a szövés nélküli textíliák kidolgozására, kibővítette a gépkonstrukciós kutatásait fonó-, szövő- és konfekcióipari gépek korszerűsítésére. A Bőripari Kutató Intézet különböző gépesítési problémák és vizsgálati módszerek kidolgozásának feladatát vette tématervébe (bár a gépesítés eddig is feladata volt az intézetnek, azonban a káderproblémák miatt ennek nem tudott eleget tenni). A Textilipari Kutató Intézetben és a Papíripari Kutató Intézetben csoportot hoztak létre közgazdasági problémák kutatására, a Bőipari Kutató Intézetben ennek a csoportnak a szervezése most van folyamatban. Az intézetek kutató tevékenysége az ipar igényeinek és a távlati fejlesztés követelményeinek összehangolása után kialakított terv szerint folyik. Általánosságban a témák kidolgozására fordított idő 15—20 százalékát az alapkutatásokkal való foglalkozás tölti ki. A fennmaradó körülbelül 80% teljes egészében alkalmazott kutatásnak tekinthető. Az alkalmazott kutatásokon belül a legtöbb téma gyártástechnológiai jellegű feladat. Mindhárom intézetnél jelentős számban találhatók anyagvizsgálati, gyártmányfejlesztési és konstrukciós feladatok is. Az eredményesség A kutatóintézetek munkájának eredményességét a számok világosan bizonyítják, bár kétségtelen, hogy a lezárt témák eredményessége még nagymértékben növelhető lenne azok szélesebb körű elterjesztésével. Ami most már a problémákat illeti, elsőnek talán említsük meg, hogy a kutatásnak a Műszaki Szakági Tanács által történő elfogadása s a lezárás utáni bevezetése sok esetben indokolatlanul hosszú időt vesz igénybe. Az általános elterjesztést pedig nehezíti a bevezető vállalatnál jelentkező eredmény kimutatásának bonyolultsága. Megemlítjük, hogy a kutatóintézetekben egyre nagyobb számban jelentkező kutatási megbízásként adott munkák eredményeinek realizálása hasonló nehézségekkel jár. Bár általános tapasztalat, hogy ezek bevezetése az adott vállalatnál megtörténik — elterjesztése vagy az általa hozott gazdaságossági eredmény kidolgozása azonban hiányzik. A gazdaságossági számításokat a kutatásoknál is el kell végezni, és a befejezett kutatások széleskörű elterjesztését biztosítani kell. Változatlanul nehézséget jelent a kutatási eredmények bevezetésében az, hogy a vállalati dolgozók közvetlen érdekeltsége nincs biztosítva. A komplex szerződések rendszere, amely a kísérletek végrehajtásának biztosítását célozza, nem tudja felvenni a versenyt az újításokkal elérhető egyéni juttatásokkal. Ennek alátámasztására például felhozzuk azt, hogy a három kutatóintézet által 1961-ben 45 komplex szerződésre kifizetett összeg 58 900 Ft, ami 103 személy között került kiosztásra. Részvétel a fejlesztési tervek kidolgozásában Az iparnak nyújtott segítség fejlődését illetően egyes üzemek problémáival való foglalkozáson túl ki kell emelni az általános iparági fejesztési problémák kidolgozásában való részvételt A távlati feladatok megoldására vonatkozó javaslatok tétele ma már a kutatóintézetek tevékenységének olyan feladatkörévé nőtt, amely biztosítja, hogy a kutatási munka és az iparágak fejlesztésének összhangja a jövőben szorosabbá váljék. A Textilipari Kutató Intézet például közvetlen együttműködésben az iparvezetéssel, rendszeresen részt vesz a pamutfonó üzemek fejlesztési programjának kialakításában, a pamutszövőipar legalkalmasabb szövőgéptípusainak kidolgozásában, és szervezetten közreműködik a parrrutkikészítő-iparban végrehajtott rekonstrukció egyes részfeladatainak kidolgozásában. Ez a tevékenység nemcsak az iparfejlesztés koncepciójának mélyebb megismerését biztosítja a kutatóintézet számára, hanem kutatásainak témaválasztására is kihat. Így például a Textilipari Kutató Intézetben működő gépkonstrukciós osztály kutatási programja a fejlesztési tervek ismeretében a hazai textilipar fejlesztéséhez szükséges géptípusok kidolgozásával foglalkozik (kikészítőgépek stb.). A Papíripari Kutató Intézet hasonlóképpen