Műszaki Lap, 1910 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-05 / 1. szám

2 oldal. Műszaki Lap 1. sz. „Méltóztassék elhatározni, hogy a kereskedelemügyi minisz­tériumhoz fordulunk és elpanaszoljuk ezeket a sérelmeinket és felkérjük a kereskedelemügyi kormányt (intézkedjék mielőbbi, hogy 1. a magyar mérnöki kamara végre felállíttassék; 2. tagadja meg az olyan vállalatoktól az állami megrende­léseket mindaddig, míg mérnökeit magyar mérnökökkel nem pótolja, továbbá pedig az állami kedvezményeket és szubvenciót élvező gyáraktól szintén vonja meg a kedvezményt mindaddig, míg nem alkalmaznak magyar mérnököket és általában, míg a vezetés nem lesz magyar,­ így elolvasva a dolog elég szépen fest. Csak nem tudjuk belőle, hogy milyen legyen ez a kamara, amit az urak akarnak! Résen legyünk ezért kartársak! Új küzdelem hajnalára ébredtünk az új év küszöbén! Ha nem őrködünk éberen, rövid időn belül az országosan megszervezett veszedelem elnyel bennünket. Ha csak egy kis sikerrel is kezdik, jön a többi L’appétit viant en mangeant (evés közben jön az étvágy) tartja a francia közmondás Ha elvégzik a dolgukat a magán­mérnöki teendők körül és megkaparintják a gyáripart, sorra kerülnek a hivatalok. Ráfeküsznek mindenre. Hiszen nem kisebb tekintély mint Hieronymi Károly mutatta ki, a Méhely-féle kooperációs mérnöknevelési terv­nek a vitája során, hogy 40 — 50 okleveles mérnökre van csak szüksége évente a gyáriparnak. Termelnek belőle tízszer annyit! Nem csoda akkor, ha feljajdulnak és az államnak fizetett tandíj fejében mindent maguknak kény­telenek követelni. Hiszen egy-egy emberük nem tehet arról, hogy más 400 ember is odaigyekszik a­hová ő is jutni akar. Aki bírja marja! Mindezekből vonjuk le azt a tanulságot, hogy szervezzük meg mi is vidéki osztályainkat! Az egyes vonalakon elhelyezett vasutas és államtisztviselő (mérték­­hitelesítő) kartársak képezhetik a magvát ezen vidéki osztályoknak. A gócpontokban pedig vonják össze az illető helyen magánalkalmazásban levő egyéneket. Egye­sülésben rejlik az erő. Erőinket pedig gyűjteni, tömörí­teni kell. Nagy har­ok előtt állunk. Készüljünk tehát, nehogy az váratlanul érjen bennünket A székesfőváros által a soroksári Dunaág mentén tervezett villamos műről.*) Írta: Fischer Béla a Magyar Villamossági Részvénytársulat vezérigazgatója. Kétségtelenül ismeretes Önök előtt, hogy a székesfőváros törvényhatósága új villamos telep létesítését tervezi, amelynek hajtóerejéül részben a Duna vízerejét óhajtja használni a soroksári Dunaágban építendő vízmű segítségével Lényegében arról van szó, hogy a soroksári Dunaágnak és egy, költséges mederkotrási és gátépítési munkálatokkal létesí­tendő csatornának segítségével a Duna vízfolyásának felduzzasz­tása útján vízerőt nyerjenek. Ennek ez erőműnek létesítése sok millióba kerülne, az ügy tehát már ebből a szempontból is eléggé fontos arra, hogy magára irányítsa a székesfőváros lakosságának figyelmét Hozzájárul ehhez, hogy ez az erőmű, ha a megépítésére csakugyan sor kerülne, meglehetősen messzeható befolyást gyako­rolhat az iparosságra is és azért gondolom, hogy az ügy külö­nösen az Országos Iparegyesület körében érdeklődésre számíthat Minthogy az olyan kérdéseket, amilyen ez, leginkább csak azok a körök tárgyalják, amelyek hivatásának körébe tartozik, hogy ezekkel az ügyekkel foglalkozzanak,­­ nálunk csak a magas politika kérdései találkoznak általános érdeklődéssel — eltérően attól a szokásomtól, hogy magamat a nyilvánosságnak fel nem tőlem indíttatva éreztem magamat, hogy a kérdést fejtegessem. Biztosíthatom Önöket, hogy habár a kérdés a vezetésem alatt álló vállalatra nézve is nagyfontosságú, mégis teljesen objectíve állok vele szemben, mert a tervezett elektromos mű létesítése a fővárosban fennálló villamos áramfejlesztő vállalatokra nézve tulajdonképpen nem jelent veszedelmet. A fennálló villamos műveknek minden károsítása elsősorban a székesfőváros kára, mert a vállalatok csak időleges tulajdonosai a telepeiknek, amelyek előbb vagy utóbb átmennek a székesfőváros állandó tulajdonába Veszedelem csak a székesfőváros közönségére nézve — tehát az adófizető polgárok érdekeire nézve is — áll fenn és éppen ezek az érdekek késztetnek, hogy az Önök körében szót emeljek. Ezen állításomat a következőkben részletesen fogom indokolni. De mielőtt a tárgyhoz szólnék, tartozom Önökkel és munka­társammal szemben azzal a lejalitással, hogy ráutaljak, miszerint a fejtegetéseimben felvett adatok egy részét, nevezetesen a műszaki kérdésekre vonatkozókat, barátomnak és kollegámnak, Déri Miksa udvari tanácsosnak köszönhetem, aki e tárgy meg­ítélésében, tőlem teljesen függetlenül, ugyanoly konklúziókhoz jutott, mint amineket én már más helyen nyilvánosan kifejtettem. Dérit az elektrotechnika terén az egész világon elsőrendű szaktekintélynek ismerik el és miután ugyanő évek előtt a buda­pesti folyammérnöki hivatalban működött, majd pedig maga is már régen foglalkozott azzal a kérdéssel, várjon lehetne-e a gubacsi zárgát vízesését villámtelep hajtására felhasználni, jogosan hozzászólhat a fenforgó tervekhez. Amidőn ezeket megemlítem, úgy hiszem, elébe vágok annak az esetleges észrevételnek, amelylyel találkoztam más helyen, ahol teljesen jogosulatlan és udvariatlan módon kétségbe vonták azt, hogy illetékes volnék e kérdésben nyilatkozni, arra utalva, hogy engem nem lehet szak­embernek minősíteni . Mielőtt még ama merész tervnek részletes bírálatába bocsát­koznánk, amely a székesfővárost villamos energiával akarja ellátni a Duna erejének fölhasználásával, a szakembernek a terv célszerűsége ellen már általános szempontból is komoly aggályokat kell táplálnia, mert nem zárkózhatik el azon impresszió alól, hogy a tervezetet erőszakosan vagy legalább is mesterségesen vezették le abból az igyekvésből, hogy a nyilvánosságot és a város közönségét — ez egyszer , az olcsó vízierők megvesztegető jelszavával — meggyőzzék egy­­harmadik­ villamos telep fontosságáról. A Duna vízierejének ipari értékesítésére irányuló kezde­ményezést tárgyilagosan megítélve, tüstént szembeötlenek az abnormális körülmények, amelyek a tervnek természetes, logikus keletkezését magukban is megcáfolják Olyan vízierő, amely átlagosan csak két méternyi vagy ennél alig nagyobb esést hasznosít és másodpercenkint csaknem 600 köbméter (10 hatszoros turbina egyenkint másodpercenkénti 59000 liter) vizet nyel, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, ha egyáltalában létezett valaha ilyen monstruózus géptelep Épp annyira szokatlan, hogy oly vízierőt, melynek táp­csatornái és duzzasztóművei óriási terjedelműek, egy a hajózás részére szánt folyamnak középfolyásán nagyértékű megművelt földeken és községi területeken át és mi több, a székesfőváros közvetlen közelében létesítsenek, csupán azon célból, hogy oly iparnak szolgáljon, amelyet teljesen alárendeltnek kell tekinteni, ha összehasonlítjuk az ország érdekeire nézve oly fontos hajózási közlekedéssel és azzal a feladattal, hogy gazdag földterületeket és magát a székesfővárost az árvizektől megvédelmezzék, amely védelem céljaira okkal és joggal már számtalan milliót költöttek. *) A szerző felolvasta az Országos Iparegyesület 1910. évi január hó 4-én tartott egyetemes ülésén. 1910 január 5.

Next