rendszeresen részt vesz a papíripar fejlesztésével kapcsolatos irányelvek kidolgozásában. A Bőr- és Cipőipari Igazgatóság a Rostműbőrgyár gyártási problémájának megoldásában, valamint a gyorsragasztók gyártási technológiájának kidolgozásában vette igénybe a többi között az intézet segítségét. Általánosságban tehát az tapasztalható, hogy mind az egyes üzemek részére kidolgozott iparági részfeladatok megoldásában, mind pedig az iparigazgatóságok által igénybe vett iparági fejlesztési koncepciók kidolgozásában az eltelt három évben jelentős, kedvező változás történt, és ez egészséges irányba fejlődő kapcsolat kialakításához vezethet az intézet és a gyárak között, valamint az intézetek és az ipar vezetői között. O Timfii MUSKARIAK A „Közlekedés Kiváló Dolgozója” kitüntetést kapta: Fort Ferenc osztályvezető, Németh Sándor irányító tervező, Murányi Sándor és Soltész Béla mérnökök — Út-, Vasúttervező Vállalat; Bencsik Pál építésvezető — Aszfaltútépítő Vállalat; Sohajda József igazgató, Rozsnyai József főmérnök és, Király Kálmán osztályvezető __ Kecskemét ¡\ *••’. A ifó közlekedési Vállalat, Sidó Ferenc tudományos főmunkatárs. Groz György. Temesi József és Vargha Zoltán tudományos munkatárs — Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézet. A „Könnyűipar KivHó Dolgozója” kitüntetést kapta: Király László gépészmérnök. Lendvai Ferenc építészmérnök — Könnyűipari Tervező Iroda; Molnár József igazgató, Dem József művezető — Miskolci Pamutfonó; Krammer Jenő főművezető; Tarjányi Margit művezető — Pamutkolor Művek; Schmidhoffer Gyula üzemgazdász, özv. Paál Gyilláné munkaerőgazdálkodó. Zagyva István művezető — Pápai Textilgyár; Magyar Lajosné műszaki ellenőr, Pál Andrásné osztályvezető — Soroksári Textilipar; Miklóshalmi Pál gépészmérnök — Bajai Gyapj üszövetgyár; Valastyán Pál gyártásvezető, Kurunczi Sándor művezető — Dél-magyarországi Bostkikészítő Vállalat; Horváth Péter művezető — Szegedi ^c-r'-o-^c^víz-Szedő Pálné munkaügyi vezető —* Kaposvári Ruhaüzem; Farkas Imre művezető — Ruhaipari Tervező Vállalat; Kellner János főmechanikus — Lőrinci Szalag- és Csipkegyári Kapitány Ferenc főmérnök — Angyalföldi Bútorgyár: Kovács Gábor főmechanikus, Szigeti János művezető — Budapesti Bútorgyár: Benke Ferenc főmérnök — Csongrádi Bútorgyár. Szinte naponta lehet hallani olyan eseteket, hogy gépeket rendelnek, de amikor az üzembe szállítják őket, kiderül, hogy még nincs meg hozzájuk a szükséges épület, nem készítették el az alapozást, vagy éppen, amikor már használni szeretnék a gépet, akkor derül ki, hogy a kitűzött célra nem alkalmas. Aztán elkezdődik a gép kálváriája, ami olykor bizony az ócskavas telepen fejeződik be. Értesültünk róla, hogy a Magyar Beruházási Bank budapesti 1. számú fiókja vizsgálatot végzett az 1961-ben vásárolt gépek sorsával kapcsolatban. Felkerestük a fiók vezetőjét, Takács Pálnét, és vizsgálatuk eredményéről érdeklődtünk tőle. Megvizsgáltuk több iparág hozzánk tartozó üzemeiben a múlt évben bel- és külföldről beszerzett gépek üzembeállítását, és átfogó képet kaptunk a jelenlegi helyzetről. Sajnos, még ma is nagyon sok gépet vásárolnak fölöslegesen, meggondolatlanul, tervszerűtlenül. Fölösleges vásárlások — Minden megvizsgált iparágban találtak fölösleges gépvásárlást? — Nem minden iparágban, és nagyon különböző mértékben. A vegyiparban például a múlt évben beszerzett gépek 23,2 százalékát nem használják rendeltetésének megfelelően. A belföldről vásárolt gépek jelentős részét ugyan úgy igényelték, hogy csak ebben az évben szerelik be őket, s ezzel nincs is különösebb probléma. A Hungária Műanyaggyár azonban 4 488 000 forint értékű gépet vásárolt tőkés importból, és ezt a vételt nagyon elhibázták. A gépen gyártott termék minősége ugyanis nem megfelelő, s csak további megmunkálás után hozhatják forgalomba. A gép felszerelése is jelentős összeget igényelt, de már egy hónapja leszerelve áll, mert egy másik üzemrészbe viszik át és előreláthatóan csak két hónap múlva fog üzemelni, amikor a Német Szövetségi Köztársaságból megérkezik a javításra elküldött alkatrész. Ez a minőségi különbség és a késedelmes üzembehelyezés bizony jelentős kárt okoz. Az üzembehelyezési arányszám egyébként a vegyiparban javult, s ez elsősorban annak köszönhető, hogy az új gépeket a régiek pótlására használják fel és az új üzemekbe tartalékgépeket szerelnek be. Ez a gyógyszeriparban helyes, hiszen a gyártmányok gyakran változnak és a gyors átállás csak így biztosítható. A villamosenergia-iparban minden beszerzett gépet azonnal használatba vettek, a bányászat hozzánk tartozó részénél a megvásárolt és üzembe helyezett gépek között egészen minimális az eltérés és nincs jelentősebb probléma a NIM-hez tartozó kőolajiparban sem. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság importból bejött gépeinek azonban a 26 százaléka nem felel meg a kitűzött célnak, és a vizsgálat alkalmával megállapították, hogy a megrendeléseket nem megalapozott tervekre adták fel. Kallódó gépek — Legnagyobb probléma az Élelmezésügyi Minisztérium gépvásárlásaival volt és van. Az elmúlt évben a néhány megvizsgált gyár részére belföldről 6 860 000, külföldről 7 376 000 forint értékű olyan gépet vettek, amit nem helyeztek üzembe. Vásároltak például az NSZK-ból egy vákuumos szárító berendezést a Rákospalotai Növényolajipari Vállalat részére, de kiderült, hogy ott nincs rá szükség. Akkor átvitték a Búzakeményítő Vállalathoz, ahol utasításra átvették ugyan, de nem tudták üzembe állítani, mert a jelenlegi gyártástechnológiába nem illeszthető be. Ezután a gépet könyvjóváírással a Győri Olajgyár kapta meg, ahol most kísérleteznek, hogy mire tudnák használni. Ugyancsak az NSZK- ból vásároltak vajhűtés és csomagolás céljára egy berendezést, de kiderült, hogy arra nem alkalmas, mire a Húsipari Vállalathoz vitték át zsír hűtésére és csomagolására, de erre sem felel meg. Most a Húsipari Kutató Intézet keresi a felhasználás módját. Sajnos, a tárca területéről még több ilyen példát is tudnék mondani. A minisztériumon belül az egyes iparágak több gépet vásároltak anélkül, hogy megnézték volna, milyen célra alkalmas és meghatározták volna, hogy hol használják. Előfordul az Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozó vállalatoknál az is, hogy a beruházási programokhoz szükséges gépeket külön rendelik meg, így nem adnak hű képet a beruházás teljes összegéről. — Milyen intézkedések követik a vizsgálatot? — Ha nagyobb problémát látunk, közöljük levélben az illetékes miniszterhelyettessel és kérjük, hogy állapítsák meg, ki a felelős az Indokolatlan vagy tervszerűtlen gépbeszerzésekért — És mi történik, ha megállapítják? — Értesültünk már róla, hogy fegyelmi eljárást is folytattak ilyen ügyben. — Ez minden? — Igen. Ez bizony nem sok. Egy év alatt néhány iparág néhány üzemében 46 416 000 forint értéket hiába fektettek bele gépekbe, mert azok nem szolgálták a kívánt célt. Mennyi lehet a többi iparágban és a többi üzemben? Talán mégis el kellene már jönnie annak az időnek, amikor a felelősök felelnek is azért, amit tettek és a milliók kidobását nem intézik el sajnálkozó fejcsóválással... BOZSIK VALÉRIA Automatizáljuk-e a fürdőkádgyártást? A külföldről hazatért szakemberek egymás után számolnak be arról, hogy kiállításokon, de már szállodákban és építkezéseken is egyre gyakrabban találkoznak műanyag-fürdőkádakkal. Külföldön egyre jobban terjed az acéllemezkád is és háttérbe szorítja az öntöttvasból készültet, noha abból jelenleg még igen nagy a kereslet. Kérdés azonban, hogy meddig?Ez a kérdés nálunk most nagyon aktuális, mert tervbe vették, hogy automatizálják a Kecskeméti Fürdőkádgyárat, és ezzel termelését a kétszeresére emelik. De vajon mire elkészül, lesz-e még ilyen piacon öntött kádnak és megtérül-e majd a befektetett összeg? Ezzel a problémával az Országos Tervhivatal kohó- és gépipari főosztályán Logodi László és Gárdosi Béla foglalkozik. — Mennyibe kerül a gyár automatizálása? — tettük fel az első kérdést a két szakembernek. — A jelenlegi tervek szerint 137 millió forintba — válaszolta Gárdosi Béla. — A termelést ezzel a kétszeresére emeljük, de készült olyan program is, amely szerint az üzem nélkülözhetetlen és halaszthatatlan felújítása termelésemelkedés nélkül 52 millió forintba kerülne Ebben az esetben azonban csak a hazai szükségletet tudná kielégíteni, noha a jelenlegi termelésnek a fele, az automatizálás után pedig körülbelül a 45 százaléka kerülne exportra. — Gazdaságos exportcikk a kád? — Igen. — A tervek szerint mikorra készülne el az átalakítás? — 1965-re úgy, hogy abban az évben a termelés 75 százalékát adná, a következő évtől pedig teljes kapacitással működne. Ez a terv azonban már veszélyben van, mert az automata formázógépet még mindig nem rendelte meg a NIKEX, sőt, még azt sem döntötték el, hogy milyen berendezést vásárolnak. Előfordulhat, hogy ez a késedelem egy évvel is késlelteti az indulást, mert ha nem az eredetileg betervezett berendezést vásárolják meg, tervmódosításra is szükség lesz. — Hány év alatt térülne meg? — Körülbelül öt év alatt — válaszolta Logodi László — Figyelembe vették a beruházás eldöntésénél a lemez- és a műanyagkád térhódítását? — Két évvel ezelőtt tárgyaltunk erről, de olyan értesüléseink voltak, hogy a műanyag fürdőkád minősége még nem megfelelő, mert felülete könnyen sérül és tisztítása nehézkes. Az acéllemezkád pedig sokkal rövidebb ideig tart A külkereskedelem azonban olyan rendeléseket ad az öntöttvasból készült kádakra, hogy a fejlesztés mellett döntöttünk. Vajon mi a véleménye erről most a külkereskedelemnek? A Ferumion Műszaki Külkereskedelmi Vállalatnál Tőke László osztályvezetőt kérdeztük meg: — Érdemes nálunk automatizálni a fürdőkádgyártást az export miatt? — Foglalkozunk ezzel a problémával, bár most még bőven van rendelésünk és több is lehetne, ha gépi formázást vezetnénk be, ami minőségi javulást eredményezne. Nagy probléma azonban, hogy a fürdőkádaknak több mint a fele a nyugati államokban már acéllemezből készül és csak néhány „konzervatív” országban ragaszkodnak még mindig az öntöttvashoz. — A lemezkád olcsóbb? — Igen, negyven százalékkal olcsóbb, de csak fele annyi ideig tart, és nem tárolja annyira a hőt sem. A műanyag-fürdőkádak még évekig nem jelentenek veszélyt az exportra, de meg kell mondanom, hogy a gyárat már a jövő évben üzembe kellene állítani ahhoz, hogy az automatizálás költsége biztosan megtérüljön. 1965 után ugyanis nagy változások lehetnek a keresletben. Sajnos, minél később készül el az üzem, annál kevesebb haszna lesz. — Mit szólnak ehhez az OT szakemberei? — Az biztos, hogy jövőre nem fog működni az átalakított üzem, de mi már örülnénk annak is, ha 1965-ben elkezdődne a termelés — válaszolta Logodi László. Ez bizony elgondolkoztató helyzet. Az üzem automatizálásába fektetett összeg ezek szerint csak 1965—70 között térülhet meg, és az akkori export már bizonytalan. A beruházást azonban nemcsak azért csináljuk, hogy a befektetett összeg megtérüljön, hanem azért is, hogy jövedelmezzen. Ehhez azonban legalább további öt éves üzemelés kellene. Azt pedig senki sem tudja biztosítani — az ellenkezőjét annál inkább —, hogy még 1975-ben is legyen piaca az öntött kádnak. A szakemberek ugyan azzal érvelnek, hogy a berendezéssel másféle öntvényt is lehet majd készíteni, de milyen öntvény lenne az, amelynek nagysága ehhez hasonló és ilyen nagy mennyiségben lenne rá szükség? Sürgősen felül kellene vizsgálni ezt a problémát és eldönteni, hogy nem lenne-e esetleg érdemesebb csak a hazai szükségletek biztosítása céljából felújítani az üzemet, vagy ha mégis automatizálják, akkor gondoskodni kellene a rendkívül gyors üzembeállításról, mert a népgazdaságnak nem mindegy, hogy hoz-e hasznot, vagy egyáltalán megtérül-e 137 millió forintos befektetése. AZ ÉSZAKI ÉLET 3